A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
TUDOMÁNY-TECHNIKA A hagyományos hangmagnetofonok kazettáival szinte azonos méretűek az új típusú videó-kazetták. Kialakul végre a videózásban is a „nagy egységesítés"? A „HÁZI VIDEÓ-RENDSZER" DIADALA A képmagnó harmincéves történetét a nagyarányú, diadalmas előretörés jellemzi: amilyen gyorsan terjedt el használata a televíziós stúdiókban egy emberöltővel ezelőtt, olyan viharosan hódít ma a tévénézők körében. 1956-ban, a szabadalmazás időpontjában az Ampex gyár mérnökei teljesen tudatában voltak annak, hogy megfogták az isten lábát: kiélezett versenyben előzték meg az elektronikai óriást, az RCA-t. tudták, hogy a már régóta áhított cél elérése — a műsorok gyors felvételének és visszajátszásának megoldása — óriási üzletet jelent számukra. Valóban nem is csalódtak : az első, fekete-fehér rendszerű VR 1000-es típus továbbfejlesztett változatából, a színes műsorokat felvevő VR 2000-es típusból tízezernél is több talált gazdára, ami stúdióberendezésekről lévén szó, rendkívüli piaci (és anyagi) sikert jelentett a gyár számára. Ez a berendezés még harántcsíkos felvételt készített, vagyis egy televíziós állóképet több mint harminc felvételcsikón rögzítettek. Mivel a rendkívül nagy rezgésszámú jel (5 MHz) rögzítését elfogadható szalagsebesség mellett csupán forgó felvevőfejjel lehetett megoldani, a képrögzítés úgy vált csak lehetségessé, hogy a forgófej négy felvevő és lejátszófejből állt. ezek közül mindig az egyik érte a szalagot, az egyes fejeket elektronikus áramkörök segítségével kapcsolták. Ez rendkívül pontos vezérlő- és kapcsolóáramköröket igényelt, ami jelentős mértékben befolyásolta a készülék tömegét és az árát — mindkettő tetemesnek számított (az első képmagnók tömege egy tonna volt. áruk 250 000 dollár körül mozgott). így aztán érthető, hogy csupán a nagy költségvetéssel dolgozó stúdiók vásárolták, nem számíthatott a nagyközönség érdeklődésére. Két évvel később a japán Toshiba vállalat mérnökei készítették el a ferdecsíkos képmagnót. amelynek legfőbb jellegzetessége az volt. hogy egyetlen — nagyon ferde és hosszú — felvételcsík már egy egész televíziós félképet tartalmazott. Ez a megoldás feleslegessé tette a szalag fejre való rászívását — a mechanikus feszítés is megtette —. továbbá nem volt szükség a bonyolult vezérlő és kapcsolóáramkörökre sem. Ennek következtében tetemesen csökkenhetett a készülék tömege és ára, bár volt egy „szépséghibája": az általa nyújtott képminőség a nyomába se szegődhetett az Ampex képmagnók minőségének. Hosszú ideig nem is gyártották. Ennek megfelelően senki sem vette komolyan a távol-keleti konkurenciát. Vagy másfél évtizedig nem is változott a helyzet, az új kémpagnó műszaki rajzai íróasztalfiókokban porosodtak. Ezalatt azonban a mikroelektronika olyan rohamos fejlődésnek indult, amire korábban egyetlen iparágban se volt példa: míg 1958-ban csupán tíz áramköri elemet tudtak egy szilícium lapon — chipen — kialakítani, addig tíz évvel később már több mint százezret zsúfoltak ugyanekkora területen össze! Ez a folyamat hihetetlen mértékű miniatürizálást vont maga után. a konyhaszekrény nagyságú képmagnók egyhamar asztali készülékekké zsugorodtak. egyidejűleg „okosabbá" is váltak: ki tudták keresni a vágás megadott helyét, vezérlő berendezés segítségével önműködően összemontírozták a műsorokat. A vezérlő és szinkronizáló berendezések szintén hasonló fejlődésen mentek keresztül, ami a már szinte feledésbe merült japán képmagnó karrierjének a kezdetét jelentette: egycsapásra versenyképessé vált. mivel egyre inkább megközelítette a minőségi jellemzőket. Ezenkívül a japánok kitűnő üzleti érzékére vall. hogy nem a stúdiókba szánták ezt a berendezést, hanem felismerték a tömeggyártásban rejlő rendkívüli üzleti lehetőségeket. Mint minden spontán fejlődésnél, ez esetben is a szalagmérettől, a szalagfeszítés módjától, az elektronikus megoldásoktól függően több típust is kifejlesztettek. Mivel a ferdecsíkos képmagnók gyártói felismerték. hogy az Ampex képmagnók tökéletesen megfelelnek a stúdiókövetelményeknek, minőségük semmi kívánnivalót nem hagy maga után, míg a méretek és a tömeg nem játszik elsőrendű szerepet, emiatt a nagyközönség érdeklődésének felcsigázására törekedtek. Ez volt az egyik oka annak, hogy a hagyományos orsómegoldással szemben a sokkal könnyebben kezelhető kazettás kivitelt részesítették előnyben. A Sony gyár a hetvenes években jelent meg U-matic rendszerű képmagnójával. Ez mind kivitelét, mind árát tekintve még nem tudott a lakossági igényeknek megfelelni, emiatt elsősorban a hivatásos intézmények (tévé. filmgyárak, színházak stb.) vásárolták, elsősorban olyan helyeken alkalmazva, ahol nem támasztottak különleges igényeket a képminőséggel szemben : különféle munkakópiák előállítására használták a szinkronizáláshoz, próbák ellenőrzésére stb. Az amerikai cégek nem vették túl komolyan a japán konkurenciát. nem így az európai gyártók: a Grundig és a Philips gyorsan felismerte a szórakoztató elektronika új berendezésében rejlő lehetőségeket, nagyarányú kutatási programba kezdtek. Olyannyira, hogy közös kutatóbázist is létrehoztak, amely két év múltán, 1979- ben a Video 2000 rendszerű képmagnó megjelenését eredményezte. A zsebszótárnyi kazettára kezdetben 2X2 óra. később már 2X3 óra. a legújabbakon már 2X4 óra műsor volt felvehető. Ezek a képmagnók hazánkban is jól ismertek: három évvel ezelőtt a Tesla vállalat a Philipsszel együttműködve kezdte gyártani a Video 2000-es típust. Csakhogy ezalatt a japán vállalatok sem ültek ölbe tett kézzel: 1978-ban a Sony forgalmazni kezdte a Betamax típust. Felismerve á tipizálásban rejlő lehetőségeket, egyre több társat igyekezett maga köré gyűjteni, hogy a piaci részesedés növelésével próbálja elérni rendszere általános elterjedését. Ennek keretén belül megszerzi a Toshiba és a Sanyo támogatását. A csata megnyertnek tűnik, hiszen részesedése a legnagyobb a piacon. Arra azonban aligha számított. hogy .birtokon belül", vagyis Japánban talál ellenfélre: a Japán Victory Company (JVC) és a Matsushita gyár Video Home System (VHS — „házi video rendszer") nevű készülékének képében. Persze kezdetben ez a képmagnó csupán egy volt a sok közül. Azt talán különösebben hangsúlyozni sem kell, hogy a legfőbb tulajdonságai közé tartozott a jó képminőség és a többi készülékkel való műszaki összeférhetetlenség (inkompabilitás), tehát kazettája más típusokhoz nem illett. Mint oly sokszor már, most is döntőnek bizonyult a megfelelő piaci stratégia: a lehetőleg legszélesebb körű vásárlóréteg megszerzése. Ez pedig nem volt e két elektronikai óriás számára túlságosan nehéz, hiszen többi gyártmányaikat jól ismerték a vásárlók. A nyolcvanas évek elejére teljesen nyilvánvalóvá vált. hogy a képmagnó nem múló divathóbort vagy luxusszórakozás, de igenis nagyon fontos műszaki berendezés: egyaránt megkönynyíti a tanulást oktatóprogramok segítségével és függetleníti a nézőt a tévéműsortól, hiszen a készüléktulajdonos távollétében önműködően képes egy adott időpontban a műsort felvenni, amit aztán a néző egy későbbi időpontban megtekinthet. A nagyarányú elterjedés akadálya azonban a sokféle rendszer együttes jelenléte volt (számuk elérte az ötvenet). Azt különösebben hangsúlyozni sem kell, hogy ez milyen előnytelen volt a kazettagyártók, a műsoros kazettakészítök számára, a képmagnótulajdonosokról nem is beszélve. A JVC-Matsushita kettős ekkor nagyarányú offenzívába kezdett. A többi gyártóval ellentétben fő céljának a vásárlók megnyerése mellett a konkurrencia megszerzését tekintette. Először — előnyös áron — az Akainak és a Mitsubishinek adta el a „házi video rendszer" licencét, majd Európában is megvetette a lábát: a Blaupunkt és a Tételünkén is szerződést kötött vele. Ezt követően a Robert Bosch gyár is beszállt az üzletbe. Persze nem feledkeztek meg az amerikai piacról sem, amelyet néhány év alatt szinte teljesen meghódítottak. Ezt követően a voronyezsi elektronikai gyárral is szerződést kötöttek a Panasonic 200 típus gyártásáról. Alig telt el egy év és a ferdecsíkos képmagnó feltalálója, a Toshiba is átvette a VHS-rendszert, holott eddig a Sonyval a Betamaxot forgalmazta. Ezt követően az európai piac kiszélesítése céljából átadta a gyártási jogot a Fischer-cégnek. Két évvel ezelőtt az európai elektronika nagy veteránja, Max Grundig próbálta megállítani a VHS előretörését : a francia Thomsonnak és a holland—NSZK Philipsnek kooperációt ajánlott fel a Video 2000 képmagnó gyártására, később fúziós ajánlatot is tett. A VHS azonban időközben a piac háromnegyedét megszerezte magának a világon, a Video 2000 részesedése 3 %-ra csökkent. így aztán nem csoda, hogy végül a Philips és a Grundig is beadta a derekát: két évvel ezelőtt szerződést kötött VHS-rendszerű képmagnók gyártására. A tavalyi bmói gépipari vásáron már a Video 2000 továbbfejlesztett változatát az új VR 380-ast állították ki. Mindkét típus VHS-rendszerben működik. A kiállításon ezek körül tolongott mindig a legnagyobb tömeg, ekkor ugyanis már a nagyközönség is tudta, hogy a Tesla vállalat új képmagnója is VHS-rendszerű lesz, amelyet a Video 2000-hez hasonlóan a Philips szel kooperálva állítanak majd elő. Néhány hónap múltán meg is jelentek az „első fecskék": a hazai videósoknak szánt karácsonyi meglepetésként került piacra 1 500 darab VM 6465 márkajelzésű VHS-rendszerű Tesla képmagnó. A hazai színes tévékészülékeknél alig drágább berendezés akkora sikert aratott, hogy azóta is fehér holló az üzletek polcain. Tehát a „házi video rendszer" hazánkban is csatát nyert. Olyannyira, hogy a Tuzex-üzletek polcain állandóan megtalálhatók a VHS képkazetták, ami kétségkívül örvendetes tény. A tömeges gyártás beindulásával egy szélesedő fogyasztói igény kielégítésére kerül sor. Ezzel megoldódik a televízió által sugárzott műsorok felvétele, sőt a közeljövőben a filmgyártó vállalatok jóvoltából várható, hogy az üzletekben megjelennek a filmeket tartalmazó műsoros kazetták. Sajnos, továbbra sem megoldott a saját amatőr felvételek készítése a kamerák nehéz hozzáférhetősége miatt. A lelkes videósok esküsznek arra, hogy az amatőr film csillaga leáldozóban van. mivel elektronikus úton sokkal gyorsabban. olcsóbban készíthetők házi felvételek, amelyek szükség szerint esetleg le is törölhetők. A mostani ötéves terv folyamán a Tesla vállalat nem tervezi amatőr kamerák gyártását, ami eleve behatárolja a képmagnók használatának lehetőségeit, mivel importból szélesebb körű igényeket aligha sikerül majd kielégíteni. A hírek szerint a Tesla vállalat szórakoztató elektronikai gyára tárgyalásokat folytat a voronyezsi gyánal olcsóbb VHS-rendszerű színes képmagnók gyártásáról is. Az új típust a 8. ötéves tervidőszak végén megnyíló petržalkai gyárban állítanák elő. így a hazánkban gyártott mindkét képmagnó VHS-rendszerű lesz. Bár az amatőr képmagnó szabványosítására nemzetközi méretekben napjainkig nem került sor. a természetes fejlődés következtében a VHS-rendszer egyre inkább egyeduralkodóvá válik. így a jövőben ehhez a rendszerhez tartozó műsoros kazetták forgalmazására lehet számítani. Emiatt is rendkívül előnyös, hogy néhány hónapja Csehszlovákia videósai is ehhez a „körhöz" számíthatják magukat. A VHS képmagnó egyre inkább a lakások kiegészítő berendezésévé válik, a külföldi tapasztalatokra támaszkodva nem nehéz megjósolni. hogy a képmagnó hazánkban hasonló karrier előtt áll. mint három évtizeddel ezelőtt az akkor még újdonságnak számító televízió. Elterjedésének ütemét mindenképpen befolyásolja majd a tömeggyártás beindulását követően az ár várható mérséklődése. OZOGÁNY ERNŐ 16
