A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
A SZOCIALISTA KÉPVISELŐ SZÓTÁRA vies László zenei közreműködésének, Horváth Rezső koreográfusi munkájának, Zuzana Pappová találó jelmezeinek és Kopócs Tibor ügyes díszleteinek is. Persze, azt sem rejthetem véka alá, hogy az igazi sikert — a jövőben — nemcsak a gyermekeknek szánt bemutatók gyarapodása, hanem elsősorban a rendezőileg korszerűbb és színészileg is kidolgozottabb, más szóval: az izgalmasabb gyermekszínjátszás biztosíthatja. A közönségnek mindenkor elvitathatatlan joga, hogy a saját problémáit is láthassa a színházban. Ezért szimpatikus vonása a Magyar Területi Színház dramaturgiai irányzékának, hogy az elmúlt években — főképpen Komáromban — fontos szerepet kaptak azok a művek, amelyek szenvedélyes valóságszemlélettel s publicisztikus módon járnak körül aktuális társadalmi témákat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Matesz ez irányú ambícióit nemcsak a társulat, tehát a művészek mondanivalója, hanem a közönség igénye is színpadra hívja. Ebből a szemszögből vizsgálódva aligha meglepő, hogy területi színházunk az 1986/87-es évad első felnőtteknek szánt bemutatójául a kortársi szovjet drámairodalom élvonalába tartozó Alekszandr Gelman színdarabját tűzte műsorára ; elvégre a szerző munkásságának egyik legfőbb jellemzője éppen a társadalmi érzékenység, illetve az ebből származó egyéni konfliktusok iránti vonzódás. Gelman, aki hazánkban is sikeres drámaírónak számít, abból a közegből menti témáit, amelyet nagyszerűen ismer. Eddigi munkássága a bizonyíték rá, hogy jobbára a hétköznapi emberek hétköznapi konfliktusai foglalkoztatják; olyan élethelyzetek, amelyekben önmagukra ismerünk, amelyek jellemzőek mindennapi nézeteltéréseinkre és vitáinkra, győzelmeinkre és bukásainkra. Gelmannak A pad című kétszemélyes játékát — Daniela Kapitáňová rendezésében — színházunk józan szenvedélyességgel, lényegére tapintó éleslátással, de humánus jóindulattal igyekezett bemutatni. A Mateszhez vendégként visszaszerzödött Daniela Kapitáňová rendezésének meg kellett küzdenie azzal a tehertétellel is, hogy A pad lényegét tekintve kimondottan kamaradarab, a komáromi Szakszervezetek Házának rivaldája azonban nem túlzottan kedvez ilyen típusú művek előadásának. Tere nehezen beszűkíthető, s a cselekmény hiába játszódik a szabad ég alatt, még így is túlságosan tágasnak érezzük a történet intim jellegéhez képest. Az egész dráma nem más, mint egy férfi meg egy nő újbóli találkozása és pillanatnyi reagálása arra, ami egy évvel korábban már megtörtént közöttük. Mindketten elrontották már életüket, és hiába hazudják önmaguknak — és egymásnak — a tartós kapcsolatok reményét, a valóságban már csupán szikrányi fellobbanásokra van esélyük... A futó kalandok és egyéb sikerélmények reményében főleg a férfi jeleskedik a füllentésben; ám a nő sem ideális partner, hiszen az egyedüllét és az alkalmi kapcsolatok kilátástalansága már-már rettegően neurotikus idegronccsá tették. Mindebből valószínűleg nyilvánvaló, hogy a szerző ezúttal nem mond világmegváltó gondolatokat a családról a szerelemről, az emberi kapcsolatokról. Azt is mondhatnánk: a történet, e kétszemélyes darab textusa alig több a közhelynél, miközben úgy tűnik, mintha a megoldhatatlant akarná mégis megoldani; választ kínálni olyan kérdésekre, amelyekre nem lehet receptként kezelendő tanácsot adni. Ám e lazán összefüggő jelenetek olyan életképeket villantanak elénk, melyek jó néhányában remek helyzet- és jellemrajzlehetőségek rejlenek. Ebből a szemszögből vizsgálódva pedig leszögezendő, hogy a térhatás említett gondjait leszámítva sem eléggé harapós a színpadon pergő játék. Úgy tűnik, mintha a rendezőnek, illetve a Férfit meg a Nőt megszemélyesítő két színésznek nem lett volna elég ideje ahhoz, hogy ki-ki kellő körültekintéssel mintázza meg a történet alaphelyzeteit. A jelenetek hol kedélyesen hol társalgási stílben következnek egymás után, miközben nem tűnik fel a jellemrajz aprólékossága, a lélek legrejtettebb bugyrainak kicédulázása, az egyedi emberi gondok és a társadalmi viszonyok kölcsönhatásának érzékeltetése. A magányosság szimbólumává izmosodó pádon találkozó két személyt Cs. Tóth Erzsébet és Pőthe István játssza. A rendező erélytelensége sokáig rájuk is kihatással van, karakterizáló képességük így csak az előadás utolsó harmadában izzik föl igazán. Cs. Tóth Erzsébet játékának — a darab kezdetén tapasztalható modorosságot háttérbe szorítva — ekkor már intenzitása, néma színpadi pillanataiban is kirajzolódó gondolatai, pontosan követhető érzelmi hullámzása van. Az előadásnak ebben a szakaszában már magával ragadja Pőthe Istvánt is, aki a kezdeti merevségből mindinkább feloldódva sokszínű és gazdag alakítással lepi meg a nézőt. Olyan színészi tartalékokat sejtetve, amelyeknek feltárulásához valóságos feladat és az emberábrázolás tényleges lehetősége szükségeltetik — s mint tudjuk, a Mateszben ehhez viszonylag ritkán jut hozzá. MIKLÓSI PÉTER (Szűcs Jenő és Nagy Tivadar felvételei) Fontos és több szempontból hasznos kiadvánnyal gazdagodott a Pravda Könyvkiadó által magyarul megjelentetett könyvek száma. A szocialista képviselő szótára című kötet, amely a közeli napokban került az üzletekbe, nyilván sok olvasónak felkelti az érdeklődését. A közeli hatszáz oldalas kötetnek a mintegy négyszáz oldalt kitevő része szótár, a többi része pedig törvény- és adattár. Címszavai a politikai és a társadalmi élettel, a helyi, a városi és a kerületi nemzeti bizottságok munkájával, valamint a képviselők jogaival és kötelességeivel kapcsolatos témakörrel foglalkoznak, és adják meg egyegy szó, kifejezés és fogalom pontos értelmezését. A szócikkekből egyebek között megtudjuk, hogy milyen elvekre épül a nemzeti bizottságok rendszere, hatásköre és munkastílusa, a nemzeti bizottságok milyen munkamódszerekkel és milyen munkaformákkal dolgoznak, milyen viszony fűzi a nemzeti bizottságokat az általuk igazgatott szervekhez szövetkezetekhez és más állami és társadalmi szervekhez és intézményekhez. Képet kapunk a nemzeti bizottságoknak a körzetek gazdasági és szociális fejlesztésében, az ideológiai a tömegpolitikai és a kulturális-nevelői tevékenységben, valamint az ellenőrzésben vállalt szerepéről, a képviselők tevékenységi területéről és formájáról. A szócikkek részletesen magyarázzák azt is, hogy a szocialista képviselőt milyen viszony fűzi választóihoz, a társadalmi szervezeteknek és a Nemzeti Front szerveinek melyek az együttműködési formái, a polgári bizottságoknak mi a hatásköre, a képviselők és a választók együttműködése során hogyan realizálódnak a Nemzeti Front választási programja. Foglalkoznak a címszavak a képviselők és a nemzeti bizottságok más tisztségviselőinek feladat- és munkakörével kapcsolatos politikai, alkotmányos, közigazgatási, gazdasági és más területet érintő témakörök magyarázatával is. A szocialista képviselő szótára című kötet tulajdonképpen segédanyag: lehetővé teszi, hogy a politikai, az ideológiai és a közigazgatási ügyekben gyorsan tájékozódjunk, egyben alapvető ismereteket nyújt a nemzeti bizottságok és a képviselők jog- és feladatkörével kapcsolatos kérdésekről. A jogtudatra nevelés napjaink nevelésének egyik legfontosabb része. A jogtudatra nevelés hozzájárul a szocialista nevelés és erkölcs formálásához, valamint a szocialista törvényesség és a szocialista együttélés szabályainak megtartásához. A jogi nevelés a kommunista nevelés szerves része, és elválaszthatatlan alkotóeleme az állam kulturális-nevelő funkciójának, s az egész politikai rendszernek. Az állampolgár jogtudatának színvonala sok vonatkozásban befolyásolja az állampolgár munkastílusát, gondolkodását, gyakorlati tevékenységét, a párt és állami szervekhez fűződő viszonyát. A kötet vonatkozó címszava helyesen állapítja meg: „A jogi nevelést rendszeres, céltudatos és távlati tevékenységként kell megszervezni olyan igényes, eszmei-politikai munkaként, amely nem csupán a jogi iskolák és szervezetek, a jogászok, a bírák vagy ügyészek »szakágazati« ügye. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a társadalmi szervezetek, az iskola, a család s a szocialista állam valamennyi szervének elsőrendű kötelessége a szocialista jogtudat megszilárdítása, a jog és a törvények iránti tiszteletre nevelés." A szocialista képviselő szótára című kötetnek a szótári részt követően a Cimszójegyzék, a Mellékletek, és az Ábrák című fejezete is fontos anyagot tartalmaz. A Mellékletek című rész közli a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvényt és a nemzeti bizottságokra szóló törvényt, valamint a dolgozók panaszainak, bejelentéseinek és kezdeményezéseinek elintézésével kapcsolatos kormányrendeletet, a nemzeti bizottságokról és a képviselőkre vonatkozó jogszabályokat és egyéb jogi előírásokat tartalmazó előírásokat; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontjába tömörült szervezetek jegyzékét. Az Ábrák című részben könnyen és jól áttekinthető ábrák mutatják be, hogy milyen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb szerveinek, a Szövetségi Gyűlésnek, a Cseh Szocialista Köztársaság legfelsőbb szervének, a Szlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb szerveinek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság központi államigazgatási szerveinek, a Cseh Szocialista Köztársaság államigazgatási szerveinek, a Szlovák Szocialista Köztársaság központi államigazgatási szerveinek a felépítése, valamint, hogy milyen a Cseh Szocialista Köztársaságban és a Szlovák Szocialista Köztársaságban a nemzeti bizottságok, az ügyészségek és a bíróságok rendszere. A František Koranda és szerzői közössége által irt mű nemcsak a képviselőknek és a nemzeti bizottságok alkalmazottainak, hanem általában mindenkinek jól hasznosítható ismereteket nyújt. A kötet — sajnos — szótári részében hiába kerestem a „nemzet”, „nemzetiség", „lenini nemzetiségi politika", „nemzetiségi törvény" címszavakat. E fogalmakat napjainkban gyakran emlegetjük. És nemcsak emlegetjük. E kifejezések, illetve e szavak tartalma szoros kapcsolatban áll a képviselők és a nemzeti bizottságok munkájával is. Az említett címszavakat A szocialista képviselő szótára című kötetben szerintem indokolt lett volna beiktatni és e címszavak tartalmát, jelentését magyarázni. A kötet Mellékletek című részében szívesen olvasnánk a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvényt is — mintegy ezzel is elősegítve a jobb jogtudatra nevelést. Néhány fordítói, illetve sajtóhiba is rontja a kötet értékét. A negyvenkettedik oldalon a csehszlovák igazságszolgáltatásban a dolgozók részvételét tárgyaló részben a „népi ügynök" helyett nyilván népbíró, illetve „népi ülnök" értendő ... A szerzők a kötet bevezetőjében kérik az olvasót, hogy A szocialista képviselő szótárával kapcsolatos észrevételeiket egyes címszavak besorolására (kiiktatására) vonatkozó javaslataikat, esetleg más megjegyzéseiket küldjék el a szerzői munkaközösségnek, vagy a Svoboda Könyvkiadó politikai irodalommal foglalkozó szerkesztőségének, hogy az észrevételeket és javaslatokat a szótár esetleges második kiadásakor felhasználhassák. A szocialista képviselő szótára című kötet jelenlegi formájában is értékes olvasmány. Egy új, javított kiadás azonban jobban szolgálná mind a tájékoztatást, mind a jogtudatra nevelést. BALÁZS BÉLA 11
