A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-27 / 52. szám
ÉLETÉBŐL HOGY A MOSTANI ÜNNEPET TÖBB IS KÖVESSE Mert ez a mostani az volt, ünnep a javából. Galánta ünnepelte énekkarát, a harmincéves Kodály Zoltán Daloskört. Teltházas nézőtérrel, érmek, kitüntetések átadásával. Rászolgáltak. Az én szándékom nem az, hogy az eltelt harminc év eseményeit kövessem nyomon, hogy krónikát írjak. Megtették ezt mások, a jubileum kapcsán sok helyen adódott lehetőség a kórus mun kájának, eredményeinek méltatására. Icipici visszaemlékezés azonban nem árthat. 1956-ban határozta el néhány lelkes Csemadok-tag — elsősorban olyanok, kik már tagjai voltak a város Hanza Dalárdájának is, hogy énekkart alapíts nak. A tervet tett követte és rövidesen színpadra állhatták. Első karnagyuk Ág Tibor lett. Rövid idő elteltével Kodály Zoltán hozzájárulását is megszerezték nevének viseléséhez. 1957-ben Somorján (Šamorín) már Kodály Zoltán Daloskörként szerepeltek. Többször lapozgattam az énekkar krónikáját, több alkalommal olvastam szereplésükről méltató sorokat, és az alapítótagok közül is ismerek néhányat. Tudom, hogy amit elértek az sok lelkes ember sok lemondással járó áldozatos munkájának eredménye. Még azt a pár évet sem lehet számonkérni tőlük, mikor nem dolgoztak. Öntevékeny csoport — ez esetben énekkar — életében az is tevékenységnek számít, amikor nem dolgoznak — „csak" énekelnek — csak nagyon hiányzik a megszokott munka. Mert Galántán akkor sem mondtak le az énekkarról, amikor évekig nem léptek fel. A megszállottabbak már akkor a színpadon látták az énekkart, mikor bizony arra még nagyon halvány volt a remény. A Kodály Napok lendületet adott a kórusnak. És nemcsak Galántán, a járásban másutt is. Vetélytársaik is akadtak, versenghettek. Különösen a diószegiekkel. (Most — sajnos — ott szünetel a kórusmunka. Nem szól a „Vox Humana".) Karnagyváltással, karnagyváltásokkal — Chemez Zsuzsa, Józsa Mónika — érkeztek el az ünnephez. Huszonkilencen, a karnaggyal együtt. Köztük három vendég, vagy kölcsönénekessel. A felvételek a kórus próbáján készültek és több, a közvetlen környékről bejáró dalossal. Ha a Mester élne mit is mondana? „Mezítlábas pajtásaira", kezdené, de vajon hogyan folytatná ? Valószínű úgy, hogy igaz, huszonkilencen is tudnak, így is lehet szépen, jól énekelni. De ugye ismerősen hangzik: „szebb, ha többen összedalolnak". Ha mindenki, minél több galántai ott lenne a kórusban, jól érezve magát, örömét lelve a közös éneklésben. Galántán, állítom, ritka jó feltételek mellett dolgozhat az énekkar. Nincs gond a próbateremmel, a karnagy honorálásával, a városi művelődési otthon és a Csemadok vezetősége rengeteg fellépést biztosít, kellő szakértelemmel bíró kórusvezető dolgozik a kórussal, odahaza és külföldön méltó cserekapcsolatokat építettek ki számukra. Csak — és ezt a karnagy és a kórus elnöke mondja ki elsőnek —, kevesen vannak. Annyira, hogy néhány esetben már fellépés is forgott veszélyben. Jó hangulatú próbájukon vettem részt, még az ünnepség előtt. Arra keresték a választ, a megoldást, hogyan bövíthetnék a létszámot. Még nem találták meg a teljes megoldást, de eljutottak a felismerésig, hogy a jelenlegi helyzet javulását, javítását nem másoktól kell várni, saját maguknak kell cselekedni elsősorban. „Szerzünk tagokat, rövidesen többen leszünk. Ha kell házalunk." Ez olyan ember szájából hangzott el, aki cselekedni is szokta, amit mond. Nem voltam, nem lehettem ott a sikeres rendezvényen, a jubileumi hangversenyen. De mivel — ahogy Jókai városát, Komáromot, színjátszó csoport nélkül — Galántát nehezen tudom elképzelni énekkara nélkül, sokat töprengtem. sok minden megfordult fejemben. Mi lett volna, nem járt volna-e pozitív eredménnyel, ha az ünnepségen a régi kórustagok — aki él és hajlandó lett volna eljönni — közösen szerepeitek volna a mostaniakkal? Régi és a jelenlegi karnagy irányításával. Hiszen múltunk megbecsülése jövőnk záloga. Hányán és hányszor leírták már! Én biztos vagyok benne, hogy a lelkes galántaiak ezt a problémát ismét megoldják. Mert az ünnepet hétköznapok követik. S az elvégzésre váró dolog nem kevés. A következő ünnep szinte nyakunkon van. A Kodály Napok Galántán. GÖRFÖL JENŐ Fotó: a szerző • A Csemadok 1987. március 21-én és 22-én tartja Bratislavában XIV. Országos Közgyűlését. Ebből az alkalomból is emlékezünk a szövetség életében különösen fontosnak tekinthető, az 1972. április 15—16-án — 15 éve — tartott XI. Országos Közgyűlésre, amely a válságos évek után a Csemadok életében is megteremtette a konszolidációhoz és a további jó munkához vezető út feltételeit. A XI. Országos Közgyűlés küldöttei táviratban köszöntötték Ludvík Svobodát, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság akkori elnökét. Ludvík Svoboda elvtárs 1972. május 3-án az alábbi levelet küldte a Csemadoknak: „Tisztelt Elvtársak!... Őszinte köszönetét mondok önöknek a Csemadok — a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége — XI. közgyűlésükről küldött üdvözletükért éš a bizalom megnyilvánulásáért... Megörvendeztetett az az ígéretük, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa határozatainak, valamint a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében fognak dolgozni szocialista hazánk érdekében ... További eredményes tevékenységükhöz kívánok sok sikert, eredményt és nyugodt életet.” • A Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma által jóváhagyott koncepciónak megfelelően a Csemadok Központi Bizottságának művelődési főosztálya ez év második felében négy központi rendezvényt szervezett és tartott meg. A négy központi akció — a történelmi-irodalmi vetélkedő az önkéntes nyelvjárásgyűjtők központi szemináriuma, a X Nyári Művelődési Tábor és a Fábry Zoltán Irodalmi- és Kulturális Napok több száz ember bevonásával zajlott le és több száz embernek tette a szabadidejét hasznossá és nyújtott gazdag ismereteket. A Csemadok az említett rendezvények mindegyikén a korszerű közművelődés eszközeit érvényesítette. • Az anyanyetv megőrzése és az anyanyelvi kultúra ápolása érdekében a Csemadok is sokrétű tevékenységet végez. Az anyanyelv helyes használatának, illetve a szép magyar beszédre nevelésnek az ügyét szolgálják egyebek között az évente megrendezett Kazinczy Nyelvművelő Napok, valamint az önkéntes nyelvjárásgyűjtők részére rendezett szemináriumok. Az utóbbit a Csemadok ez idén július 12-e és 18-a között Félben (Tomášov), Éberhardon (Malinovo), Vökön (Vlky), és Hlésházán (Eliašovce) rendezte meg. A szervezők a szakmai és módszertani képzést nyújtó szemináriumot nyelvjárásgyűjtéssel kapcsolták egybe. A gyűjtésben összesen 17-en (egyetemisták, magyar szakos tanárok és mások) vettek részt. Az említett községek helyneveit és dűlőneveit gyűjtötték össze, egyben kérdőívek segítségével feltérképezték az ö-zö nyelvjárás szigetet. A gyűjtés sikeresnek bizonyult. Az adatközlők számos eddig még le nem jegyzett hely- és dűlőnévvel ismertették meg a gyűjtőket. A gyűjtéskor szerzett anyagot Lenstyák István, a Diaktológiai Szakcsoport tagja összesíti és dolgozza fel. A szemináriumon és a gyűjtéskor szerzett ismeretek az önkéntes nyelvjárasgyűjtőket további munkára, illetve lakhelyük körzetében további gyűjtésre ösztönzi. 7
