A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-05 / 49. szám
JOGI TANÁCSOK A sokat tapasztalt kislány Annak idején a Hét riportereként jártam be egész Csehszlovákiát Aštól egészen Ágcsemyőig (Čierna nad Tisou). Amikor a szerkesztőség felkért, hogy a hetilap harmincadik születésnapjára Írjak meg egy „sztorit", amely országjárás közben megesett velem, természetesen sok minden eszembe jutott, számos izgalmas és kevésbé izgalmas, ám annál nevetségesebb történet, amelynek főszereplője vagy szenvedő alanya voltam, de megmondom őszintén, egyáltalán nem örültem a lehetőségnek, hogy ezúttal majd a Hét egész olvasótábora rajtam nevethet vagy az én rovásomra szórakozhat. Úgy döntöttem tehát, hogy inkább előveszem tizenegy-tizenkét évvel ezelőtti jegyzetfüzeteimet, s a bennük összegyűlt anyagból adok közre egy „szösszenetet" — egyet azok közül a történetek közül, amelyeket riporterkedésem éveiben az élettől lestem el s amelyeket mindeddig nem volt időm feldolgozni, megfelelő formába önteni. íme: A művészek és szerelmesek (vagy a szerelmes művészek?) csodálatos városában, Mariánske Láznéban történt, pontosan 1975. március 21-én. Bár a tavasz — legalábbis hivatalosan — éppen megérkezett, csúnya, esős délután volt: sétára, kirándulásra alkalmatlan idő. Az egyetlen magammal vitt könyvet, Radnóti Miklós összegyűjtött verseit lapozgattam a „Donbas" üdülőház klubtermében, amikor egy hirtelen és teljesen ismeretlen okból keletkezett „ökölvívó mérkőzésre" lettem figyelmes. Két kisfiú püfölte egymást vadul s látszólag engesztelhetetlen gyűlölettel, s minden arra vallott, hogy egyhamar nem is szándékozzák abbahagyni. Hamarosan megjelent a „színen" egy hét-nyolc éves energikus kislány. Pár pillanatig fejcsóválva nézte a csetepatét, majd kezét csípőre téve komoly, felnőttes hangon megszólalt: — Ti lókötők! Haramiák! Már megint verekesztek? Összeházasodtatok már legalább?! Azt hiszem, ehhez a történethez akár csak egyetlen szót is bűn lenne „hozzákölteni" ... VARGA ERZSÉBET Az én kettős ünnepem Huszonegy évesen kerültem a Hétbe 1962-ben. Mint minden új munkahelyre kerülő fiatal, én is szorongva léptem be a Jesenský utcai háznak azokba a helyiségeibe, ahol ma a Čedok utazási iroda működik. Amikor bemutattak a szerkesztőség tagjainak, csupa ismeretlen ismerőst fedeztem fel: volt aki egyetemistaként, mint leendő tanár tanított, volt, akit a csehszlovákiai magyar irodalomból ismertem, például Tőzsér Árpádot, Mács Józsefet, Cselényi Lászlót, Duba Gyulát, Ordódy Katalint, Gyurcsó Istvánt, Bábi Tibort. Első félelmem a szerkesztőségi munkától hamar elmúlt, mert a kollektíva kitűnő volt; így hamar beleszoktam a hétről hétre ismétlődő körforgásba. Megtetszett a nyüzsgés, hogy minden pillanatban valaki benyit az utcaajtón, ugyanis a titkársági helyiségbe közvetlenül az utcáról lehetett belépni és a szerkesztőség mindig fontos találkozóhelye volt a csehszlovákiai magyar irodalom képviselőinek. Nem felejtem el Bábi Tibort, aki mindig rohangált füstölgő cigarettával a szájában, neki mindenki „öregem" volt és nagyon szeretett vitatkozni. A régi fotókat nézve — amelyeket Prandl Sándor fényképész kollégám készített — eszembe jut, hogy mindig meghívtunk a szerkesztőségbe vendégeket, akik fővárosunkban szerepeltek vagy látogatóban voltak. így ismertem meg Papp Lászlót, az ökölvívót, Honthy Hannát, Németh Marikát, Rátonyi Róbertét. Tompa Mihályt és másokat. A Hét jubileumán azt állíthatom, hogy ez az én jubileumom is, hiszen jövőre már 25 éve tagja vagyok e kollektívának, s bár már sokan eltávoztak körünkből — Csáder László tördelőszerkesztő, Péter László szerkesztő, Tarjáni Andor olvasószerkesztő — nem felejtettük el őket; szerintem ez a mostani kollektíva, a széleskörű levelező táborral együtt nagyban hozzájárul a Csehszlovákiában élő magyarság kultúrájának ápolásához és fejlesztéséhez és nem utolsósorban hozzájárul az ország nemzetei és nemzetiségei internacionalista barátságának elmélyítéséhez. Ami az én munkámat illeti, nagyon szeretem, bár a honoráriumra várók nagyon türelmetlenek, nap mint nap azt kérdik, mikor jön a postás és ilyenkor azt hiszem, hogy nekem szól a szemrehányás, miért nem dolgozok gyorsabban. A gazdasági teendőkön kívül különösen nagy örömmel készítem a családi rovatot, mert mindig az volt a titkos vágyam, hogy szerkesztő lehessek, de ha már ez az óhajom nem teljesülhetett, mindent megteszek azért, hogy hétről hétre méltón hozzájáruljak a lap színvonalának emeléséhez. Remélem, hogy a következő évtizedekben lapunk olvasótábora tovább növekszik majd, de ezt csak akkor érhetjük el, ha a Hét figyelemmel kíséri az életet, ha azokról ir továbbra is, akik a lapot szívesen olvassák. PLOCZEK ERZSÉBET „Faültetés" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy a fákat milyen messzire kell vagy lehet ültetni a szomszéd telkétől, hogy arra árnyékot ne vessenek és a szomszéd jogait ne sértsék. A fák ültetéséről nincsenek külön előírások, amelyek megszabnák, hogy a szomszéd telkétől milyen távolságra lehet fákat ültetni. A Polgári Törvénykönyv 130/a paragrafusának általános rendelkezései viszont választ adnak. A tárgy (telek) tulajdonosának általános jogaihoz tartozik, hogy a tulajdonát képező tárgyat (telket, kertet, földet) a saját szükségleteire, a családja és háztartása részére használja, hasznát, gyarapodását élvezze. így joga van a telkét bevetni, beültetni, befásítani, amint azt érdekei vagy a gazdálkodási elvei megkívánják. A Polgári Törvénykönyv VI. és VII. cikkelyében foglalt alapelvek értelmében a tulajdonjogból eredő jogok és kötelességek gyakorlásának mindig összhangban kell lenniük a szocialista együttélés szabályaival. Senkinek sem szabad a jogaival, így a tulajdonjogával vagy a polgártársai érdekeivel ellentétben visszaélnie és nem szabad a társadalom vagy a polgártársai kárára meggazdagodnia. A Polgári Törvénykönyv minden rendelkezését, Így a személyi és magántulajdonról szóló rendelkezéseit is mindig az imént említett alapelvek értelmében kell magyarázni és alkalmazni. Ezeknek az alapelveknek a figyelembevételével keli a Polgári Törvénykönyv 130/a paragrafusában szabályozott szomszédjogokat is értelmezni. Eszerint a telek tulajdonosának tartózkodnia kell minden olyan cselekedettől, amivel a konkrét viszonyoknak megfelelő mértéken felül másoknak (a szomszédjának) terhére volna vagy őt jogai gyakorlásában komolyan veszélyeztetné. Ugyancsak nem szabad a szomszéd telkét vagy épületeit a saját telkén végzett beavatkozásokkal vagy építkezésekkel veszélyeztetni anélkül, hogy ne tenne megfelelő biztonsági intézkedéseket a telek vagy az épület megerősítésére. Nem szabad a konkrét viszonyoknak megfelelő mértéken felül a szomszédok terhére lenni, amit lármával, porral, hamuval, füsttel, gázokkal, gőzökkel, szilárd és folyékony hulladékanyagokkal, árnyékolással okozhat. Nem szabad az állatait a szomszéd telkére engednie s nem szabad figyelmetlenül vagy meg nem felelő időben a földjéről a gyökereket eltávolítani vagy a szomszéd fáinak a telkére átnyúló ágait levágnia. Tehát tekintettel kell lennie a vegetációs jdőre. A szomszédjog körébe tartozik a szomszédos telkek tulajdonosainak kölcsönös kötelessége is, hogy egymásnak lehetővé tegyék a másik telkének megművelését vagy épületeinek karbantartását. De ha ezzel a szomszédjuknak kárt okoznának, akkor kötelesek az okozott kárt minden körülmény között megtéríteni, s ez alól a kötelezettség alól semmiképpen sem mentesülhetnek. Ez is az ún. objektív kártérítési felelősség esete, amely vétkesség nélkül is fennáll. Amint a mondottakból is kitűnik, a tulajdonos a fák kiültetésében csak annyiban van korlátozva, amennyiben ezzel a szomszéd telek tulajdonosának jogaiba avatkoznék, vagy őt a fentiek értelmében a jogaiban korlátozná vagy háborítaná. Ennek a kérdésnek a megítélése tehát mindig a konkrét helyzettől függ, amit a szomszédos telkek kölcsönös viszonya, fekvése határoz meg, pl. hogy mi van a szomszéd telkén, épület, növényzet, vetemények stb. Vitás esetben a kérdést csakis a polgári bíróság döntheti el, amely esetleg szakértő meghallgatása után megfelelő intézkedéseket rendelhet el, illetve a beavatkozó telektulajdonosnak bizonyos korlátozásokat szabhat. Ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniök a szocialista együttélés szabályaival, s a kölcsönösség elvéből kell kiíndulniok úgy, hogy ne rójanak a beavatkozó telektulajdonosra olyan terheket vagy korlátozásokat, amelyek a jogosult szomszéd telektulajdonos jogos érdekeivel, illetve indokolt védelmével való összehasonlításban aránytalanok volnának. A szomszédjogról egyébként már lapunk ez évi 17-ik számában is részletesen írtunk B. N. páti olvasónknak adott válaszunkban. „Fizetett szabadság" jeligével olvasónk azt írja, hogy nem vehette ki az 1985. évre járó törvényes Tizetett szabadságát azért, mert múlt év novemberétől ez év szeptember végéig betegállományban volt. Ekkor egészségi okokból munkahelyet változtatott. Azt kérdezi, hogy jár-e neki valami kártérítés az 1985-ben ki nem merített szabadságáért és van-e igénye idén fizetett szabadságra. A dolgozónak fizetett szabadságra a folyó évben akkor van igénye, ha munkaviszonya ugyanannál a munkaadónál legalább öt hónapig tartott és a folyó naptári évben legalább 75 munkanapot ledolgozott. A fizetett szabadságot a folyó évre mindig december 31-ig kell kivenni. Csak akkor, ha ez nem volt lehetséges azért, mert a dolgozó beteg (munkaképtelen) volt, vagy mert a munkaadója nem küldte szabadságra, vagy ha fontos üzemeltetési okokból nem mehetett szabadságra, lehet a szabadságot a következő naptári év április 30-ig kivenni. Ha azonban a már említett okokból április 30-ig sem vehette ki az előző évre járó szabadságot, akkor a ki nem merített szabadság idejének megfelelő bérmegtérítés jár, amit az előző évi átlagkeresete alapján számítanak ki. Ez a bérmegtérités az április hónapra megállapított bérkifizetés napján esedékes. Ennek kifizetését, mint minden egyéb bérkövetelést, az esedékességtől számított egyéves elévülési határidő alatt bíróságilag is érvényesítheti. Minthogy olvasónk betegsége miatt nem vehette ki az 1985. évre járó szabadságát, ezért bérmegtérítés jár a régi munkaadójától. Minthogy október 1 -jével új munkahelyre ment, a régi munkahelyén nem keletkezett szabadságigénye erre az évre, mert nem dolgozta le a megkívánt 75 napot, az új munkahelyén pedig azért nem keletkezett szabadságigénye, mert a munkaviszonya az év végéig csak három hónapig fog tartani, tehát nem teljesíti az öthónapos várakozási idő feltételét. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy abban az esetben, ha olvasónk egészségi okokból változtatott munkahelyet azért, mert tartósan alkalmatlanná vált az eddigi munkáját végezni, vagy mert orvosi szakvélemény vagy az állami egészségügyi szervek határozata alapján nem tudja az eddigi munkáját végezni, vagy ha terhessége miatt ment más munkahelyre, akkor sem az öthónapos várakozási idő, sem a ledolgozott 75 nap feltételét nem kívánja meg a törvény, s így ezekben az esetekben a három hónapnak megfelelő aránylagos fizetett szabadságra volna igénye az 1986-ik évre. Qr. B. G. 19
