A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-19 / 51. szám
TÉLI ESTÉK Hosszúak az őszi-téli esték. Önművelésre, kulturális tevékenységre talán sose kínálkozik kedvezőbb alkalom, mint mostanában. De vajon élünk-e a lehetőségekkel? Megfelelően kihasználjuk-e a hosszú esték nyújtotta szabad időt? A mostanában zajló különféle évzáró tanácskozásokon szerzett tapasztalatok tanulsága szerint számos helyen igen, számos helyen azonban nem. A tanácskozások vitájában az emberek elmondják, hogy az összefogás, a közös akarat révén milyen szép eredményt érnek el a kulturális élet, az önművelés területén. Ám sokan panaszkodnak. Kifogásolják, hogy a kulturális élet egy-egy faluban távolról sem olyan, mint amilyen jobb szervezéssel, nagyobb tenniakarással lehetne és kellene hogy legyen. A legtöbb bírálat a tanítókat éri. A falvak dolgozói tőlük várják a segítséget, őket kérik arra, hogy legyenek a szervezés motorjai, a kultúra fáklyavivői. Nagyon sok tanító eleget tesz az elvárásnak. Együtteseket szervez, irányít, lehetőséget teremt a szabad idő hasznos eltöltésére. Akadnak azonban tanítók (nem is kevesen), akik távol tartják magukat a közösségi élettől, az iskolán kívüli munkától. Azokon a helyeken, ahol a téli esték céltalanok, az öntevékeny kultúra gyümölcsét nem élvezik, a mulasztásért elsősorban a tanítót hibáztatják. Azt tartják jó tanítónak, aki elsőrendű hivatásának az iskolai munkát, a tanítást tartja, de emellett állandó és szoros kapcsolatot tart az élettel, önzetlenül részt vesz a társadalmi munkában, és mindent megtesz azért, hogy falujában szép eredmények szülessenek mind a gazdasági és politikai, mind a kulturális élet területén. A korszerű népművelésre nagyon sok lehetőség kínálkozik. A szabad idő hasznos eltöltésének egyik hatásos formája például a honismereti kör. E szakköri tevékenység azonban még ma sem terjedt el a kívánt mértékben. A múltban sokan nem tanulhattak. De a magasabb iskolai végzettségűek sem tud(hat)nak mindent. Egy-egy honismereti kör tevékenysége mindenki számára hasznos lehet. Csak néhány példát említek: a fiatal agronómus a föld értékeit, a vidék talajában rejlő lehetőségeket szeretné felkutatni, mások utazni akarnak, hogy megismerjék az ország tájait, nevezetességeit. A szülőfalu, a szülőváros, a közvetlen környezet megismerése az első lépés. Aztán országjáró utak. sok-sok élménnyel, gazdag ismeretekkel kecsegtető társas kirándulások következnek. Más-más iránt érdeklődik az ipari munkás, a szövetkezeti tag, az értelmiségi, a háztartásbeli : a honismereti kör megannyi foglalkozású és különféle előképzettségű tagja. A sokféle érdeklődés sokféle munkaformát alakít ki. A végső cél: gazdagítani az ismeretet, jobban megismerni a hazát, a környezetet, a mindannyiunkat körülvevő világot, erőt szabadit fel, cselekvésre ösztönöz. És az önművelésnek, a szakkörös tevékenységnek még sok más formája kínálkozik mindenütt. Ezért sem szabad közömbösen tekinteni arra, hogy a hosszú téli estéket, a szabad időt miként töltjük el. A tanítókat azért említettem, hogy ahol segítségükkel jól megy a munka, becsüljék őket meg, és vegyék őket továbbra is igénybe. De gondoljanak ott is rájuk, ahol nem megfelelő a kulturális élet. A tanítót kérjék, hogy segítsen és mutasson példát. BALÁZS BÉLA Jozef Lenárt. a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára december elsején Bratislavában fogadta a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság kormányküldöttségét, amely Jurij Publikovnak, a Belorusz SZSZK állami építőipari bizottsága elnökének vezetésével hatnapos munkalátogatáson tartózkodott Szlovákiában. VISSZAPIILAOTÓ NOVEMBER-DECEMBER '86 Varsóban megkezdődött a lengyel szakszervezetek (OPZZ) 2. közgyűlése. Az ország legnagyobb társadalmi szervezetének mintegy 7 millió tagját a közgyűlésen csaknem 1 500 küldött képviseli. A közgyűlés értékeli az elmúlt két-SZERDA 26 éves időszak eredményeit, megvitatja a lengyel szakszervezetek programjavaslatát, valamint az OPZZ alapszabályzatának tervezetét, s megválasztja legfelsőbb képviselőit. Romes Csandra, a Békevilágíanács elnöke a szlovák fővárosba érkezett abból az alkalomból, CSÜTÖRTÖK 27 hogy Bratislava megkapta a Béke Városa címet. Gustáv Husák köztársasági elnök a prágai várban Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök jelenlétében fogadta Taha Jaszin Rama-PÉNTEK 28 dánt, az Iraki Köztársaság miniszterelnökének első helyettesét, aki hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban. Vasil Biľak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, aki Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttségének élén az FKPmeghivására hatnapos hivatalos látogatást tett Franciaországban, szom-SZOMBAT 29 baton hazautazott Párizsból. Vasil Biľak látogatásának utolsó napján találkozott Roland Dumas-val, a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnökével, egykori külügyminiszterrel. Megkezdődött a Kubai KP III. kongresszusának rendkívüli ülése Havannában. A tanácskozáson elnöklő Fidel Castro első titkár vezetésével a küldöttek megvitatják és jóváhagyják a párt-VASÁRNAP 30 program végső változatát és értékelik a nehány hibás tendencia leküzdéséért eddig kifejtett erőfeszítések eredményeit. A rendkívüli ülés kedden ért véget. Az amerikai szenátusnak a hírszerző szolgálatok tevékenységét ellenőrző bizottsága teljes 12 órán át hallgatta ki Robert McFarlane-t, az USA elnökének volt nemzetbiztonsági tanácsadóját és be-HÉTFŐ 1 osztottját, Oliver North alezredest. Mindketten az USA politikai színterét megrendítő ún. Irangate drámának a főszereplői közé tartoznak. Megkezdődött Prágában a szocialista országok szolidaritási bizottságainak 17. konzultatív ülése. A tanácskozáson Bulgária, Kambodzsa, a Koreai NDK, Kuba, KEDD 2 Laosz. Lengyelország, az NDK, Mongólia, a Szovjetunió, Vietnam és Csehszlovákia afroázsiai és latin-amerikai szolidaritási bizottságának képviselői vesznek részt. HÉTVÉGI IEVÉL Cinkék pici csőre kopog a balkonra kitett papírdoboz fedelén. Régi karácsonyok emlékét idézi fel bennem e monoton kopogás. A falusi házak fehér hókucsmáit, a könnyű szánkókat húzó lovak messzire hallatszó csengettyűit, a füligszáj, répaorrú hóembert, a gyermeksereg hangos hócsatáját. A téli ablakokat, amelyek olyanok, mint egy örökösen könnyező szem, öreg nénék könnyező szeme, akik állandóan nagy tarka zsebkendőt hordanak a szoknya ráncai között és régen volt fiatalságukra emlékeznek. A szegénység fájdalmas, könnyekre csábító romantikája lengte körül a régi karácsonyokat, amelyek hangulatát annyi híres író dolgozta fel kerekded elbeszéléssé, drámai párbeszédé, költészetté. Elég csak Jókaira, Móriczra, Móra Ferencre, József Attilára gondolni. De az idősebb nemzedékünk minden tagjának megvan a maga külön karácsonyi története. A régi karácsonyok nekem az aszalt szilva, aszalt alma izét jelentették, a zörgő diókat, a házilag készített szaloncukrot, a sarokban szerényen megbúvó, szégyenlős, vékony ágú fenyőfát. Az ajándékozás ebben az időben nemigen volt divatban. Legjobban arra emlékszem, hogy postás nagybátyám egyszer a városból egy narancsot hozott. Ez volt az első narancs, amit ettem és a vastag héját még sokáig a zsebemben hordtam és titokban az orromhoz dörzsöltem. Élveztem az ajándékot. A többit már elfelejtettem. De ennek az emléke mindig vissza-visszatér, ha a karácsony előtti vásárlás lázában élő, rohanó, igyekvő emberekkel találkozom az utcán. Mert ma már mindenki tetszetősebb, minél drágább ajándékot szeretne vásárolni. És néha úgy néz ki a karácsonyfa alja, mint egy játékszalon, vagy kirakodóvásár. A szeretetet, megbecsülést azonban nem pótolhatja az attraktív ajándék, ha nincs igazi családi harmónia. Ha az egész évi elhidegülést csupán csak ezen az egyetlenegy estén szeretnénk „felmelegiteni", meghitt együttlétté varázsolni. Karácsony a béke, a szeretet ünnepe. Ezt az esztendőt az ENSZ nemzetközi békeévvé nyilvánította. Vajon megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy a Béke igazi otthonra leljen az egész Földön? Az emberiség nagyobb része évezredek óta óhajtja a békét, mégis nem telik el nap, hogy a világ valamelyik részén ne szólnának a fegyverek, ne robbanna bomba. Az atomháború veszélyének elhárítását szorgalmazza a világ haladó része, elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok, akik tudják, hogy az újabb háború földünk jövőjét veszélyeztetné. Ezért hirdette meg a Szovjetunió az egyoldalú moratóriumot. Mindent megtesz azért, hogy a nukleáris kísérletek betiltásának kérdését kimozdítsa a holtpontról. A béke teljessége — ez lenne a legnagyobb ajándék, amit az ember kaphatna, és nemcsak karácsonyi ünnepekre. A béke a szeretet, egymás gondjainak megértése, mások eredményeinek, igyekezetének megbecsülése ne maradjon üres szó csupán, hanem telítődjék meg bensőséges, igaz emberi tartalommal. Ezt kívánjuk mindannyian a bőségesen megterített karácsonyi asztal mellé. 3
