A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — BARTOS ANDOR mérnök a Dunaszerdahelyi (D. Streda) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője Miklósi Péter: SZÍVÜGYEINK Mács József: GOMBASZÖG '86 Zolczer László: A JÁRMÜVEKNEK PEDIG MENNIÜK KELL! id. Stibrányi Gusztáv: ELFELEJTETT UTAK Dunai Béla: NARA Somerset Maugham: BARÁT A SZÜKSÉGBEN Címlapunkon Ján Dubeň felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Péterné Terjeszti a Főst a Hírlapszolgalat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Pilótaként csupán a légi országutak vándora lett volna, asztrofizikusként viszont az egész univerzum: az égitestek és a csillagközi anyagok fizikai és kémiai tulajdonságainak, illetve az égitestekről érkező fénysugarak erősségének és spektrumának vizsgálatával foglalkozik. Álmodott valaha is ilyen karrierről? — Ilyen tárgyszerű tudatossággal aligha. Tény viszont, hogy már a gimnáziumban érdekelni kezdett a csillagok világa. Akkori olvasmányélményeim nyomán írtam is egy tudományos-fantasztikus elbeszélést, amit az Új Ifjúság szerkesztőségének küldtem el. Egy, a Holdra induló és később a Nap gravitációs terébe kerülő űrrakéta útját követtem nyomon. Talán ebből is kitűnik, hogy mindig tele voltam ambícióval, de hogy végül is jelenlegi munkakörömbe kerültem, az nemcsak rajtam múlt. — Hanem? — Részben a körülmények szerencsés összjátékán. Számomra nagyszerű indulást, s egyben az élet iskoláját jelentette az antarktiszi expedíció. Szakmailag és emberileg egyaránt. Egyetlen példaként hadd hozzam föl csupán azt, hogy a fagyponttól a mínusz hetven fokig süllyedő hőmérsékleti viszonyok között dolgoztunk. Olykor olyan erős viharban, hogy egy fél kilométernyi út megtétele másfél-két órát vett igénybe. A külvilággal való kapcsolatot mindössze a rádió jelentette számunkra, de voltak időszakok, amikor az erős sarki fény hatására ez a készülék is elnémult... Főzni szintén itt tanultam meg, hiszen minden tizenegyedik napon én voltam a „konyhatündér". Huszonéves fejjel, az antarktiszi magányban döbbentem rá először az önálló munka, az önálló gondolkodás pótolhatatlan fontosságára, de az egymásrautaltság. a barátság és a nemzetközi együttműködés gyakorlati fogalmaival is itt ismerkedtem meg igazán. — Nézete szerint milyen az ideális asztrofizikus ? — Nem hiszem, hogy létezik ideális ember. Egy asztrofizikus először is jó tudás legyen, de a munkatársi gárdára való tekintettel részben pedagógusnak is kell lennie. Nem árt, ha a találékonyság és az átlagosnál lényegesen jobb munkabírás vénájával rendelkezik ; végül pedig, de nem utolsósorban, politikai tájékozottság tekintetében szintén a talpán kell állnia. — Ön rendelkezik ezekkel a képességekkel? — Azt hiszem, hogy a minimummal a fentiek valamennyi vonatkozásában rendelkezem. Azt, hogy mennyi a „plusz" bennem, nem az én dolgom eldönteni. — Az ógyallai geofizikai obszervatórium vezetőjeként mindenkinek a véleményére odafigyel? — A fülnek valóban mindenki irányába nyitva kell lennie. Közvetlen, vagy távolabbi munkatársaim körében még azok véleményét is figyelembe kell vennem, akikről biztosan tudom, hogy gondolataikat és javaslataikat — legalábbis belátható időn belül — nem tudjuk megvalósítani. — Személyi képességei közül mire a legbüszkébb ? — Talán arra, hogy aránylag hamar fel tudok mérni egy-egy előrehaladási irányt, s képes vagyok többeket megnyerni e tudományos célok mielőbbi megvalósításának szolgálatára. Gondolom, felismeröképességemnek is része van abban, hogy viszonylag hamar szót értek munkatársaimmal. — Vajon mi az. amit hibájául róna föl önmagának? PINTÉR ISTVÁN mérnök, az asztrofizikai tudományok kandidátusa, a Szlovák Tudományos Akadémia Ógyallai (Hurbanovo) Geofizikai Obszervatóriumának vezetője A világ számos sarkán ismert tudósunkról kevesen sejtik, hogy tizenéves kamaszként pilótának készült. Eredetileg — 1956 nyárutóján — a bmói Antonín Zápotocký Katonai Akadémiára iratkozolt be, két esztendővel később azonban a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola diákja lett, ahol 1961-ben földmérői diplomát szerzett. Első munkahelye a Földmérési Intézet volt két évvel később pedig — tudományos pályázatot nyerve — az SZTA Geofizikai Intézetének munkatársa lett. Ekkor került Ógyallára, egyelőre csupán egészen rövidke időre, mert 1964 és 1966 között kis híján két esztendeig, a X. szovjet déli-sarki expedíció tagja. Az Antarktiszról hazajövet mai munkahelyére: az ógyallai „csillagdába" tér vissza. Tevékenységének homlokterében a Nap és a Föld fizikai kölcsönhatásának tudományos vizsgálata áll. Ebben a témakörben mintegy 80 szakdolgozatot és egyéb tudományos értekezést jelentetett már meg. Aktív résztvevője az Interkozmosz-programnak; az 1985- ben felbocsátott Prognoz 10 szovjet műbolygó által végzett „Intersok" űrkísérletnek pedig egyik szülőatyja. Sokirányú tudományos elfoglaltsága mellett tagja a hazai békemozgalomnak és 1977 óta a Békevilágtanácsnak is, ahol elsősorban a csillagháború veszélyeivel foglalkozó szakértői csoportban munkálkodik. Pintér István 47 éves, galántai származású, s ugyanitt érettségizett a magyar tannyelvű gimnáziumban. Nős, két fia van. A család a „csillagdához" tartozó szolgálati lakásban lakik. — Néha túl hamar kötök kompromisszumot. — Mit tekint eddigi legnagyobb tévedésének? — A tudományos kutatásban elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb tévedések, az időről időre felbukkanó zsákutcák. Szerencsére, aránylag korán fel tudom ismerni tévedéseimet, és könnyen talpra tudok állni. — Személy szerint szokott-e bizonyos kutatói feladatokat pártolni? — A Szlovák Tudományos Akadémia többi munkahelyéhez hasonlóan, a mi intézetünknek is tervszerűen végzett és távlati célkitűzésekben meghatározott kutatói feladatai vannak. Természetesen, ennek keretén belül elkerülhetetlen a bizonyos fokú szubjektivitás. — Tudományos pályafutásának alakulásában mi jelentett különösebb akadályt? — Ma már jómagam is mosolygok rajta, de a nyelvtanulás. Elemista korom óta a reál irányzatú műveltség tantárgyai érdekeltek. így aztán alaposan megizzadtam, amíg a világnyelvek közül az oroszt és az angolt valóban folyékonyan sikerült elsajátítanom. — Mi az. amit otthonról, a szülői házból hozott magával? Mondhatnám: útrava/óul. .. — A műszaki tudományok iránti élénk érdeklődést nyilván az édesapámtól örököltem. Nemcsak én, hanem a bátyám és az öcsém is. De a pontosság és a precizitás iránti hajlamot is otthonról hozhattam. — Lényegesnek tartja, hogy egy tudós egyben szaktekintély is legyen? — Szakmai tekintélyre minden munkakörben szükség van. Egy sarkkutató vagy egy esztergályos számára egyaránt fontos az ilyesmi, hiszen egyéni törekvéseinek és becsülettel végzett munkájának elsősorban ez ad hitelt. Más kérdés viszont, hogy a szakmai tekintélynek, legalábbis mások szemében, gyakorta irigység a velejárója ... Sokan egyszerűen nem akarják tudatosítani, hogy a kisebb-nagyobb sikerek mögött rendszerint rengeteg áldozat, esetenként ennél is több gürcölés áll. — Egy kívülálló hogy képzelheti el egy asztrofizikus munkáját? Ha bárki figyelné. mit látna ? — Hogy rengeteget jegyzetelek és ennél is többet olvasok. Egyszerre két-három témával foglalkozom. Az egyikkel az intézetben, a másikkal otthon. A harmadikhoz pedig éppen anyagot vagy egyéb dokumentációt gyűjtök. — Milyen indulatot váltanak ki önből a fegyverkezési hajsza hírei? — Egyszerű halandóként, de a téma avatott ismerőjeként is csupán arra gondolhatok, hogy nem lehet háború. Ez öngyilkosság lenne. Értelmes lények pedig nem válhatnak öngyilkosokká. — Nyugodtan alszik, vagy nyugtalanul? — Szerteágazó kötelességeim révén szinte állandó feszültségben élek. Általában az éjszakáimra se, az álmaimra se emlékszem. — Esténként szokta-e kémlelni a csillagokat? — A szó romantikus értelmében szinte sohasem. Az onnan jövő sugárzás kérdésein viszont annál többet tűnődöm. — Mit csinált mielőtt ma estefelé betoppantam önhöz? — A csillagvizsgáló mögötti kertben voltam. Feleségemmel a veteményesben dolgoztunk . MIKLÓSI PÉTER 2
