A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
3. Hagyományos gazdálkodás A somodiak gazdálkodását a korábbi fejezetekben részben már érintettem; hasonlóan a falu kataszterébe tartozó egykori érseki birtokét is. A falu határának domborzati viszonyai — erről is esett szó korábban — egyaránt alkalmasak voltak, s alkalmasak ma is a mezőgazdasági növénytermesztésre és az állattartásra is. zab és a kukorica volt. (Érdekes, hogy az alig pár kilométerrel odébb fekvő Péderen a kukoricát nemigen kedvelték, mert termesztésével rosszak voltak a tapasztalataik, míg Somodiban (Drienovec) a főnövények között említik az emberek). Továbbá nagyobb területen termesztettek a somodiak burgonyát és takarmányrépát, főleg takarmányozási célokra. Somodiban a hagyományos gazdálkodás a következő rend szerint folyt: búza után Bodva változások „Itt az élő egyvilágon minden megtermett" mondta Képes Imre, „de nem voltak magasak a terméshozamok". Egy másik somodi adatközlőm pedig így foglalta össze a hagyományos gazdálkodásról a véleményét: „Mi itt rablógazdálkodást folytattunk!" Ezt arra értette, hogy a somodi gazdák nem ugaroltattak. Nyilvánvalóan azért, mert — miként Péderen is — kevés volt a szántóterület, s így az ugaroltatás túlontúl nagy fényűzés lett volna. A gabonaféléket viszont nyomásos rendszerben termesztették a gazdák. Fő terményük a búza. a rozs, az árpa, a rozsot vetettek; a rozstarlót novemberig nem volt szabad fölszántani, addig ugyanis legeltetésre használták a tarlót a gazdák. Novemberben, a fagyok beálltával aztán feltörték, s tavasszal kukoricát vagy más tavaszi növényt vetettek bele. A gabonafélék termésátlaga — itt magyarholdakban számolták a területet, ami 1200 négyszögölnek felelt meg — nem volt magas; magyarholdanként 7—8 mázsa termést takarítottak be, ha jó volt az időjárás. A gabonafölösleget a somodi gazdák hasonló módon értékesítették, miként a korábban leírt településeken is. Gyümölcs és szőlő kevés volt a határban. Műtrágyát nem használtak. A talaj javítására kizárólag istállótrágyát alkalmaztak, mégpedig rendszeresen háromévenként. Az aratási hagyományok hasonlóan voltak Somodiban is, mint a többi Bódva menti településen. A szegődött aratók esetében legfeljebb annyi különbség mutatkozott, hogy a tizedet „keresztben" vagy „mázsában" adták, megegyezés szerint. Általában azonban a keresztet választották az aratók, mert kellett a szalma is. Lévén a faluban sok iparos, a kőművesek és az ácsok is leszegödtek a gazdákhoz aratni, így, ha jó volt a termés, megkeresték az egész évre való kenyerüket. Ami még eltérés a többi településsel szemben az annyi, hogy Somodiban az aratás befejezése ünnepnek számított, amelyet koszorúzással, cigányzenével tartottak. A gazda az aratóit megvendégelte, s a vendégség tánccal végződött a gazda udvarán. A somodi gazdák igavonásra főleg lovakat használtak, bár volt néhány pár igásökör is a faluban. A gazdák — mivel az állattartásra a falu határa kiválóan alkalmas volt — sok állatot tartottak. Az igavonókon kívül így mindenhol volt két tehén, 3—4 növendékállat, amelyek kijártak a legelőre. Több gazda nagyban foglalkozott sertéstenyésztéssel is; évente 10—15 sertést hizlaltak, s ezeket vagy a hentes vásárolta fel, vagy vásárra kerültek. Hagyományosan sok hízó kelt el a jászói (Jasov) Luca napi vásáron (december 8-án). Ezenkívül Somodiban jelentős számú juhot is neveltek. Télidőben a férfiak kereseti menti Jellegzetes táj Somodi tDrienovec) felett 12
