A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
kon volt Hideg ódal. Első kötél (itt minden gazdának volt földje). Második kötél. Harmadik kötél (ezek „hosszúfődek" voltak, innen a nevük; minden megtermett bennük, mert „napódalasak", vagyis déli fekvésüek voltak). Berekalja, Berek ... A makranci határban volt Nagytábla, Középdomb, Ortályok, Csetrek, Felmenő (az úrbéresek tulajdona), s volt első és második Őrhegy. Somodi: Hosszúföd, Kisortvány, Mezei dűlő. Berekalja, Domború, Ortások, Nagyújjak, Fejke, Nyirkos, Pallag, Kincsvágás, Alhegy (egykor szántó, ma szőlő). Berek Pásztorrét (szántók ezek is ma már). A tulajdonosok nevét viselő dűlők száma is jelentős. A bodolói határban: Pisik-tag, Halmi-tag, Frint-tag; Péderen a Gellei rét, a Frint-féle rét, Vécsi-tag, Sinka-féle, Fáy-féle stb. Jánokon: Fajgeré, Antalkút, Banki főd, Kányi árok. Murányié ... Makrancon a Derzsőffy-őrhegy, a Cimcer-féle dűlő és még sorolhatnám a neveket. Természetesen a felsorolás csak jelzi e táj néven szólítható gazdagságát, vagy azt, ami ebből máig megmaradt elérhetően számunkra. Mert a hat falu 1972-ben történt, egy szövetkezetté való egyesülése, s a gazdálkodás, valamint a terület ismételt — részleges — átrendezése a még ismert és használt dűlőneveket is háttérbe szorította. így a fiatalabb nemzedék tudatában — főleg mert a szövetkezet tagsága hat különböző településen él — ezek a nevek már alig vannak jelen, s használatuk egyre kopik. Dénes György A Bódvaszilasi-medence 700 éves története című könyvében a földrajzi nevekkel kapcsolatban a következőket írja: „... a földrajzi nevek roppant szívósak;... ha a falvakban töretlenül megszakítatlan a lakosság élete, tehát a népességkontinuitás, akkor 700, vagy akár 1 000 esztendeig, sőt tovább is változatlanul megmaradnak" (116. oldal). Az általam összegyűjtött dűlőnevek is igazolják a fenti megállapítást — máig! Holnapjuk azonban — bármily szívósak is ezek a nevek — a nagyüzemi mezőgazdaság fejlődési irányának ismeretében, több, mint kétséges. Ha elvesznek, ha kihullanak a tudatból, nép, nyelv és táj szegényedik hiányukkal. Látszólag ez törpe gond századunk létkérdéseinek árnyékában, én azonban úgy vélekedem, hogy amit nem tudunk nevén szólítani, azt örökre elveszítjük. Lesznek patakok, vizek, sík búzaföldek, megszámozott kukoricatáblák, de nem lesz Berek és Gyöpü, se Kőföli; és nem lesz Szélesbokor, Teknős, Kányi árok. Császárka és Horgaskút se ... Megszólítható nevei nélkül kiüresedik a táj. GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) A KÖNYVIÁROS Egészen véletlenül futok össze Fábián Edittel Rozsnyó (Rožňava) főterén. Mindjárt a szokásosat kérdezem tőle: mi újság a Csemadokban? A válasza meglepő! Feladta, illetve felcserélte a járási bizottsági szakelőadói állást a könyvtárosival. Január elsejétől a járási népkönyvtár gyermek- és ifjúsági irodalom részlegének a dolgozója. Éppen a bejárat előtt botlottunk egymásba, beljebb megyek vele a könyvek birodalmába. A majdnem 105 ezer könyv közül 26 200 tartozik a Fábián Edit részlegéhez. Nyilvántartani is gond, nem még áttekinteni. A segítségét várom, de alig jut ideje rám, sem az életéröl, sem a munkájáról nem mondhat egyelőre semmit, gyermekek nagyobb csoportja tódul be a terembe, akik nem is arra kíváncsiak, milyen könyvekből válogathatnak, a könyvtárosi munka érdekli őket közelebbről, s ő magyarázza el nekik, mi mindent kell tenni a könyvvel. Levonom a szükséges következtetést, nem lábatlankodom tovább, záróra utánra beszélünk meg „randevút" a közeli cukrászdában. — Tulajdonképpen miért cserélt munkahelyet? — kérdezem tőle a megbeszélt helyén, gyermekek és fiatalok csendes zsibongásában. — Mi nem tetszett ? — Minden tetszett! — feleli szerényen, de nagyon határozottan. — Hogy mégis távoztam valamivel több mint hat év után, annak az az egyszerű oka, hogy alig volt szabad estém, leghamarabb fél hatkor értem haza Szalócra, de legtöbbször este kilenc után, főleg az őszi, téli és tavaszi hónapokban. 1975-ben érettségizik a rozsnyói gimnázium magyar tagozatán, és a prágai Károly Egyetemen felvételezik sikertelenül könyvtár-tudományos információk szakon. A pelsőci (Plešivec), majd a görgői (Hrhov) általános iskolában napközis nevelő. Nem adja fel a reményt, szívósan készül az újabb felvételire Bratislavában, a Komenský Egyetemen, magyar—szlovák szakon. Helyszűke miatt nem veszik fel. Két évig nevelösködik, s nem tartja elveszettnek a két esztendőt. — Megismertem valamennyire a gyerekek világát, érdeklődési körüket, mostani munkakörömben hasznát veszem — mondja. — És nem törődtem bele az újabb kudarcba, nyilvános tanulónak jelentkeztem a kassai könyvtárosi felépítményi iskolába, s 1979-ben el is végeztem. Akkor azonban nem tudott a járási népkönyvtárba bejutni. Fél évig a járási népművelési központban dolgozik, majd Hosszúszón (Dlhá Ves) lesz a körzeti népművelési központ vezetője. Fiatalon, huszonévesen hat község kulturális életét irányítja. Megtanulta, hogyan kell falun kultúrát csinálni. Előadásokat, író-olvasó találkozókat, kabaréműsort szervezett, újra megalakította az énekkart. Annyira szót értett a fiatalokkal, hogy mindent vállaltak, táncoltak, szerepeltek. — Hogyan vezetett innen az útja a Csemadokba? — fordulok hozzá újabb kérdésemmel, miközben a kért és felszolgált feketekávét kortyolgatjuk. — 1 980 áprilisában szól a telefon a hosszúszói irodámban. Szöllős Sándor, a Csemadok járási bizottságának a titkára van a vonalban. Megüresedett a szakelőadói állás, nem lenne-e kedvem elvállalni? Kedvem volt. A beilleszkedés nem volt nehéz. Ismertem Szöllőst, Szalócon hosszú ideig dolgoztam a Csemadok helyi szervezetében, tiszteltem . benne a munkáját értő, örökké mozgó embert, de meg kellett ismernem a járási bizottság tagjait is, az egymást követő rendezvények sorát, az amatőr művészeti csoportokat, a népművelési teendőket, stb. Az előadások szervezése, a vers- és prózamondók versenye volt a gondom, és nemcsak az enyém ... — S a könyvtárosi munkakör? — terelem a figyelmét az új munkahelyére. — Itt is feltalálom magam. Bár még mindig .ismerkedem a könyvállománynyal, a kölcsönzésen túli feladatokkal, az olvasókkal. Máris sikerült jó kapcsolatot teremtenem néhány iskolával és óvodával. A könyvtárban a beszélgetések, előadások és vetélkedők szervezése, valamint a katalógusok fejlesztése a gondom. — Vetélkedők ... — Évente egy, esetleg két vetélkedőt szervezünk a város valamennyi alapiskolája bevonásával. Az idén a CSKP megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére rendeztünk versenyt Ismerd meg városunk és járásunk alapító és érdemes párttagjait, pártunk történetét címmel. — Tetszik az új munkakör? — Lényegében igen. Bár nem annyira sokrétű, mint a Csemadokban volt. Elképzelésem is van. Szeretném jobban megismertetni a gyerekekkel a csehszlovákiai magyar irodalmat. Sok olyan könyvet keresnek, ami nincs meg a könyvtárban. Ezen is szeretnék változtatni. A számítógép, a számítástechnika nagyon érdekelné a gyerekeket. Ilyen könyveink sincsenek. A sportról, a természetről és az állatokról szóló könyveket is jó lenne felújítani. Az életrajzi irodalomból és történelemből gazdag a választék. A szépirodalomra se panaszkodhatom. — Véglegesnek tartja mostani munkahelyét ? — Ezen még nem gondolkoztam. Tulajdonképpen most vagyok a végzettségem szgrinti munkahelyen. És élvezem a gyermekrendezvényeket. Volt egy nagyszerű vetélkedőnk Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéről. A Móra Ferenc és Zelk Zoltán mesedélután is felejthetetlen. A cukrászdából elfogynak lassan a vendégek. Nekünk is jelzik a záróra közeledtét. Fizetek, és még kísérem egy darabon Fábián Editet. A Csemadok járási titkárságára tart, ahol barátnőjével, utódjával, az új szakelőadóval találkozik. Kapott már Rozsnyón lakást, de még nem költözött be. Nyugdíjas édesanyjához jár haza. Nővére nevelő, öccse gépésztechnikus. MÁCS JÓZSEF Fotó: Prandi Sándor 13
