A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-27 / 52. szám

Ezerkilencszáznyolcvanhat október huszonhetedikén, délután fél négykor eltörött az új lakótelep vízvezetékének fönyomócsöve. A szétömlő víz elöntött néhány pincét, szeméttárolót és Trabantot.

A helyszínre azonnal kiszállt a vízművek rohamcsapata. Elzárták a főcsapot, majd a sérült helyre siettek.

— Ez bizony eltörött — állapította meg a munkás.

— Eltörött — hallatta véleményét a mester.

— Hallatlan — szólt a mérnök is.

— Ki kell ásni és ki kell cserélni a sérült részt — mondta a munkás.

. — Úgy van — hagyta rá a mester.

— ... van — visszhangozta a mérnök.

— Akkor hozom a szerelést — indult a munkás.

— Hozd — mondta a mester.

— Jó — bólintott a mérnök.

A munkás csákányt, lapátot hozott és még egyszer körüljárta a helyszint.

— Akkor innen kezdeném — mondta.

— Onnan — helyeselt a mester.

— Rendben — hagyta rá a mérnök.

A munkás felemelte csákányát és belecsapott a nedves főidbe.

Öt óra felé besötétedett.

— Hozok lámpát — mondta a mester.

— Helyes — hagyta jóvá a mérnök.

A munkás a cipőjét tisztogatta. Az alkony egyre sűrűbb lett.

— Rövid — mondta a mester.

A mérnök hitetlenkedve csóválta a fejét. Tíz centi hiányzott a vezetékből.

— A raktár már zárva van — szólalt meg a munkás.

— Nincs mit tenni — tárta szét a kezét a mérnök —, holnap folytatjuk.

A reggel a gödröt félig kiásva találta. Nemsokára megjelent a riadócsapat.

— Akkor folytatnánk — szólalt meg a munkás.

— Bele a közepébe — lelkesedett a mester.

— Ez a beszéd — helyeselt a mérnök.

— Baj van —.nézett körül a munkás. — Eltűntek a szerszámaim.

— Már megint — csóválta a fejét a másik kettő. — Hozunk. — indították a kocsit.

Délután kettőre kész lett a gödör.

— Ott — mutatta a munkás.

— A fránya cső — hagyta rá a mester.

— Ez aztán ... — jött közelebb a mérnök.

— És az előírások?

— Dugjuk össze a fejünket mester.

javasolta a

Két óra múlva kész volt a terv.

— Lerajzolom — szállt kocsiba a mérnök. A másik kettő napos, szélvédett helyet keresett magának.

— Jóvá kéne hagyatni — nézte a mérnök a rajzot. Bekopogott a szomszéd ajtón.

— Ügyes — hajolt közelebb a főmérnök. — Bár ezt a rést én itt másképp oldanám meg.

— Látom, már javítottatok rajta — szólt az igazgató is. — Ezt az apróságot itt azt hiszem, elnéztétek. A koefficiens! — emelte fel az ujját.

Hatra kész volt a terv, jóváhagyva. Odakint koromsötét volt.

— Remélem, éjjel is dolgoztok — szólt hazafelé indulván az igazgató.

— Természetesen — felelt a mérnök és kocsiba szállt.

lent a helyszínen a központ áramfejlesztő kocsija is, kis híján eltaposva a kanyarban a minisztériumi küldöttség autóját.

A munkásra új ruhát húztak.

— Akkor kezdeném — mondta, y Indulunk — bólintott kipirult arccal a mester.

Ezerkilencszáznyolcvanhat október harmincadikán, délután fél hatkor, a javítástól néhány méterre eltörött az új lakótelep vízvezetékének fönyomócsöve.

— Akkor kezdeném — szólt a munkás és szerszámai után nézett.

— Akkora, mint Jónásban a cethal — csodált rá a munkás.

— A cethalban Jónás — javította ki a mester.

— Mindegy — szólt a mérnök. — Szép nyitás.

— Betömjük — tért rá a lényegre a munkás.

— De be ám — bólintott rá a másik kettő.

— Kicserélem, besulykolom és kész —

mondta a munkás. ,

— Nono — emelte fel a hangját a mérnök.

/CSAKY PÁL

A mester és a munkás ott ültek, ahová délután a nap sugara esett.

— Kész — mondta a mérnök. — Gyújtsatok lámpát, kezdjük.

— Azt nehezen — mondta a munkás.

— De nehezen ám — replikázott a mester.

— Nincs vezeték? — kérdezte a mérnök.

— Vezeték van — szólt a munkás. — Csak éppen beázott. Ki kellene cserélni.

— Akkor holnap reggel — tárta szép a kezét a mérnök.

A hajnal a csövet lyukasan találta. Kisvártatva megjött a rohamcsapat.

— Nézzük hát a tervet — szólt a mester.

— Nézzük — kíváncsiskodott a munkás is.

— Itt ásni, ott aládúcolni, megfordítani, megerősíteni, világos — szóit a mester. — Fog ez menni, mint a vízfolyás.

— Meghiszem azt — mosolygott a mérnök.

— Akkor kezdeném — szólt a munkás.

— Ez a beszéd — vágták rá ketten.

Fél háromra kész lett a gödör az előirt dúcolásokkal együtt. A mérnök kedvtelve nézegette. Háromra meghozták a telepről a kért segédeszközöket, kijöttek a központból és megjelent az üzemi fényképész is. A forgalmat ötszáz méteres körzetben leállították. Mire a modern technika összes, a telepen fellelhető vívmánya üzemkész állapotba került, beesteledett. Tíz perc múlva megjeA mérnök tört angolsággal magyarázta a beduin küldöttségnek a munkafolyamatok sorrendjét.

A munkás beereszkedett a gödörbe, a kint állók a gödör széléhez tódultak. A központ reflektorai óriási sugarakban ontották a fényt.

A munkás rémülten vette észre, hogy semmit sem lát a gödör szélén álló tömeg elfogja előle a fényt. A helyzetet a televízió munkatársai oldották meg: stábjuk mikrofonostól-kamerástól-refiektorostól bemászott a gödörbe, szenzációs riportot csináltak a munkással, lélegzetelállító felvételeket készítettek a repedésről, aztán becsomagoltak és elmentek. Az igazgató munkavacsorára hívta meg a jelenlevőket: mindannyian kocsiba szálltak és elhajtottak. A mérnök az arab küldöttséget kísérte, a mester az igazgató feleségét.

A munkás egyedül maradt a csővel. Egy ideig nézte a hunyorgó reflektorokat, aztán kimászott a gödörből és hazament.

Reggel napsugarak kacérkodtak az ásító lyuk szélén. Kis idő múlva megjelent a munkás, nyomában két idegennel. Az új mester és az új mérnök, mutatkoztak be, a régiek mától az igazgatóságon dolgoznak.

— Akkor kezdeném — szólt a munkás.

— Kezdjük — mondta a mester.

— Rendben — egyezett bele a mérnök.

A munkás nekigyürkőzött, délre kész lett.

— Megvan — törölte meg a homlokát.

— Kész — lélegzett fel a mester.

— A kutyafáját, mégiscsak megcsináltuk — húzta ki magát a mérnök is.

— Akkor betemetjük — szólt a munkás.

— Be — mondta a mester.

— Úgy ám — rendelkezett a mérnök.

— Betont a tetejére — álmodozott a munkás.

— Aszfaltot — replikázott a mester.

— Príma lesz — bólintott a mérnök.

Fél ötre elkészültek.

— Nyomáspróba — vezényelt a mester. . — Megyünk — mondta a munkás.

— Természetes — hallatta a mérnök.

A cső állta a próbát.

— Dobjak még rá ? — kérdezte a munkás.

— Dobj — bólintott a mester.

A munkás emelt a nyomáson, a javított résztől húsz méterre gejzír fakadt a földből.

— A fene ... — adott hangot véleményének a munkás.

— Az ördög vigye el — szólt a mester.

— Hogy az a ... — járult hozzá a mérnök

is.

10