A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-27 / 52. szám
A CSEMADOK Fehér Liliomszál /árási gyermek-népdalverseny, a nagykaposi iskola éneklőcsoportja szakbizottságának megfiatalodásában és a jószándékú ötletek elfogadásában kereshetjük. Már a tavaszi könyvhónap idején rendezvények sorával és módszertani közlönnyel rukkoltak ki. Aztán a XII. Honismereti Kerékpártúrán, mely ez évben a Bodrogközt és Ung-vidéket érintette, sok helyütt felhívták magukra a figyelmet. Felkészülten várták az őszi szüret után a szellemi aratást, amiben az idén már több helyi szervezet is bekapcsolódott, megosztva ezzel a kivitelezők nem kevés gondját. Nem volt országos hírverés, hivalkodó falragaszok tömege sem akarta a lehetőségeknél magasabbra tenni a mércét. Sok esetben mégis zsúfolt nézőtér és érdeklődő, kérdező hallgatóság várta a műsort. Már a megnyitó szépen VISSZA A KÖZMŰVELŐDÉSHEZ! Talán észrevették a címből, hogy egy régebbi, a temészethez visszahívó jelszó párhuzamát rejti. Nem véletlenül. Tudjuk jól, hogy a megváltozott életforma egy kicsit kiürítette a művelődési házakat, amiért sokan egyedül a televíziót okolják és visszasírják a régi szép időket, amikor annyi színdarabot, műsort adtak elő telt ház előtt a falvakon. Akkor ez volt az egyedüli látványteremtő fóruma a még szűkebb körben élő és dolgozó közösségeknek. Mára mindezt helyettesíti a tévé, s látszólag csökkent az emberek szabad ideje is. Meg kell adni, hogy a szerény helyi erőkből öszszehozott, olykor dilettáns előadások bizony nem vetekedhetnek ezzel a gazdag napi kínálattal. Tegyük hozzá azt is, hogy szokássá vált leülni a fűtött szobában e varázsdoboz elé, amit már nem szívesen cserélnek fel az olykor hideg termekben kínált száraz előadásokért. S ha néha mégis valami értékes kerül pódiumra, már kevesebb az érdeklődő. Igaz az is, hogy a művelődési házak szerény műszaki felszereltsége még sok magánháztartás színvonalát sem éri el. Ilyen körülmények közt úgy néz ki a népművelők munkája, mint azon orvosé, aki egy szemműtétet konyhakéssel akarna végrehajtani. Keveseknek talán ez is sikerül. De térjünk vissza a közművelődéshez, amelynek alapvető feladatát abban kellene keresnünk, hogy megteremtsék újra a művelődés iránt érzett teljes felelősséggel ennek közösségi tereit. Mindezt egy lépéssel a nép igénye és szellemi szükséglete előtt, amihez gondolkodásban és műszaki felszereltségben egyaránt előbb kellene haladnia, mert csak így tudhat vonzóvá válni. Ilyen és hasonló elgondolások vezérelték a Bodrogközi Kulturális Hetek tervezőit és szervezőit is, s míg az előző években a műsorkínálat elég sok esetlegességgel állt egybe, az idei harmadik évfolyamába lépve már több tervszerűség és szélesebb érdeklődésre számot tartó műsorjavaslat került terítékre. Ennek egyik nem elhanyagolandó tényezőjét talán a Csemadok JB irodalmi indult. Azon szándékkal, hogy találkozzanak e táj irodalmáraival és azokkal is, akik innen elszármaztak, de a felnevelő szülőföld emléke elevenen él bennük, áthatja írásaikat. Erről vallottak Királyhelmecen (Kr. Chlmec) az amatőr képzőművészek Ticce klubjának nyári alkotótábora után megnyílt tárlat képei közt, ahol a bútorgyár asszonyainak éneklőcsoportja adta meg dalaival az est hangulatát. Majd folytatódtak a találkozók Nagykaposon (V. Kapušany), Nagygéresben (V. Horeš), Bolyban (Boľ), Ágcsernyőn (Čierna nad Tisou). Többek közt Dobos László, Török Elemér, Bodnár Gyula tudott eleget tenni a meghívásnak. Röviddel azután az Irodalmi Szemle szerkesztői beszélgettek irodalmi lapunk gondjairól, feladatairól öt alkalommal, és e találkozók élménnyé emeléséhez Haraszti Mária és Csanaky Eleonóra élő irodalmi melléklete is nagyban hozzájárult. A Királyhelmeci Művelődési Központ, mely termeit adta a legtöbb rendezvényhez kassai művészek révén egy Verdi-esttel és a Thália Verdi est, é nekel Somor Jai György a kassai álla mi színház szólistája Siska Józsel néprajzi elő adása vendégjátékával színesítette a kínálatot. Ugyanitt zajlott a járási nyelvi vetélkedő is tizenhárom benevezett csoport részvételével, majd a Fehér Liliomszál gyermek népdalverseny. Ez utóbbi évek óta a Tavaszi szél szünetelő évében pótolni szeretné azt az űrt, melynek sajnos nincs felsőbb szintű fóruma, pedig a felnőtt mozgalom utánpótlása elképzelhetetlen ma már a fiatalabb korosztály bevonása nélkül. Főleg manapság, amikor az otthoni környezetben csak itt-ott él már a népdal, zenei anyanyelvűnk. Néphagyományaink pontosabb ismeretét szolgálta Siska József három előadása a bodrogközi népi találkozásról és szőttesekről, melynek ha csak az lesz egyetlen értelme, hogy Kistárkányban (M. Trakany) a diavetítés után konkrét elhatározássá érlelődött az első bodrogközi tájház megvalósítása (s már azóta kijelölt ház és tárgyi anyag is van), akkor ez sem volt hiábavaló. Másik helyi kezdeményezés volt a vajáni (Vojany) fiatalok által meghirdetett vetélkedő az 1948-as szabadságharcról, melyre a szomszédos falvakat is meghívták, és tudásszintben egyikük sem vallott szégyent. Ebben az időben, a noszf 69. évfordulójának ünnepségei keretében a Csemadok folklórcsoportjai is teret kaptak a műsorban, jelezve ezzel is, hogy e rendezvénysorozat a forradalmi eszmék művelődési programját valóban szolgálja. Ahhoz persze, hogy mai viszonyainkat értékelni tudjuk, a történelmi jártasságunk sem elhanyagolandó. Püspöki Nagy Péter a 9. és a 17. század sorsdöntő időszakaiba kalauzolta el nagyszámú hallgatóságát olyan sikerrel, hogy Nagykaposon, Királyhelmecen háromórás előadása után sem akartak hazamenni az emberek. A rendezvénysorozat, mely október 10-e és november 17-e között zajlott szintén egy folytatásra érdemes próbálkozással fejeződött be „A szép magyar vers estje" keretében, ahol a járás azon vers- és prózamondói léptek fel, akik az utóbbi időben sikeresen képviselték Bodrogközt és Ung-vidéket a kerületi és országos seregszemléken. Nem voltak kevesen és nem okoztak csalódást. Ráadásul az előadóművészét ez őszi „holtszezonjában" kaptak fórumot arra is, hogy bizonyíthassák dijaik jogosságát, arra is, hogy egymástól tanulhassanak. Mindezt a lelkes hallgatóság örömére. A rendezők most nem úgy zárták e sok szabad idejüket igénybevevő négy hetet, mint gyakran teszik fellélegezve, hogy „ezt is letudtuk", hanem máris a jövő év terveit körvonalazzák. Nem babérokra vagy méltatlan érdemekre vágytak, hanem arra, amit most harmadszorra már elég érezhetően megkaptak: szándékuk ösztönző visszhangra talált. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Fotók: Petrik Andor 6
