A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
A Chopok lejtőjén 1985-ben — Mindezen túl jutott idő a sportolásra is. Úgy tudom, síversenyzőként is az élvonalba tartozott. — A hivatásom mellett valóban a sízés volt életem második nagy szenvedélye. Kategóriámban — teszi hozzá mosolyogva — az országban ma is én vagyok a legjobb ... Ez minden bizonnyal így igaz, hiszen Kňazovicky professzor nem sokkal a Rubinoklevél átvétele után ünnepelte kilencvenharmadik születésnapját... GÁL SÁNDOR (Archívumi felvételek) A TELEVÍZIÓ JELENÉRŐL ÉS — Évei számát tekintve a hazai televíziózás régen nagykorúnak tekintendő. Mégis sokan úgy vélik, hogy a tévé még ma is inkább házi mozi, semmint a tömegkommunikáció leghatékonyabb eszköze. — Jelenleg a világon minden nyolc-tíz lakosra jut egy készülék, ami már önmagában is jelezheti: a tévé világméretben is kilépett a házi mozi szerepköréből, bár én ezt a funkciót sem becsülném le. Hazánkban is a hatvanas-hetvenes évek mezsgyéjén következett be az alapvető fordulat. A készülék tömeges elterjedése mellett ekkor jött létre az a műholdas közvetítő világhálózat, amelynek mi is része vagyunk. Az Intervízió és az Eurovízió együttműködése révén ezekben az években vált teljessé a műsor- és információcsere, így hát aligha hivatkozhatunk mentségként elszigeteltségre, ha valaki netán keveselli a hírszolgálatunkat. — Előfordul az ilyesmi? — Remélem ritkán, mert gondunk inkább azzal van: mi fér bele a híradók, illetve az önálló riport- és dokumentumfilmek anyagába. Tény viszont, hogy olyan mértékben kapcsolódunk be a világ hírhálózatába, hogy az események megtörténte után néhány perccel már sugározni tudjuk a felvételeket. Ebből is kitűnik, hogy bármely fontosabb eseményhez, érdekesebb információhoz azonnal hozzá tudunk jutni. A rendelkezésünkre álló híranyag mennyiségét tekintve, bátran növelhetnénk a híradók adásidejét, de itt már általános műsorszerkezeti problémákkal kell szembenézni. — Milyen hát ez a műsorszerkezet ma ? — Jelenleg az összadási idő mintegy 40 százaléka politikai tájékoztatás: napi híradás, gazdaságpolitikai információ, publicisztika, vita, dokumentumfilm; 15 százalék gyermek- és ifjúsági műsor; 35 százalék tévéjáték, film, színház, zene és egyéb szórakoztató típusú műsor; míg a műsoridő fennmaradó részét külföldről kapott programok és sportközvetítések teszik ki. Ez a szerkezet huzamosabb ideje stabilnak mondható. Részint mert az utóbbi években nem nőtt az adásidő, s részint mert próbáljuk fenntartani ezeket a közönség által általánosan elfogadott arányokat. A tévé évente mintegy hétezer órát sugároz a két programban. Ennek jelentősebb bővítésére már csak technikaianyagi okokból sincs túl nagy lehetőségünk. — Ez utóbbiak mennyire hatnak a televízióra ? — A gazdasági problémák érthetően, érintik a tévét is, elvégre mi sem élünk légüres térben. Persze, a tévé mindig is megkapta és ma is megkapja a kormányzattól a szükséges pénzt, főként ami a koronaköltségeket illeti. A technikával kapcsolatban főleg devizális gondjaink vannak, de tárgyalta már helyzetűnket az SZLKP KB elnöksége és az SZSZK kormánya is. ígéretet kaptunk, hogy a jelen tervidőszakban javulni fognak beruházási lehetőségeink. Példaként hadd újságoljam el. hogy ebben az esztendőben egy kétkamerás, Sony-típusú közvetítőkocsit vettünk, s ezt rövidesen egy ötkamerás berendezés is követni fogja. — Ebből az a következtetés vonható te, hogy televíziónk műsorai meglehetősen egyenlőtlen technikai felszereltséggel készülnek... — Valóban tapasztalni ilyesmit, de ez távolról sem valamiféle hazai „betegség": a világ majd' minden tévéje hasonló gondokkal küszködik. Valóban vannak ma már korsze-TERVEIRŐL Beszélgetés dr. EUGEN HANISKOVAL, a Csehszlovák Televízió szlovákiai igazgatójának első helyettesével Kereken fél évszázada, hogy a világon megjelentek az első televíziók. Hazánkban is több mint három évtizede, szlovákiai viszonylatban pedig november 3-án múlt pont 30 éve, hogy kezdett tért hódítani az új eszköz. Földünkön immár félmilliárd készülék üzemel, s mintegy száz állami és ezernél is több magántársaság kínálja programjait. Csehszlovákiában 4 millió 200 ezer, ebből Szlovákiában 1 millió 900 ezer előfizető otthonában működik egy, avagy háztartásonként több készülék. Ennyit az adatokról, amelyek csupán a tévé által kiváltott szélsőséges vélemények alátámasztására alkalmasak: van, aki alábecsüli és kárhoztatja; van, aki túlzottan nagy szerepet tulajdonítva neki szinte minden szabad percét a képernyő előtt tölti. Milyen is hát a Csehszlovák Televízió belülről? — erről kértünk interjút dr. Eugen Haniskotól, a CSSZTV szlovákiai igazgatójának első helyettesétől. rűtlennek tűnő berendezéseink, de emellett ott van'a legmodernebb színes technika is. Műszaki gárdánk felkészültségét dicséri, hogy a technikai rendszer egyenlőtlenségei ellenére képesek is vagyunk nemzetközi színvonalú, jó minőségű képanyagot a képernyőre vinni. — A laikus — még akkor is, ha netán épp újságíró az illető — gyakran úgy látja: túl sokan dolgoznak a tévénél. — Ezt valóban erősíti a látszat, de azt is tudni kell, hogy a tévé egyedi műsorokat gyártó nagyüzem. Minden műsort külön kell forgatni, újra és újra, külön stábokkal. Ilyen körülmények között a megfelelő létszámmal kell olyan kulturális értékeket létrehoznunk, amelyeket az ország közvéleménye, s túl ezen, a világ is számba vesz, elismer és elvár tőlünk. — Gondolom, ezzel elérkeztünk a műsorok színvonalához... — Az új produkciókról csak annyit: elsősorban a szerzőkön múlik, milyen lesz egy-egy ’tévéjáték vagy film. És bármennyire is sokan dolgoznak nekünk, még mindig kevés a kínálat, túl nagy az „étvágyunk". De megemlíthetem azt is, hogy a szinészegyeztetés akrobatamutatványai, a szinkronizálás bonyodalmai, a labormunkák elhúzódása miatt, olykor kényszermegoldásokhoz folyamodunk, bár ez távolról sem jellemző a műsorszerkesztés mindennapjaira. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy néha a legoptimálisabb gyártási feltételek sem jelentenek biztosítékot arra, hogy a mi szándékunk megegyezzen a néző véleményével. — A tévé munkájának legfontosabb mércéje valóban a közvélemény. Hogyan ismerik meg — önnönmagukat? — Vannak rendszeresen végzett panelfelméréseink, amelyek minősítenek. Aztán fontos fokmérőjét jelentik munkánknak a beérkező levelek is. És hát végül, de nem utolsósorban, itt van a sajtó kritikája. Sokat merítünk a közönségtalálkozókból, s rendszeresek a gyakran igen éles hangú belső alkotói viták vagy értékelések. Visszajelzés tehát van bőven. Más kérdés, hogy kellő mértékben tudunk-e élni vele. — Úgy érzem, a televízió sajátos dilemmája tehet eldönteni, hogy ki mit ért a nézők táborának fogalmán... — A kérdésfelvetés jogos, mint ahogy annak fölvetése is, hogy egyáltalán lehet-e beszélni a közönség igényeiről? Őszintén szólva nemigen hiszek a mindenevő nézőben, hanem inkább abban, hogy vannak nézők és nézői csoportok, akik ezt vagy azt a műsort kedvelik; de vannak, akik ugyanezeket a programokat elutasítják. Ebből nyilvánvaló, hogy nagyon sokféle igénynek kell megfelelni. — Eszerint a rétegműsoroké a jövő, bár pillanatnyilag még az is gondot okoz, ha véletlenül két érdekesebb műsor kerül adásba, ugyanakkor ... — Az egyes és kettes program műsorainak egyeztetése valóban bonyolult kérdés. Úgy vélem, lehetetlen feladat volna mindent mindennel egyeztetni. Ha már van két program, akkor megfelelő választékot kell kínálni mindkettőn. És mi arra törekszünk, hogy teljes értékű, valóságos választást jelentő két programunk legyen. Ez természetesen együtt jár azzal, hogy a nézőnek választania kell; még olyan áron is, hogy esetenként a két, számára érdekes műsor egyikéről le kell mondania. De ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy bizonyos fontos műsorok ne kerüljenek kedvezőtlen konkurrenciát jelentő helyzetbe. Fontos az is, hogy gondosabb szerkesztés, a műsorban előre jelzett ismétlési rendszer révén biztosítsuk az ütközések esetenkénti feloldását. Ezzel együtt tényként kell elfogadni a választás kényszerét, és azt, hogy a néző egyre inkább maga „szerkeszti" meg magának, hogy mit és mikor néz meg. Ez azért is lényeges, mert fel kell készülni — a nézőnek is — a többcsatornás európai televíziózásra. — A technikai jövőn túl, mit jelent majd ez a műsorszerkesztés gyakorlatában ? — Hogy jó programokat kell nyújtanunk a néző megnyeréséért. Ha majd évek múltán megindul a közvetlen műholdas sugárzás, akkor erre a kihívásra csak egy módon válaszolhatunk: olyan minőségű nemzeti programot kell nyújtanunk a lakosságnak, hogy a képernyő előtt ülök elsősorban a mi műsorainkat keressék. Ezt a feladatot a technikai fejlődés minden eddiginél fontosabbá, sőt, talán a legfontosabbá teszi. MIKLÓSI PÉTER 13
