A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
BÓDVA MENTI VÁLTOZÁSOK Dűlőnevek a határban csoportba a birtokos nevét viselő dűlőnevek kerülhetnek. Ezek alapján — csupán ízelítőül, adatközlőim rövid megjegyzéseivel kísérve — felsorolok minden falu határából néhány dűlőnevet. Az egyes termények termesztése által kapott dűlőnevek Bodolón: Mogyoróska (itt minden megtermett). Kenderfőd (ez Makranccal határos) s a Kisbödai kenderfőd. Péderen: Kenderkertek (a legjobb termőföldek voltak), Mákoskert. Makranc: Répafőd (szántó, rét legelő, minden megtermett benne), Komlós, Lencsosdomb, Somodi: Középkenderfőd, Alsókenderfőd. Káposztáskert, Tormások. Debrőd: Mogyoróska-ódal, Kenderfőd, Szőlőódal, Káposztás, Komlóskert. A második csoportba tartozó dűlőnevek nyelvi gazdagsága, sokszínűsége és jellegzetessége — az adott tájegység pontos megnevezése — érdemel megkülönböztetett figyelmet. Mégpedig azért, mert a névadás óta bekövetkezett változásokat is nyomon követhetjük e nevek ismeretében. A bodolói határban ilyen nevek a: Hosszúfőd, a Kisida-tag, a Két út közt, a Két víz közt, vagy a Berekalja (a Kanyapta és a Csécsi-patak köze, legelő, rét, szántó). Berek (az egész rét volt egykor, ma már szántó), Kisbodolai rét (ma is rét, öntözik). Péder határában is sok ilyen dűlőnév található. Vízközi rét (ma szántó). Gallya (ezt a területet a falu határában idegenek birtokolták, ma már szántó, s a tornaújfalusi szövetkezet műveli), Kishídláb (rét volt, ma szántó). Baktó, Legelésző juhnyáj Jánok határában IMyomárkai-tag, Oltványok stb. Jánovenné nyelvi értéküket, bizonyára az általam felsoroltakat egyebekkel is megtoldhatná. Nekem a hat faluban összesen 183 dűlőnevet sikerült összegyűjtenem, amelyekhez adatközlőim gyakorta rövid kommentárt is fűztek. Ezek a rövid megjegyzések főleg arra vonatkoztak, hogy milyen volt egykor az adott dűlő, ki volt a tulajdonosa, s hogy mit termesztettek benne. Az általam felgyűjtött dűlőnevek — néhány kivételtől eltekintve — magyar eredetűek. Jelentéstartalmuk szerint három lazább csoportba oszthatók. Az elsőbe azokat sorolnám, amelyek azt jelzik, hogy az adott területen a gazdák mit termesztettek. A másodikba a táj természeti adottságai alapján képzett nevek sorolhatók, míg a harmadik Azok a változások, amelyek falvainkban a mezőgazdasági termelés szocializációja nyomán létrejöttek, nem csupán e közösségek belső életvitelének átrendeződésére hatottak, hanem a külső, tágabb környezetet is teljes egészében átformálták. Itt, a Bódva és a Kanyapta mentén is természetesen végbement ez a folyamat. Az egyes települések határa a szövetkezeti gazdálkodás megteremtése után más lett, mint amilyennek korábban ismerték. A keskeny mezsgyéket, nadrágszíj-földeket, kis parcellákat olykor százhektáros táblákba egyesítették, amelyeket leggyakrabban patakmedrek s utak határoltak csupán. A későbbiek során, amikor a termőterület növelése egyre sürgetőbbé vált, megkezdődött a mélyen fekvő mocsaras-lápos részek, árterek rekultivációja is. Ezek a munkák, a talajművelés korszerűbb technológiája, a gépesítés elterjedése, egyszóval a nagyüzemi gazdálkodás kialakítása és annak új formái a tervezésben is megkívánták a gazdálkodáshoz igazodó változtatásokat. így azták a frissen készült kataszteri térképeken az újonnan kialakított óriási parcellákat számokkal jelölték meg. A gazdaságok szervezésének szempontjából ez az egyszerűsítés természetesen helyénvaló, praktikus intézkedés volt. S az ötvenes évek elejénközepén, amikor ez a folyamat végbement, a legkisebb gondjuk is nagyobb volt az akkori szövetkezeti vezetőknek, mintsem az egykor használatos dűlőnevek sorsán is elgondolkodjanak. Később, amikor eljutottunk addig a fölismerésig, hogy nem okvetlenül vétek a népi hagyományok megőrzése és ápolása, nos, akkor már alig-alig volt mit megmenteni eleink tárgyi és szellemi alkotásaiból. Az egykori paraszti élet használati eszközeinek jelentős része elpusztult, és velük együtt kihullott nyelvi tudatunkból több tucat név is. Mert a falu — faluk — közösségének, a paraszti világnak belső törvénye volt egykor, hogy csak azt őrizze meg, ami a létezéshez nélkülözhetetlen. Szerszámot, használati eszközt, dalt, mesét és — nevet is! Amire nem volt szüksége a létezéshez, pusztulásra ítéltetett, s felváltotta az, ami használható volt, s jobb. E kegyetlen racionalitás következtében rengeteg pótolhatatlan érték veszett el az idők során, vagy hullott ki az emberek emlékezetéből és tudatából. Amikor e tájat átformáló emberi akarat az egyes helységek térképét újrarajzolta, ugyanígy járt el. Az új kataszteri térképekről lemaradtak az évszázados dűlőnevek, mert feleslegessé váltak, s a használatuk a gazdálkodásban esetleg még zavart is okozhatott volna. Holott ezek a nevek nemcsak nyelvi szempontból jelentenek értéket, hanem gazdasági és történelmi vonatkozásuk is figyelemre méltó. Ha figyelmesen olvassuk őket, következtetni tudunk arra, hogy milyen nép élt egykor ezen a tájon, ezekben a falvakban. Elmondják azt is, ha figyelünk rájuk, hogy milyen volt régen maga a táj, s hogy hol mi termett, s élt rajta vagy benne. Meg azt is, többek között, hogy a határ egy-egy darabját ki birtokolta. Ha akadna nyelvész, aki szemügyre Szakács József Debrőd krónikása a dűlőneveket böngészi 12
