A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-19 / 51. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL:

Emberközelben —

Dr. TÖLGYESSY GYÖRGY, egyetemi tanár

Csáky Pál: A CSŐ

Koller Sándor: POPTURMIX

SZILVESZTERI

PARÓDIÁK

Lovicsek Béla: BORBÁLA

(folytatásos regény)

Lacza Tihamér:

„SOK ORVOSSÁGOT BELŐLE PRÓBÁLTAM..."

A HÉT NAPTÁRA 1987

Címlapunkon részlet Juraj Laúko: Téli örömök című festményéből (Fotó: D. Havran)

A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja.

Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában,

815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek:

Ozsvald Árpád és Balázs Béla

Telefon: 332-864

Grafikai szerkesztő: Král Petemé

Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače,

813 81 Bratislava,

Gottwaldovo nám. č. 6

Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice.

Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza.

Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor.

inzertné oddelenie, Gorkého 13,

VI. poschodie tel: 522-72,

815-85 Bratislava.

Index: 492 11.

EMBERKÖZELBEN

— Utolsó, egy évvel ezelőtti találkozásunk idején rosszkedvű voltál. Tudom. az elfagyott szőlő miatt. Azóta ismét volt egy szüretidő. Milyen ?

— Bizony, nem is lehettem jókedvű, hiszen nyolcvanöt őszén szinte semmit sem szüretelhettünk le a száz hektáros szőlőből. De szerencsére, a nyolcvanhatos szüret már vigasztalóbb volt és a kétszázharminc hektáros gyümölcsösünk is hálásan termett.

— Azért kezdtem ezzel a kérdéssel, mert tudom, hogy ez a szőlő- és gyümölcstelepítés a szakmai gyakorlatod főművének tekinthető. A Medvesalja hasznavehetetlennek mondott, évszázadok során csak cserjét, bozótot nevelő hegyoldalain csodát műveltél. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, akinek erről a megejtően szép látványról a perui inkakultúra csodálatos teraszai jutnak az eszébe.

— Kétségtelen, hogy nagy munka volt. Nem sokan hittek benne, de nagyképűség lenne azt állítani, hogy én csináltam. Együtt csináltuk, közösen a szövetkezet tagságával. Hangsúlyozom: szövetkezet — emberek közössége tehát, akik valamilyen közös feladatot vállalva, annak közös kivitelezésére szövetkeztek.

— Természetesen magam is így gondolom, de a válaszból mégis a személyes szerénységedet érzem kicsengeni. Tudom ugyanis, hogy amikor idekerültél, ennél rosszabb, lerobbantabb szövetkezetei keresni kellett volna.

— így volt, erre mindenki emlékszik a faluban. Szinte rendszer volt, hogy még novemberben is csépeltek, fizetni nem tudtak, a munkaerkölcs szinte a nullával volt egyenlő, és a szövetkezet alapeszközei sem képeztek sokkal többet. Tudtam, hogy hova jövök, hiszen instruktorként ezelőtt már két éven át idejártam. Én — természetemből adódóan — szeretem a nehéz feladatokat, de azért azt nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel vállaltam volna Sőreget, hiszen Losoncon akkor már lakásunk volt, itt pedig egy lakásnak teljesen alkalmatlan, vizes épületbe kellett beköltöznöm a családommal, de jöttem, mert az adott rossz állapotokban jót is láttam : a lehetőséget, amiből egy induló mezőgazdasági mérnök, ha akar és van hozzá bátorsága, majd talán teremt szövetkezetét, és az évek során elérheti, hogy megbecsüléssel ejtsék ki a nevét az emberek. A diploma kézhezvétele után én eredetileg a Csallóközbe készültem, mert azt vallottam, hogy csakis nagyban, ipari jelleggel lehet jövője a mezőgazdasági termelésnek.

— Itt viszont éppen ez látszott megvalósrthatatlannak.

— Már aki annak látta. A hegyhátakon nem kevés mocsaras legelőt kellett termővé tenni, bozótos, meredek lejtőkön kellett haszonföldet teremteni meg irtásokon. Területünk természetesen még máig sem komplex termőterület, de ma is igyekszünk visszanyerni minden talpalatnyi földet. Ellenben régen valóság már az, amiről idejöttömkor álmodtam: legyen a határban rend.

— Rend van. ez kétségtelen. Repülőből. autó vagy vonat ablakából az átsuhanó idegent is lenyűgözi a terület rendezettsége, kivált ezek a

gyümölcsöt, szőlőt termő teraszok.

riási kockázat lehetett ilyen tereprendezésbe kezdeni.

— Az volt. És nem mindenki hitt benne. Mit mondjak? Most kezdtünk el építeni egy húszmilliós beruházással járó hütöházat a gyümölcsnek.

— Szeretsz kockáztatni ?

— Szeretek? Nem szeretek? Ezzel az ember nem úgy van, mint a bablevessel, hogy vagy szereti, vagy nem. Ez minden gazdasági vállalkozásnak jelentős velejárója, de csak az művelje, aki a folyamat során szakmailag is, erkölcsileg is ura tud lenni a

PÖLHÖS KÁROLY

a Sőregi (Surice) efsz elnöke, a CSKP KB tagja

1937-ben született Nagycsalomján. Szülei hat gyereket felnevelő szegényparasztok voltak. Alapiskoláit szülőfalujában végezte. Szeretett volna továbbtanulni, de dolgozni kényszerült, ám két évvel később már ott ült az akkor Ipolysági Magyar Tannyelvű Középiskola padjában. Az érettségi után a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési szakán folytatta tanulmányait. Diplomáját 1962-ben kapta meg és ugyanebben az évben tagja lett a pártnak, majd agronómusként kezdett el dolgozni a zahorai szövetkezetben, ahonnét két év után a Losonci járás termelési igazgatóságára irányították. 1965-től a sőregi szövetkezet agronómusa, 1967-től pedig az elnöke. 1968 során néhány hónapig a Losonci Járási Pártbizottságon dolgozott, majd visszakerült ismét Sőregre. Az elmúlt két évtized során több társadalmi és politikai tisztséget töltött be és a CSKP XV. kongresszusától a XVII. kongresszusig a CSKP KB póttagja volt. A XVII. kongresszus óta a CSKP tagja. Nős, három lánya van. Sőregen él.

1977-ben a Kiváló munkáért kitüntetést, 1985-ben pedig a Munkaérdemrendet kapta meg.

feladatnak. Más természetű embernek ne is adassák lehetőség arra, hogy valamilyen gazdasági vállalkozás a kezébe kerüljön. Úgy gondolom, hogy minden munka — közösségi természetű lévén — elsősorban erkölcsi feladatvállalás, hogy a társadalmi-politikai elkötelezettség ugyanolyan termelőerő, mint a fizikai és szellemi ráfordítás, az eszközök, nemkülönben pedig a szaktudás. Ez az eredményeink háttere.

— Valahogy viszont el kellett kezdeni. Hogyan?

— Én úgy cselekedtem, hogy a hátam mögött senki ne mondhassa, hogy Pölhös nem állja a szavát, nem ül föl a béresszekér bakjára, nem áll be közénk trágyát teríteni, vagy marhát borjaztatni. Ha akartam se tudtam volna más lenni, mert ezt hoztam magammal a gyerekkoromból, amikor minden

paraszti munkát meg kellett tanulni. Húsz éve vagyok elnök. Az első tíz évben nem vettem ki a szabadságomat. Távol áll tőlem, hogy hencegjek ezzel, de Így volt — még akkor is, ha tudom, hogy a pihenés, a regenerálódás is termelőerő valahol. Egy vezető pedig legyen mindenben példamutató.

— Hogy áll ma a sőregi szövetkezet?

— Földterületünk összesen 1 325 hektár. Ebből 725 szántó, 330 gyümölcs és szőlő, a többi legelő. Van 1500 hizómarhánk, 600 juhunk, kétezer sertésünk, ebből 250 az anyakoca, ami a sertésnemesítési programunk törzstenyészetét képezi. Évente így 850 törzskönyvezett tenyészsertést értékesítünk, ami csinosan pénzel, hiszen egy kocától évente átlag 19 és fél malacot tudunk leválasztani. Eladunk évente 50 vagon húst... egyszóval az évi termelési értékünk fölötte van a negyvenmilliónak. Mindezt 280 szorgalmas ember teremti meg.

— Lassan ránkesteledik, de folyton csak a szövetkezetről beszélsz. Szólj most már magadról is. a családodról.

— Nincs bennem semmi különös. Családszerető ember vagyok, igyekszem úgy élni és úgy nevelni a lányaimat, ahogy minket neveltek a szüléink. Apám azt mondta: becsületes légy a körmödig. Anyámtól a jószívűséget örököltem. Szegények voltunk, de a házunkból sosem ment ki üres kézzel a koldus. A szegényebbet, a gyengébbet szeretni — korán megtanultam, ezért alapelvemhez tartozik, hogy mindig törekszem a maximális igazságra. Huszonegy éve vagyok Sőregen. Ennyi idő alatt sok minden történik: az ember sokszor büntetni, felelősségre vonni is kénytelen a beosztottjait, de rám ennek ellenére sem írtak még névtelen levelet. Nekem fontos, hogy egyszerű és rendes embernek tartsanak — itthon is, Prágában, ahol a párt legfelső testületének lehetek a tagja, ami úgyanúgy becsületre és tisztességes munkára kötelezi az embert, ahogyan arra az apám tanított. Nem szeretek, nem is tudnék pökhendiskedni — nem olyan a természetem. így nevelem a gyerekeimet is. Viktória 19 éves — szakközépiskolát végzett agronómus Buzitkán. Zsuzsi 18 éves — pedagógusnak készül, jelenleg a füleki magyar gimnáziumban tanul. A legkisebb 12 éves, de kis falu lévén, nálunk csak három osztály van, ő is Fülekre utazik naponta. A feleségemet a határ túloldaláról, Magyarországról csábítottam el — huszonkét évvel ezelőtt. Azóta együtt vagyunk boldogok. Ő a szövetkezet üzemi konyháját vezeti. Van egy-két csendes szenvedélyem — ilyen a fényképezés, színesben. Láttam már valamennyit a világból, de még sokat szeretnék utazni, útjaim során fotózni. Szeretek barkácsolni, amire mostanság sok alkalmam adódik, mert építkezem. Szeretek olvasni, de a szakirodalom mellett a szépirodalomra nem marad annyi idő, amennyit szeretnék, mert a társadalmi, politikai megbízatásaimmal járó anyagok rendszeres áttanulmányozása érthető módon sok időt vesz igénybe, márpedig ezt nem lehet felületesen végezni. Szeretem az alaposságot.

— Sőreg. ez az eldugott, sokáig csak vergődő falucska ma eleven életet, jó gazdálkodást mutat, új művelődési házában egymást követik a szellemi továbblépést szolgáló események, jól dolgoznak a tömegszervezetek. jut pénz most már a kultúrára is. Mellékesen te vagy a Csemadok helyi szervezetének alelnöke.

— Igen, már évek óta. Dolgozni kell. Egy falu közösségén belül minden területen fontos, hogy tevékeny legyen az ember.

KESZEU FERENC

2