A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-05 / 49. szám

JOGI TANÁCSOK A sokat tapasztalt kislány Annak idején a Hét riportereként jártam be egész Csehszlovákiát Aštól egészen Ág­­csemyőig (Čierna nad Tisou). Amikor a szerkesztőség felkért, hogy a hetilap har­mincadik születésnapjára Írjak meg egy „sztorit", amely országjárás közben mege­sett velem, természetesen sok minden eszembe jutott, számos izgalmas és kevés­bé izgalmas, ám annál nevetségesebb tör­ténet, amelynek főszereplője vagy szenve­dő alanya voltam, de megmondom őszin­tén, egyáltalán nem örültem a lehetőség­nek, hogy ezúttal majd a Hét egész olvasó­tábora rajtam nevethet vagy az én rová­somra szórakozhat. Úgy döntöttem tehát, hogy inkább előveszem tizenegy-tizenkét évvel ezelőtti jegyzetfüzeteimet, s a ben­nük összegyűlt anyagból adok közre egy „szösszenetet" — egyet azok közül a történetek közül, amelyeket riporterkedé­­sem éveiben az élettől lestem el s amelye­ket mindeddig nem volt időm feldolgozni, megfelelő formába önteni. íme: A művészek és szerelmesek (vagy a szerelmes művészek?) csodálatos városá­ban, Mariánske Láznéban történt, ponto­san 1975. március 21-én. Bár a tavasz — legalábbis hivatalosan — éppen megérke­zett, csúnya, esős délután volt: sétára, kirándulásra alkalmatlan idő. Az egyetlen magammal vitt könyvet, Radnóti Miklós összegyűjtött verseit lapozgattam a „Don­bas" üdülőház klubtermében, amikor egy hirtelen és teljesen ismeretlen okból kelet­kezett „ökölvívó mérkőzésre" lettem figyel­mes. Két kisfiú püfölte egymást vadul s látszólag engesztelhetetlen gyűlölettel, s minden arra vallott, hogy egyhamar nem is szándékozzák abbahagyni. Hamarosan megjelent a „színen" egy hét-nyolc éves energikus kislány. Pár pillanatig fejcsóválva nézte a csetepatét, majd kezét csípőre téve komoly, felnőttes hangon megszólalt: — Ti lókötők! Haramiák! Már megint verekesztek? Összeházasodtatok már leg­alább?! Azt hiszem, ehhez a történethez akár csak egyetlen szót is bűn lenne „hozzáköl­­teni" ... VARGA ERZSÉBET Az én kettős ünnepem Huszonegy évesen kerültem a Hétbe 1962-ben. Mint minden új munkahelyre kerülő fiatal, én is szorongva léptem be a Jesenský utcai háznak azokba a helyiségeibe, ahol ma a Čedok utazási iroda működik. Amikor bemutattak a szerkesztőség tag­jainak, csupa ismeretlen ismerőst fedez­tem fel: volt aki egyetemistaként, mint leendő tanár tanított, volt, akit a csehszlo­vákiai magyar irodalomból ismertem, pél­dául Tőzsér Árpádot, Mács Józsefet, Cse­­lényi Lászlót, Duba Gyulát, Ordódy Kata­lint, Gyurcsó Istvánt, Bábi Tibort. Első félel­mem a szerkesztőségi munkától hamar elmúlt, mert a kollektíva kitűnő volt; így hamar beleszoktam a hétről hétre ismétlő­dő körforgásba. Megtetszett a nyüzsgés, hogy minden pillanatban valaki benyit az utcaajtón, ugyanis a titkársági helyiségbe közvetlenül az utcáról lehetett belépni és a szerkesztőség mindig fontos találkozóhe­lye volt a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőinek. Nem felejtem el Bábi Tibort, aki mindig rohangált füstölgő cigarettával a szájában, neki mindenki „öregem" volt és nagyon szeretett vitatkozni. A régi fotókat nézve — amelyeket Prandl Sándor fényképész kollégám készített — eszembe jut, hogy mindig meghívtunk a szerkesztőségbe vendégeket, akik főváro­sunkban szerepeltek vagy látogatóban vol­tak. így ismertem meg Papp Lászlót, az ökölvívót, Honthy Hannát, Németh Marikát, Rátonyi Róbertét. Tompa Mihályt és máso­kat. A Hét jubileumán azt állíthatom, hogy ez az én jubileumom is, hiszen jövőre már 25 éve tagja vagyok e kollektívának, s bár már sokan eltávoztak körünkből — Csáder László tördelőszerkesztő, Péter László szerkesztő, Tarjáni Andor olvasószerkesztő — nem felejtettük el őket; szerintem ez a mostani kollektíva, a széleskörű levelező táborral együtt nagyban hozzájárul a Cseh­szlovákiában élő magyarság kultúrájának ápolásához és fejlesztéséhez és nem utol­sósorban hozzájárul az ország nemzetei és nemzetiségei internacionalista barátságá­nak elmélyítéséhez. Ami az én munkámat illeti, nagyon sze­retem, bár a honoráriumra várók nagyon türelmetlenek, nap mint nap azt kérdik, mikor jön a postás és ilyenkor azt hiszem, hogy nekem szól a szemrehányás, miért nem dolgozok gyorsabban. A gazdasági teendőkön kívül különösen nagy örömmel készítem a családi rovatot, mert mindig az volt a titkos vágyam, hogy szerkesztő le­hessek, de ha már ez az óhajom nem teljesülhetett, mindent megteszek azért, hogy hétről hétre méltón hozzájáruljak a lap színvonalának emeléséhez. Remélem, hogy a következő évtizedek­ben lapunk olvasótábora tovább növekszik majd, de ezt csak akkor érhetjük el, ha a Hét figyelemmel kíséri az életet, ha azokról ir továbbra is, akik a lapot szívesen olvas­sák. PLOCZEK ERZSÉBET „Faültetés" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy a fákat milyen messzire kell vagy lehet ültetni a szomszéd telkétől, hogy arra árnyé­kot ne vessenek és a szomszéd jogait ne sértsék. A fák ültetéséről nincsenek külön előírá­sok, amelyek megszabnák, hogy a szomszéd telkétől milyen távolságra lehet fákat ültetni. A Polgári Törvénykönyv 130/a paragrafusá­nak általános rendelkezései viszont választ adnak. A tárgy (telek) tulajdonosának általános jogaihoz tartozik, hogy a tulajdonát képező tárgyat (telket, kertet, földet) a saját szük­ségleteire, a családja és háztartása részére használja, hasznát, gyarapodását élvezze. így joga van a telkét bevetni, beültetni, befásíta­­ni, amint azt érdekei vagy a gazdálkodási elvei megkívánják. A Polgári Törvénykönyv VI. és VII. cikkelyé­ben foglalt alapelvek értelmében a tulajdon­jogból eredő jogok és kötelességek gyakorlá­sának mindig összhangban kell lenniük a szocialista együttélés szabályaival. Senkinek sem szabad a jogaival, így a tulajdonjogával vagy a polgártársai érdekeivel ellentétben visszaélnie és nem szabad a társadalom vagy a polgártársai kárára meggazdagodnia. A Polgári Törvénykönyv minden rendelke­zését, Így a személyi és magántulajdonról szóló rendelkezéseit is mindig az imént emlí­tett alapelvek értelmében kell magyarázni és alkalmazni. Ezeknek az alapelveknek a figyelembevé­telével keli a Polgári Törvénykönyv 130/a paragrafusában szabályozott szomszédjogo­kat is értelmezni. Eszerint a telek tulajdonosának tartózkod­nia kell minden olyan cselekedettől, amivel a konkrét viszonyoknak megfelelő mértéken felül másoknak (a szomszédjának) terhére volna vagy őt jogai gyakorlásában komolyan veszélyeztetné. Ugyancsak nem szabad a szomszéd telkét vagy épületeit a saját telkén végzett beavat­kozásokkal vagy építkezésekkel veszélyez­tetni anélkül, hogy ne tenne megfelelő biz­tonsági intézkedéseket a telek vagy az épü­let megerősítésére. Nem szabad a konkrét viszonyoknak megfelelő mértéken felül a szomszédok terhére lenni, amit lármával, porral, hamuval, füsttel, gázokkal, gőzökkel, szilárd és folyékony hulladékanyagokkal, ár­nyékolással okozhat. Nem szabad az állatait a szomszéd telkére engednie s nem szabad figyelmetlenül vagy meg nem felelő időben a földjéről a gyökereket eltávolítani vagy a szomszéd fáinak a telkére átnyúló ágait le­vágnia. Tehát tekintettel kell lennie a vegetá­ciós jdőre. A szomszédjog körébe tartozik a szomszé­dos telkek tulajdonosainak kölcsönös köte­lessége is, hogy egymásnak lehetővé tegyék a másik telkének megművelését vagy épüle­teinek karbantartását. De ha ezzel a szom­szédjuknak kárt okoznának, akkor kötelesek az okozott kárt minden körülmény között megtéríteni, s ez alól a kötelezettség alól semmiképpen sem mentesülhetnek. Ez is az ún. objektív kártérítési felelősség esete, amely vétkesség nélkül is fennáll. Amint a mondottakból is kitűnik, a tulaj­donos a fák kiültetésében csak annyiban van korlátozva, amennyiben ezzel a szomszéd telek tulajdonosának jogaiba avatkoznék, vagy őt a fentiek értelmében a jogaiban korlátozná vagy háborítaná. Ennek a kérdés­nek a megítélése tehát mindig a konkrét helyzettől függ, amit a szomszédos telkek kölcsönös viszonya, fekvése határoz meg, pl. hogy mi van a szomszéd telkén, épület, növényzet, vetemények stb. Vitás esetben a kérdést csakis a polgári bíróság döntheti el, amely esetleg szakértő meghallgatása után megfelelő intézkedése­ket rendelhet el, illetve a beavatkozó telektu­lajdonosnak bizonyos korlátozásokat szab­hat. Ezeknek az intézkedéseknek összhang­ban kell lenniök a szocialista együttélés sza­bályaival, s a kölcsönösség elvéből kell kiín­­dulniok úgy, hogy ne rójanak a beavatkozó telektulajdonosra olyan terheket vagy korlá­tozásokat, amelyek a jogosult szomszéd te­lektulajdonos jogos érdekeivel, illetve indo­kolt védelmével való összehasonlításban aránytalanok volnának. A szomszédjogról egyébként már lapunk ez évi 17-ik számában is részletesen írtunk B. N. páti olvasónknak adott válaszunkban. „Fizetett szabadság" jeligével olvasónk azt írja, hogy nem vehette ki az 1985. évre járó törvényes Tizetett szabadságát azért, mert múlt év novemberétől ez év szeptember végéig betegállományban volt. Ekkor egész­ségi okokból munkahelyet változtatott. Azt kérdezi, hogy jár-e neki valami kártérítés az 1985-ben ki nem merített szabadságáért és van-e igénye idén fizetett szabadságra. A dolgozónak fizetett szabadságra a folyó évben akkor van igénye, ha munkaviszonya ugyanannál a munkaadónál legalább öt hó­napig tartott és a folyó naptári évben lega­lább 75 munkanapot ledolgozott. A fizetett szabadságot a folyó évre mindig december 31-ig kell kivenni. Csak akkor, ha ez nem volt lehetséges azért, mert a dolgozó beteg (munkaképtelen) volt, vagy mert a munkaadója nem küldte szabadságra, vagy ha fontos üzemeltetési okokból nem mehe­tett szabadságra, lehet a szabadságot a következő naptári év április 30-ig kivenni. Ha azonban a már említett okokból április 30-ig sem vehette ki az előző évre járó szabadsá­got, akkor a ki nem merített szabadság idejének megfelelő bérmegtérítés jár, amit az előző évi átlagkeresete alapján számíta­nak ki. Ez a bérmegtérités az április hónapra megállapított bérkifizetés napján esedékes. Ennek kifizetését, mint minden egyéb bérkö­vetelést, az esedékességtől számított egyé­ves elévülési határidő alatt bíróságilag is érvényesítheti. Minthogy olvasónk betegsége miatt nem vehette ki az 1985. évre járó szabadságát, ezért bérmegtérítés jár a régi munkaadójától. Minthogy október 1 -jével új munkahelyre ment, a régi munkahelyén nem keletkezett szabadságigénye erre az évre, mert nem dolgozta le a megkívánt 75 napot, az új munkahelyén pedig azért nem keletkezett szabadságigénye, mert a munkaviszonya az év végéig csak három hónapig fog tartani, tehát nem teljesíti az öthónapos várakozási idő feltételét. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy abban az esetben, ha olvasónk egész­ségi okokból változtatott munkahelyet azért, mert tartósan alkalmatlanná vált az eddigi munkáját végezni, vagy mert orvosi szakvéle­mény vagy az állami egészségügyi szervek határozata alapján nem tudja az eddigi mun­káját végezni, vagy ha terhessége miatt ment más munkahelyre, akkor sem az öthónapos várakozási idő, sem a ledolgozott 75 nap feltételét nem kívánja meg a törvény, s így ezekben az esetekben a három hónapnak megfelelő aránylagos fizetett szabadságra volna igénye az 1986-ik évre. Qr. B. G. 19

Next

/
Thumbnails
Contents