A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
Az együttműködés előnyei Immár több mint három évtizede az európai szocialista országok gazdasági együttműködési szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa azzal a szándékkal kezdte meg munkáját, hogy tervszerű alapokra helyezi a résztvevő országok gazdasági együttműködését, biztosítja a rendelkezésre álló termelőerők leghatékonyabb felhasználását és fejlesztését, a kevésbé fejlett országok átlagosnál gyorsabb fejlesztése révén elősegíti a fejlődésbeli különbségek kiegyenlítődését, ellensúlyozza a tőkés országok diszkriminációját. A KGST megalakulása óta eltelt időszakban elért eredmények meggyőzően bizonyítják, hogy az induláskor meghatározott szándék helyesnek bizonyult, a kitűzött célt a KGST-országok fokozatosan elérik. Erről tett most egyebek között bizonyságot a KGST Bukarestben megtartott 42. ülése is. A KGST titkársága a 42. ülésszak előestéjén hozta nyilvánosságra a tagállamok fejlődéséről szóló adatokat. A jelentés szerint a tagországok nemzeti jövedelme az elmúlt harmincöt esztendő alatt több mint kilencszeresére, az ipari termelés volumene tizenötszörösére növekedett. A 70-es években — mivel a tagországok nem tértek át elég gyorsan a népgazdaság intenzív fejlesztésére — a KGST-országok gazdasági növekedésének üteme ugyan lelassult, ennek ellenére az említett időszakban a KGST ipari termelésének növekedési üteme háromszor akkora volt, mint a közöspiaci országokban. A siker annak tulajdonítható, hogy a fejlesztési programok összehangolása a KGST-tagállamok együttműködésének alapjává vált, az integráció már a tervezés időszakában megkezdődik. A mostani 42. ülésszakon is fontos intézkedések történtek. A tagállamok miniszterelnökei, illetve küldöttségeinek vezetői jóváhagyták az együttműködés fő irányait az 1986— 1990-es időszakra, értékelték a 2000-ig szóló komplex program teljesítésének eddigi eredményeit, egyben megvitattak néhány új dokumentumot. Ľubomír Štrougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke az ülésen elhangzott beszédében kiemelte, hogy a KGST-tagállamok — a legfelsőbb szintű gazdasági értekezleten kitűzött célokból kiindulva — egészében véve sikeresen léptek a nyolcvanas évek második felébe. Az ipari termelés pozitív irányú fejlődése tavaly a csehszlovák gazdaságban is a nemzeti jövedelem növekedését eredményezte. Miniszterelnökünk rámutatott arra is, hogy pártunk XVII. kongresszusa határozatainak szellemében készítjük elő a gazdasági mechanizmus fokozatos megváltoztatását. A fejlett tőkés államokkal folytatott kereskedelmi politikánk abból indul ki, hogy érdekünk a tudományos-műszaki és gazdasági együttműködés különböző formáinak a bővítése, a kooperáció, a licenckereskedelem, valamint a harmadik piacokon való közös fellépés fejlesztése. A csehszlovák népgazdaság számára az 1986—1990-es időszakra vonatkozó ötéves tervek egyeztetése során elért eredmények rendkívül előnyösek. Biztosítják a csehszlovák gazdaságnak a többi tagállam gazdaságához fűződő kapcsolatát, egyben lehetővé tették, hogy az ország a 8. ötéves tervet a CSKP XVII. kongresszusa irányelvének megfelelően dolgozza ki. A KGST-tagországok együttműködésének az előnye egyre többször és egyre jobban a gyakorlatban érezteti hatását. BALÁZS BÉLA Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök október 30-án Kádár Jánosnak, az MSZMP KB főtitkárának meghívására baráti munkalátogatásra a Magyar Népköztársaságba utazott. A magyar fővárosban Gustáv Husák tárgyalt Kádár Jánossal s a megbeszélések befejeztével a két legfelsőbb vezető aláírta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés hosszú távú, kétezerig terjedő programját. "VISSZAPIIIANTÓ OKTOBER-NOVEMBER '86 Moszkvában október 28-án és 29-én tanácskozást tartottak a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztériumainak és honvédelmi minisztériumainak képviselői. A résztvevők megtárgyalták SZERDA 29 az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, valamint a leszerelésről tárgyaló stockholmi konferencián elért megállapodások teljesítését. A Szovjetunió a szocialista országok csoportjával együtt az ENSZ- közgyülés első bizottságában határozati javaslatot terjesztett elő a vegyi és bakteriológiai fegyverek betiltásáról. A tervezet hangsúlyozza, hogy minél előbb meg CSÜTÖRTÖK 30 kell kötni a vegyi fegyverek minden fajtája fejlesztésének, gyártásának és raktározásának betiltásáról, meglévő készleteik megsemmisítéséről szóló nemzetközi megállapodást. Jozef Havlín, a CSKP KB titkára fogadta a Lengyel Egyesült Munkáspárt pártküldöttségét élén Boleslav Kedzivel. a LEMP KB osztályvezetőjével. Az elvtársi légkörű találkozón Josef Havlín tájékoztatta a küldöttség tagjait a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak a népgazdaság egyes PÉNTEK 31 ágazataiban való teljesítéséről, valamint arról, milyen szerepet töltenek be a tudományos kutatási alap és a főiskolák Csehszlovákia szociális és gazdasági fejlesztésében. Ismertette az oktatási rendszer átszervezésének és továbbfejlesztésének alapelveit. Prágában tanácskoztak a Szakszervezeti Világszövetség alelnökei. Az értekezleten részt vettek Gáspár Sándor, a szövetség elnöke, Ibrahim Zakarija főtitkár, Karel SZOMBAT 1 Hoffmann, a csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke, s a szövetség titkárságának tagjai. Pandzsáb észak-indiai szövetségi állam kormánya rendkívüli ülésre gyűlt ősze, hogy megvitassa az elmúlt napokban fokozódó terrorcselekmények miatt előállt hely-VASARNAP 2 zetet. Szikh terroristák még pénteken este hét személyt lőttek le az egyik kisváros utcáin. Az áldozatok valamennyien hinduk voltak. Bukarestben megkezdődött a KGST 42. ülésszaka. A tagállamok miniszterelnökei a tanácskozáson jóváhagyják az együttműködés fő irányait az 1986—1990-es idő-HÉTFŐ 3 szakra. Az ülésszakon értékelik a szocialista országok népgazdasági tervei egyeztetésének eredményeit. Az osztrák fővárosban megkezdődött a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett országok utótalálkozó ja. A szocialista országok — közöttük Csehszlovákia is — azzal a KEDD 4 céllal vesz részt a bécsi találkozón, hogy továbbfejlesszék és erősítsék mindazokat a pozitívumokat, amelyek a helsinki folyamat eredményei. HÉTVÉGI LEVÉL Takarékosságra intő hétköznapjainkban vajon el tudnánk-e képzelni egy pazarlásra ösztönző felszólítást?! Ugye, első pillanatban képtelenségnek látszik. Ám csak addig, amíg nem tesszük hozzá, hogy nem az anyagfelhasználásról s nem is az energiafogyasztásról, hanem a hétköznapok ügyes-bajos dolgainak intézésénél tapasztalható segítőkészségről és jóindulatról van szó. Az előzékenység és az udvariasság ugyanis egyre inkább hiánycikk. Sajnos, egyebek helyett éppen ezzel takarékoskodunk a legnagyobb buzgalommal, s hangsúlyoznom sem kell, hogy indokolatlanul. Pedig talán még statisztikai adatokkal vagy teljesítménygörbék grafikonjaival is bizonyítható, hogy mennyivel kevesebb volna-a panasz a kereskedelemre, a szolgáltatóiparra meg a hivatalokra, ha a lakossággal naponta találkozó alkalmazottak nem mérnék oly szükmarkúan az előzékenységet... Az érem másik oldalát tekintve ugyanakkor leszögezendő: a hatóságok túlterhelt dolgozói, az áruházak és boltok valódi súlyoktól görnyedő eladói szintén joggal igényük a megértést. Igen ám, csakhogy ez erősen kétirányú dolog és csak cserébe kapható. Magyarán: a türelemnek viszonttürelem, a jómodornak jómodor a jutalma, íratlan törvény, hogy a jó közérzet alkotóelemei ugyan nehezen határozhatók meg, de jelentős mértékben befolyásolják a hétköznapok hangulatát. Bizonyára sokan vannak, akik tudják és tudatosítják is ezt, elvégre társadalmi és közéleti kapcsolatainkban ez volna a természetes. így aligha csodálkozhatunk azon, ha az ettől eltérő, vagy az ennél kirívóbb esetek szemet szúrnak. Mert ha az emberre egy hivatalban, vagy üzletben ráripakodnak, netán félvállról, foghegyről odavetik: „mit akar?" — nos, akkor csupán az jut az egyszerű halandó eszébe, hogy ez a hangnem felháborító és semmiképpen sem engedhető meg. Ha viszont szóvá tesszük ebbéli sérelmünket, könnyen fejünkhöz vághatják a folytatásnak is beillő sajátos magyarázatot, miszerint az illetőt nem azért fizetik, hogy kedveskedjen. Gondolom, érdemes eltűnődni az efféle érvelés „logikáján”. Véleményem szerint ugyanis egy közigazgatási hivatal ügyintézője nem csak akkor végzi jól a kötelességét, ha a törvényeket és a rendéleteket alkalmazza pontosan. Igaz, a kérvények s engedélyek elbírálásában ez a legfőbb szempont — ám az emberi hang, az ügyféllel való közvetlen kapcsolat kialakítása szintén lényeges értékmérője lehet valaki munkájának. A hozzáfordulók — személyében — nem csupán a hivatalnokot, hanem a hivatalt is látják, s az általa képviselt intézményről alkotnak véleményt Hogy milyet, az nem mindegy! Vagy legalábbis nem szabadna annak lennie. Mint ahogy az sem közömbös, hogy a vásárló udvarias kiszolgálásban részesült-e és jó közérzettel távozik-e a boltból?... De mert a szószaporítás sem tartozik a kifejezetten jó szokások közé, hadd summázzam az eddig leírtakat annyiban, hogy a hivatalok s üzletek zömében jelenleg még azt tapasztalni, hogy a türelemnek és udvariasságnak, az előzékenységnek és jómodornak bizony szűkében vagyunk. E téren — sajnos — nyoma sincs a bevezetőben ajánlott pazarlásnak. Pedig e tekintetben érdemes volna bátran kipróbálni akár a legbőkezűbb tékozlást is. Erre sosem lehet ráfizetni!
