A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-25 / 30. szám

A GAZDASÁG-ÉS SZOCIÁLPOLITIKA EGYSÉGE Az alkotmányos szokásoknak megfelelően a Szlovák Szocialista Köztársaság új kormánya programnyilatkozattal járult a Szlovák Nemzeti Tanács elé. Ebben meghatározta a következő megbízatási időszak feladatait. A program ki­indulópontja a CSKP XVII. kongresszusa hatá­rozatainak gyakorlati megvalósítása, elsősor­ban a szociális gazdasági fejlődés gyorsulása. E stratégiai cél elérése megkívánja az anyagi és szellemi potenciál jobb kihasználását, főleg a tudomány és a technika, a korszerű irányítás legújabb ismereteinek rugalmasabb alkalma­zását. A kormány és szervei figyelmüket ezért a szlovákiai gazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának növelésére összpontosítják. Szlovákiának az elkövetkezendő ötéves idő­szakban is az országosnál gyorsabban kell fejlődnie. Miközben országosan a nemzeti jö­vedelemnek 18—19 százalékkal, a Szlovák Szocialista Köztársaságban 23—25 százalék­kal kell növekednie. Ehhez azonban szükséges — mint azt Peter Colotka miniszterelnök kije­lentette — az irányítás minden szintjén leküz­deni az extenziv fejlődéshez kötődő régi gon­dolkodásmódot. Az iparnak a 8. ötéves tervi­dőszakban 18—20 százalékkal kell növeked­nie, miközben az egyes iparágazatokban ter­mészetesen nagyon differenciált lesz a fejlesz­tés. A mezőgazdasági termelés feltételezett fejlesztése 8—9 százalék. A mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban a programnyilatko­zat leszögezi, hogy a cél az alapvető élelmi­szerekből az önellátottság elérése, s ezzel párhuzamosan a termelési költségek csökken­tése. Az egészséges táplálkozás követelmé­nyeivel összhangban a kormány szüntelenül javítani kívánja a piac élelmiszer-ellátottságát. A kormány az élelmiszer termelőitől na­gyobb felelősségvállalást követel a termékek minőségével kapcsolatban és szorgalmazza a választék bővítését és gazdagítását, a csecse­mő- és gyermektápszerek, a cukorbetegeknek készülő élelmiszerek területén is. Bírálja a kormány a tej és az egyéb élelmiszerek jelenle­gi csomagolását és feladatul adta az ipari minisztériumnak e probléma mielőbbi megol­dását. A kormány elsőrendű feladatként kezeli a nép életszínvonalának további emelését, javít­ja az életszínvonal valamennyi összetevőjét. A gazdasági eredményeknek megfelelően foko­zatosan intézkedéseket hoz majd a kormány a szociális vívmányok színvonalának tökéletesí­tésére. Ugyancsak nagy figyelmet szentel majd a kormány a kereslet és kínálat egyensúlyának betartására, és arra, hogy a lakosság szükség­leteinek kielégítését ne gyengítsék egyes hi­ánycikkek, illetve a problémák rugalmatlan megoldása. Nagy gondot fordít a kormányprogram az oktatásügy fejlesztésére és a lakosság kulturá­lis szükségleteinek kielégítésére is. A miniszterelnök kijelentette, hogy céltudatosan módosítani kell a nevelési, oktatási folyamatot, hogy kielégíthessük a fiataloknak a tanulás iránti vágyát és ugyanakkor jobban megfelel­jen a társadalom szükségleteinek és a tudo­mányos műszaki fejlődés progresszív irányza­tainak. Fokozott figyelmet szentel a kormány annak, hogy a fiatalok tanulmányaik befejezé­se után a lehető leggyorsabban teljes mérték­ben érvényesülhessenek abban a szakmában, amelyre felkészültek és így megvalósuljanak ambícióik, amelyekkel az életbe lépnek. Fon­tos kultúrpolitikai feladatnak tartja a kormány néhány létesítmény, így a komáromi kulturális központ befejezését is, amelyben a MATESZ kap új otthont. STRASSER GYÖRGY Július én, szombaton este, moszkvai idő szerint 21,30 órakor a moszkvai központi Lenin-stadionban megtartották a Jóakarat-versenyek ünnepélyes megnyitóját. A rendezvény szimbóluma a béke olajága és a barátságot jelképező kézszorítás lett. A megnyitón részt vett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttsége, valamint számos jeles személyiség. A delegáció nevében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üdvözölte a Jóakarat-versenyek résztvevőit. VISSZAPILLANTÓ JÚLIUS '86 Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök há­romnapos hivatalos látogatásra Franciaországba érkezett. Párizsi tartózkodása idején fogadta őt Mitterand elnök és Chirac kor­mányfő is. Francia sajtóvélemé-SZERDA 2 nyék szerint a ciprusi elnök a fran­cia politikusokkal elsősorban az ENSZ-nek a ciprusi helyzet rende­zésére irányuló törekvéseivel kap­csolatos kérdésekről tárgyalt. Varsóban a legfelsőbb pártszer­vek megválasztásával és a záró­­dokumentumok elfogadásával befejeződött a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. A kongresszus küldöttei elfogadták a LEMP programját, amely kitűzi Lengyelország politikai és gazda­­sagi-társadalmi fejlesztésének fő irányait, továbbá a X. kongresszus határozatát, valamint az európai CSÜTÖRTÖK 3 biztonságról és együttműködésről szóló nyilatkozatot. A kongresz­­szus résztvevői megválasztották a párt 230 tagú központi bizottsá­gát és a 130 tagú központi ellen­őrző és revíziós bizottságot. Első ütésén az újjáválasztott központi bizottság Wojciech Jaruzelskit választotta meg a LEMP KB első titkárává. Gustáv Husák köztársasági elnök a prágai várban fogadta Vahit Ha­­lefoglut, a Török Köztársaság kül-PÉNTEK 4 ügyminiszterét, aki hivatalos lá­togatáson tartózkodott hazánk­ban. A Dél afrikai Köztársaságban a rendőri terror ellenére folytatód­nak az apartheid-ellenes megmoz­dulások. A rendőrök Johannes­burg egyik elővárosában szomba­ton négy embert lőttek agyon. Az Anglo-American multinacionális SZOMBAT 5 társaság 3 000 bányásza az Oran­ge tartománybeli Welkomban a szakszervezeti vezetők szabadon bocsátását és a rendkívüli állapot megszüntetését követelve sztrájkba lépett. Japánban vasárnap egyszerre ren­dezték meg a választásokat a par­lament mindkét házában. A szava­zást Nakaszone miniszterelnök 18 VASÁRNAP 6 hónappal hozatta előre, remélve, hogy a kormányzó Liberális De­mokrata Párt visszaszerzi abszo­lút többségét. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására hiva­talos látogatásra Moszkvába ér­kezett Francois Mitterand francia HÉTFŐ 7 köztársasági elnök és felesége. Mihail Gorbacsov és Francois Mit­terand a délutáni órákban megtar­totta első megbeszélését. Az osztrák parlament két kamará­jának együttes ülésén Kurt Wald­heim letette az előírt esküt, és ez­zel átvette az Osztrák Köztársa-KEDD 8 ság elnöki hivatalát. A parlament egyben köszönetét mondott Ru­dolf Kirchschlágernek, aki 1974 óta volt a köztársaság elnöke. HÉTVÉGI LEVÉL Vannak szavaink, fogalmaink, amelyek hétköz­napi jelentésükön túl szimbólumként is szere­pelnek. Ezek egyike a kenyér szavunk. Egykor az a munkásember, aki folyamatosan dolgoz­hatott, „megkereste a kenyerét". Vagyis a maga s a családja számára képes volt biztosí­tani a „mindennapi kenyeret". Közhelynek tű­nik ma kimondva és leírva, hogy a kenyér az életet jelenti. Pedig nem csupán jelképesen igaz ez az állítás. Mert — nyelvünk logikája a bizohyság rá — „a kenyérért meg kell(ett) dolgozni". Nyelvünkben másért nem — de a kenyérért igen! S egykor arcunk verítékével I Aki valaha megszenvedte milyen az aratás, milyen inat szakasztó, embert próbára tevő munka volt heteken keresztül hajnaltól nap­nyugtáig „húzni a kaszát"', az pontosan érti a „kenyér-élet" szópár értékét. Amióta a gabona betakarítását, az aratást, s egyáltalán a mezőgazdasági munkák nehezét egyre jobb és korszerűbb gépek végzik az ember helyett, azóta ezek az imént felsorolt fogalmak — úgy tűnik — egy kissé megkoptak. Mintha jelentésük, értékük a korábbitól külön­bözne. Holott csak az történt, hogy megnöve­kedett a távolság az emberek többsége és a kenyérért való küzdelem gyakorlati színtere között. A gabonafélék termesztésének komp­lex gépesítése ipari jelleget kölcsönzött ennek a munkának, s ezáltal az egykori érzelmi-tudati viszony is alaposan fellazult. Falvainkban, termelőszövetkezeteinkben bő két hét alatt ma már betakarítják a kenyérga­bonát, s különösebb fáradtság nélkül. Ha oly­kor gond, mérgelödnivaló mégis mutatkozik, akkor az legfeljebb abból származik, hogy nincs elegendő pótalkatrész, vagy éppen esik az eső, s a nehéz gépekkel nem lehet rámenni a búza- vagy árpatáblákra. Ahogy a gabonabetakarítás, a kenyérsütés is ipari művelet immár. Az egykori szertartást, a teknőben való tésztakelesztést, a hajnali da­­gasztást, a „szakajtóst" s az ezzel párhuzamo­san történő kemencefűtést a sütőipar gépesí­tett technológiája helyettesíti. S mi, fogyasztók reggelente az üzletben megvásároljuk a friss kenyeret... Leegyszerűsödtek a folyamatok körülöttünk és bennünk. Természetesen jó, hogy a kézika­szát felváltotta a kombájn, az is jó, hogy a „mindennapi kenyerünkért" nem úgy kell küz­deni. mint hajdanában. Tisztességes munkával mindenki megkeresheti magának, s meg is keresi, sőt a hozzá- és a rávalót is. De nekem az az érzésem, hogy nem becsül­jük meg úgy a mindennapi kenyeret — az életet — ahogy apáink, nagyapáink megbe­csülték. Negyed és fél kenyerek, kiflik vándo­rolnak naponta a szemétládákba, kukákba. És aligha merül föl bármiféle felelősségtudat azokban, akik könnyű szívvel dobnak el egy­­egy darab kenyeret. Most, amikor e hétvégi levelet írom, még csak az aratás kezdeténél tartunk; ám amikor e sorok megjelennek, már sok helyütt megsü­tik az új kenyeret. Az idei termésből valót. A tágabb határt látva a termés ígéretesnek mutatkozik, amiből az következik, hogy jut majd ismét elegendő kenyér mindenki asztalá­ra. A viszonylagos bőség azonban ne okozzon arányvesztést senkiben sem. A kenyér ma is nagy érték. Ez ott és akkor látszik meg igazán, ahol hiányával van jelen. Mert az életet jelenti. 3

Next

/
Thumbnails
Contents