A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-27 / 52. szám

Egész közel mentem hozzá, le a medencébe. Elérkezett az etetés ideje és rámszólt az állatgondozó, hogy most már jöjjek ki. Nem vitte le a húst az állatnak, hanem a hídról lógatta alá. A krokodilus fölpattant, magasan úszott a levegőben, úgy kapta el a zsákmányt. Többé nem merészkedtem közel hozzá. A kígyóketrecbe némi félelemmel mentem csak be. Kérdeztem az állatgondozótól, hogy nem bánt-e a hüllő? Azt mondta nem, csak fényképezzek nyugodtan. Majd ö szól, ha ki kell menni. Máig sem tudom, miből vette észre a kígyó nyugtalanságát. Szerintem meg sem mozdult, úgy feküdt összetekeredve, mint amikor bementünk, egyszercsak nagyon gyorsan kellett távoznunk. A felszerelésem fele bent maradt. Egy patkánnyal nyugtatták meg az állatot. Egyszerűen bedobták hozzá. Nem csinált a kígyó semmit, a patkány sétált rajta ide s tova, míg oda nem ért, ahova kell. Akkor megfojtotta és elfogyasztotta. Csak annyit hallottam: hukk. Bementünk a párducmacska ketrecébe is: — Nem támad — nyugtatott a gondozó, de én azért körülnéztem, mivel védekezhetnék, ha kell. Csak egy söprűt nyomtak a kezembe és az etető edényt. Szegény állat azt hitte, most mutatják be neki az új gondozót. Az állatokkal való találkozásaimra hol egy kutyaharapás, hol kéz-, lábtörést okozó lórúgás emlékeztet.

Megittuk a kávét, kifogytunk az állatkalandokból, búcsúzásra nyújtottam jobbomat.

Kontár Gyula a népművészetet is rajongva tiszteli, krónikása a Szőttes, az Ifjú Szívek bemutatóinak, hazai magyar amatőr néptáncmozgalmunknak, szükebb hazája Somorja minden kulturális eseményének. Nem hiányzik sem a Csemadok közművelődési klubjának előadásairól, sem a Matesz-darabokról, sem a zeneiskolai koncertekről. Szereti és meglesi az élet szép pillanatait. Szülőföldje szépségeit mással is megosztani akaró embert ismerünk meg képeiből.

FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei

BÓDVA MENTI VÁLTOZÁSOK

JÖVÖfiLAPOZAS

Azóta, hogy 1972-ben, azon a bizonyos küldöttgyűlésen Jánokon (Janik) kimondták, hogy az öt — később a hat — gazdaságot egyesítik, közel tizenöt esztendő telt el. Ennek a közel másfél évtizednek az e térségre ható gazdasági, társadalmi és emberi változásairól az előző fejezetekben a legfontosabb vonásokat — úgy vélem — sikerült összefoglalni.

A gazdaságon belül lezajló fejlődési folyamatokat, termelési-szervezési problémákat is érintettem. Szó volt arról, hogy a kezdeti időszakban milyen szervezési rendszerben indult meg a termelés ebben az új, nagy gazdaságban. Ám arról mindezidáig nem beszéltünk, hogy lényegében e gazdaság létrehozásakor olyan kísérletről volt szó, amelynek sikere vagy kudarca a továbbiak során a környező többi mezőgazdasági üzem sorsát is meghatározhatja majd. (Hogy mindmáig problematikus a helyzet azt az is bizonyítja, hogy azóta a kisebb területű szövetkezetek egyesítésére nem tettek kísérletet). Az első elképzelések szerint — mint láttuk — az volt a terv, hogy e gazdaságon belül az egyenes — lineáris — irányítást kell érvényre juttatni. Az itteni adottságok — talajviszonyok, klimatikai tényezők, szakmai színvonal stb. — mellett ez az irányítási rendszer rengeteg zavart okozott, mégpedig azért, mert a lineáris irányítás a terület nagysága és a gazdasági egységek távolsága miatt a kívánalmaknak nem tudott megfelelni. Ezzel egyidöben az egyes növénytermesztési részlegek között kialakult egy olyan egészségtelen szituáció — negatív értelemben vett rivalizálás — amely bizonyos értelemben tekintetnélküliségeket is szült.

így nem csoda, ha megnövekedtek a termelési költségek, s hogy ennek az irányítási rendszernek a helyessége is kérdésessé vált az adott időszakban. A gazdaság a hetvenes évek második felére válságos helyzetbe került, ami az irányítás átszervezéséhez — illetve újjászervezéséhez — és kádercserékhez vezetett. Mindennek ellenére a Szövetkezetek Vili. Kongresszusa egyesített szövetkezet szakemberei az elmúlt másfél évtized gazdaságirányítási tapasztalatai alapján úgy vélekednek, hogy a gazdaság szervezésében — természetesen magasabb minőségi követelményeket szem előtt tartva — a lineáris irányításé a jövő. Ugyancsak az elmúlt idő alatt szerzett tapasztalataik alapján alakult ki az a vélemény, hogy ez az irányítási rendszert a gyakorlatban ésszerűen a háromezer hektárt meg nem haladó gazdaságokban lehet megvalósítani. (Itt több,, mint hatezer hektár a szövetkezet összterülete). Az ilyen nagyságú mezőgazdasági területtel rendelkező gazdaságban egyelőre ettől ma még részben el kell tekinteni.

A korábbi tapasztalatok és átszervezések nyomán mára ebben a szövetkezetben öt termelési egységet hoztak létre. A két alaptevékenységet három önelszámoló gazdasági egység végzi. A negyedik gazdasági egy-Dr. Köteles Ágoston agrármérnök, a szövetkezet elnöke

ségbe a beruházások és a rekonstrukciók tartoznak, s végül az ötödikbe az ún. melléjtevékenység — kőbánya, lakatosműhely — sorolható.

Az alaptevékenységet folytató három gazdasági egységnek önálló vezetői vannak, akik a gazdasági egység feladatainak teljesítéséért egyenesen a szövetkezet elnökének tartoznak felelősséggel. Szervezési szempontból az egyes önálló részlegeknek van külön saját közgazdászuk, továbbá minden szakágazat — növénytermesztés, állattenyésztés, gépesítés — élén szakvezető áll, akik a központ szakembereitől metodikai irányítást kapnak. Megtörténik, hogy a gazdaságvezetö és a központi szakirányítás között ellentmondások keletkeznek, érdekkülönbségek mutatkoznak. Ezeket a vitás kérdéseket, ellentmondásokat a szövetkezet elnöke hivatott koordinálni.

A gazdálkodás — így a jövőalapozás — szempontjából a földalap minősége döntő tényezőként szerepel. Az itteni talajok mélyek és nedvesek, ami a terméshozamokat gyakorta szélsőségesen befolyásolja. Például tavaly, amikor csapadékos volt az időjárás errefelé, 33 mázsás átlagtermést takarítottak be hektáronként. Ugyanezeken a talajokon az idei aszályos évben 44 mázsa volt az átlagtermés: ami azt jelenti, hogy kereken ezer tonnával termett több gabona ugyanott. Meg kell állapítani, hogy itt jelen vannak a termelésben olyan elemek is, amelyek kívülesnek az emberi és a technológiai tényezőkön. Ehhez járul hozzá még az is, hogy a szövetkezet talajainak 85 százaléka savanyú kénhatású. Ennek feljavítására — közömbösítésére — például csak az elmúlt évben — 600 tonna meszet szórtak ki. Ha az egyéb környezetkárosító tényezőket is számba

vesszük — savas esők, savas műtrágyák, stb. az egyik oldalon, a szerves trágyák akut hiánya a másikon — hosszú távon a talajok biológiai egyensúlya forog veszélyben. A meszezés, köztudott, csak rövid távon jelent megoldást. A szakemberek úgy tartják, hogy „a meszezés gazdaggá teszi az apát, koldussá a fiát". A gazdaságtervezés stratégiájának kialakításakor hosszabb távon ezeket a tényeket ismerni kell, s ismerve azokat, a gazdaság vezetésének ezek megoldására is fel kell készülnie.

A távolabbi — imént jelzett — termelési problémák mellett a gazdaság fejlesztése szempontjából alapvető kérdésként szerepel az úthálózat javítása, a megfelelő raktárak és korszerű istállók építése. Erre a jelenlegi lehetőségek alapján a szövetkezetben évente mintegy tízmillió koronát tudnak fordítani. Ezen túl a meglévő épületállomány rekonstrukciójára, a berendezések korszerűsítésére további ötmillió koronát tudnak költeni.

A szövetkezet két alaptevékenysége — a növénytermesztés és az állattenyésztés — a következőképpen tagolódik. A meglevő szántóterületből 2 850 hektáron termesztenek gabonafélét; ebből 500 hektár a szemeskukorica termesztési területe. Ötszáz hektár a silókukorica területe, s ugyanennyi a legelő. Az állattenyésztés szempontjából különös fontossággal bír a 900 hektárnyi rét, s az ugyancsak 900 hektáron termesztett több éves takarmányok. A fentieken kívül termesztenek még ipari növényeket, cukorrépát, napraforgót, repcét s van szőlejük s termesztenek zöldségféléket is.

Az állattenyésztésben a szarvasmarha-, a sertés- és a juhtartás bír jelentőséggel. A szarvasmarha-állomány összlétszáma eléri a 4 880 darabot, ebből 1 600 a fejőstehén. Évente általában ötmillió liter tejet termelnek, s az utóbbi öt év fejési átlaga 3 250— 3 400 liter között ingadozott tehenenként. Az évi hústermelés megközelíti az 1 500 tonnát. A szarvasmarha-tenyészetükben 14 napos kortól hathónapos korig évente 4 000 darab borjút nevelnek fel és adnak tovább két kooperációs partnerüknek.

Jelenleg a szövetkezet állóeszközeinek az értéke 200 millió, a forgóeszközöké pedig meghaladja a 90 millió koronát. Az évi halmozott termelési érték eléri a 116 millió koronát.

A szövetkezet mintegy nyolcszáz állandó dolgozójának a munkáját kilencvenhat vezető — közülük 23-an rendelkeznek egyetemi és főiskolai diplomával — irányítja. Ez az az emberi és anyagi bázis, amelyre a gazdaság — s a gazdálkodás — jövője alapozható, s amely az adott társadalmi és gazdasági lehetőségek keretei között belátható időn belül valóban szocialista nagyüzemi gazdasággá forrhatja ki magát. Olyan új minőségekkel gazdagodva, amelyek megközelítően az ipar szervezettségével azonosak.

GÁL SÁNDOR (A szerző felvétele)

13