A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-14 / 46. szám
EMBERI SORSOK GÁDOR BÉLA FÜTYÖRÉSZŐK Barátom, a neves muzsikus, dúlt arccal köszönt rám az utcán. — De jó, hogy találkoztunk — mondta gondterhelten —, már napok óta kereslek. Arra akarlak megkérni, hogy emeld fel szavadat egy fontos közügyben ... — Ennek semmi akadálya. Annyi fontos közügyben emeltem már fel hiába a szavamat, hogy eggyel több már igazán nem számít. Miről van szó? — A fütyörészőkről! — mondta, és hangja máris remegett a felindultságtól. — Ismered a fütyörészöket ? — Azt hiszem, nem ismerem őket. Magyarázd meg, Lajoskám, kik azok a fütyörészök... —■ Kértek. Ez egy szekta, vagy minek nevezzem ... Találkozhatsz velük a villamoson, vendéglőben, moziban, szóval mindenütt. ahol az emberek társas egymásrautaltságban előfordulnak ... De megtalálhatod őket a borbélynál, könyvtárban és az uszodában is. Van köztük öreg és középkorú is, de túlnyomórészt fiatalok. Van köztük munkás, paraszt és értelmiségi. Az egyik alacsony kövér, a másik magas sovány. De egyben megegyeznek, hogy fütyörésznek ... Csücsöri szájjal, pökhendi arccal, önfeledten, hangosan és szünet nélkül... A pofádba fütyülnek, a nyakadba és a füled mögé... — Hát, istenem, biztosan jókedvük van ... — Dehogy van jókedvük! — mondta, és szinte sírt a hangja. — Nincs jókedvük. Fütyörésznek. Te persze most azt hiszed, hogy a bolond muzsikus szól belőlem, hogy sértik a fülemet a hamis hangok. .. Szó sincs róla. Nem fütyülnek ezek haijtisan, mert ezek semmit sem fütyülnek, csak fütyörésznek ... még ha valami dalt fütyülnének, rosszul, hamisan, egye fene, az ember kibírná, ilyesmit lehet hallani pódiumról is ... De ezek fütyörésznek, bele az ártatlan levegőbe. Füttyös hangokat eregetnek kerekre nyitott szájukból, és én ebbe elöbb-utóbb beleörülök . .. — Nono, Lajoskám, talán ideges vagy egy kicsit..Nem vagyok ideges! — zokogta. — Nem vagyok ideges, ha nem fütyörésznek belém! Tudom, mit akarsz mondani, hogy emberek között élünk, mindenkinek joga van ahhoz, hogy stb. Nézd, a dudorászást én már szó nélkül lenyelem. Megszoktam a fogszivást, a krákogást és a szipákolást. Az sem izgat, ha az autóbuszban a fejem felett ordítva megtárgyalják. hogy Jucika válik az urától, mert Juci szőke, az ura barna, a gyerek pedig vörös. Mindezt elviselem, de a fütyörészést egyszerűen nem bírom ... Nem bírom. Kész. — És miért fütyörésznek ezek az egyének? — kérdeztem kíváncsian, mert láttam, hogy Lajos készült az anyagból. — Megmondom. — közel hajolt hozzám, és a fanatizmus kék lángja csapott ki gyermeki szeméből. — Az egész úgy működik, mint egy szelep. Ezeknek az egyéneknek túl sok levegő van a fejükben, és a szájukon keresztül eresztik ki a felesleget ... Mindez még rendben is volna, de ők társadalomellenesen engedik ki ezt a levegőt, elviselhetetlen füttyhangok kíséretében ... Figyelj meg egy fütyörészőt! Az arcára rá van írva: engem nem érdekel senki, én hasogatom füttyömmel az én levegőmet, mert ez nekem igy esik jól. és te hiába fintorogsz és bosszankodsz, öreg fater, mert ettől csak még jobbízü a fütyülés, és ha tetszik, szívesen le is kenek egyet... — Nem túlzás ez, Lajoskám? — De! A múltkor, például, zsúfolt villamosban mellém került ilyen fütyörésző ... Éreztem, hogy valaki meleget fúj a nyakamba ... Tudnod kell, hogy a fütyörésző nyáron meleget, télen hideget fúj... Egy darabig tűrtem, megpróbáltam leguggolni, csavargattam a fejemet, végül nem bírtam tovább, és rászóltam, hogy ne fütyüljön, mert ha tovább is fütyül, én szavalni fogok. Azt mondta, le vagyok ejtve, erre én rákezdtem: „Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek .. ", és így mentünk szavalva és fütyülve a végállomásig ... — De mit lehet itt tenni? — Emeld fel a szavadat, kérlek szépen. Ez közügy. A társadalom két nagy táborra oszlik: a fütyörészők és a hallgatók táborára. Védd meg a békés állampolgárok csendhez való jogát! — Kértek, én felemeltem a szavamat. Nekem olyan szavam van, tudod, amit könnyű felemelni... De mit használ az? Tapasztalat bizonyítja, hogy egyetlen humoreszk nem képes megváltoztatni egy ország lakosságát .. — Tedd meg. ami tőled telik ... — esedezett könnyes szemekkel, aztán megszorította kezemet, és sietett az autóbuszmegálló felé. Én pedig halkan fütyörészve folytattam utamat. KIK ÍRTAK A SAJTRÓL? Az írók és költők az ókortól kezdve dicsőítik ezt a közkedvelt finomságot. Homérosz Odüsszeiájában sajtot készít a Küklopsz, és sajttal eteti az árva lányokat Aphrodité. A római Lukiánosz tejtengerröl ír' amelynek közepéről sajtsziget emelkedik ki, az ugyancsak római Apuleius sajtos lepényeket dicsér Metamorphoses című munkájában. Persze nem koptak ki a sajtok a későbbi korok irodalmából sem. A XVI. századból való. A sajtok és az elmondhatatlanul boldog családi tűzhelyek leírása című könyv ismeretlen szerzője például szinte minden földi boldogság forrását a sajtfogyasztásban véli felfedezni, és olyan vulkánról ábrándozik, amelyből sajtláva tör ki, olyan havasokról, amelyeknek reszelt sajt van a csúcsán hó helyett. Újabb száz év múlva, azaz a XVII. században viszont Bartolomeus Boll lepte meg a világot Csodálatos, elképesztő és dicső mondások a sajtról című művével. De szívesen imák a sajtról híresebb szerzők is. Rebelais legismertebb művében, a Gargantua és Pantagruelben több helyen is említi ezt az „illatos" ennivalót. (Fo/ytatás lapunk 44. számából) . .. Mire visszaérünk a Közbiztonsági Testület városi parancsnokságának közlekedésrendészeti központjába, már a következő helyszínelő csoport is készülődik egy időközben történt balesethez. Vojtech Haas sietős mozdulatokkal csatolja a derékszíját. A hosszúra nőtt, szőke őrmester a csoport „Benjáminja". A fiatalember, élve a kínálkozó lehetőséggel, maga választotta a rendőri hivatást. Érettségizett, sorkatonaként az alapképzési időt kellett letölteni, s ezután „igazolt át" a rendőrséghez. Persze, több év szolgálatot alá kellett írnia; bár a csoport tagjai szinte egyöntetűen állítják: több lesz az a „megbeszéltnél", hiszen beilleszkedett már a fiú, s minden bizonnyal jó baleseti, a későbbiekben esetleg egyéb tetthelyeket is felkereső helyszínelő lesz belőle. Az igyekezete megvan hozzá, és hogy tanuljon, tapasztaljon is, mindig az „öreg rókákkal" kerül párba. Elméleti tudását viszont a rendőrtiszti főiskolán akarja gyarapítani. A jövő azonban még messze van, egyelőre az imént jelentett közúti balesethez kell kiszállni. Igyekezet és szakértelem A szóban forgó ügyben illetékes rendőrkapitányságon Viktor Bradáč törzszászlós is egyike a tanítómesternek számító „öreg rókáknak" : — Nincs két egyforma baleset, legelőször is ezt kell megtanulni — mondja. — A mi munkánkban másként jelentkezik a rutin, nem úgy, hogy itt és most ugyanazt kell csinálnunk, mint múltkor, egy másik balesetnél. A helyszínelő, ott kinn az eseménynél, jó értelemben véve fontos személyiség, akinek azonban nagyon kell vigyáznia, mert sok minden függ a munkájától. Ráadásul a helyszínen sokan figyelik, hogy mit csinál, így alkalmi „zsűri" előtt tesz tanúbizonyságot a fölkészültségéröl. A baleseti helyszínelők munkája valóban felelősségteljes: rögzíteni kell á nyomokat, meg kell találni a gyors és lényegre törő kérdésekre felelni tudó szemtanúkat, ráadásul gyakorta már ott kell dönteniük, hogy igénybe veszik-e az igazságügyi műszaki szakértő segítségét a vizsgálathoz. — Előfordul, hogy a súlyos baleset segítségnyújtás elmulasztásával, vagy ahogy a közvélemény nevezi: cserbenhagyással párosul — mondja Viktor Bradáč. — Ilyenkor különleges gonddal kell rögzíteni a nyomokat, összegyűjteni mindent, amit később a műszaki szekértők vallatóra foghatnak. Ilyenkor mi is forró nyomon inddulunk el, mint a bűnügyi nyomozók. Más példákat idézve megemlíthetem, hogy a tettes kézre kerítését gyakran az is megnehezíti, hogy az autók néha négyszer-ötször is gazdát cserélnek, s ez bizony nemegyszer megnehezíti a helyszi' nelők munkáját. A törzszászlós korábban vizsgálóként, majd forgalmi csoportvezetőként dolgozott. Szerinte ideális lenne, ha vizsgálók és helyszínelők belekóstolnának egymás tevékenységébe, mert igy ilyen meg olyan gyakorlatuk egyaránt lenne. A helyszínelésből visszaérkező rendőrök nyomban összeállítják a gyorsjelentést, amely röviden és szűkszavúan tulajdonképpen négy kérdésre ad választ: hol. kikkel, mikor mi történt. Ezután készül a nagy jelentés részletes adatokkal, az esen ny leírásával, a helyszínrajzzal, a fotókkal. — Némelyik helyszinrajz olyan szakmai hozzáértésről tanúskodik, hogy akár a földtani hivatal munkatársai is megirigyelhetik, mert ők sem tudnának különbet készíteni — büszkélkedik némi tréfával szavaiban Viktor Bradáč. Tény, hogy a nagy jelentés tartalmazza a további eljárások első és fontos dokumentumait. Száguldozók, ittasok A helyszínelők munkájának vannak általános vonatkozású tapasztalatai is. Például az. hogy a gyorshajtás miatt bekövetkezett balesetek miatt felelősségre vont három járművezető közül kettő biztosan a kilométeróra hibás működésére hivatkozik. Vagy az, hogy a külföldiek „trükkje" a nyelvtudás hiánya, nomeg a pénztárca soványsága ... Persze, amikor az intézkedő rendőr az útlevél elvételét helyezi kilátásba, akkor a pénztárca szinte szabályszerűen kinyílik, s az imént még áthághatatlannak tűnő nyelvi akadályok is oldódnak. Figyelemre méltó, de legfőképpen megszívlelendő tapasztalat az is, hogy a bortermő vidékeken előforduló balesetek jelentős hányada alkoholfogyasztásra vezethető vissza; bár távolról sem csupán a bacchu - si nedű, hanem a pálinka is jócskán befolyásolja a karambolok számstatisztikai adatait. Végül fokozott figyelmet érdemelne a gépkocsik műszaki állapota is, hiszen sem a nyílegyenes sugárutakon, sem a számtalan kanyarral tűzdelt hegyi szerpentineken nem mindegy, milyen állapotú a jármű, legyen az teherautó, személygépkocsi vagy motorkerékpár. A késő bánat ebben a tekintetben is könnyen lehet annyi, mint az ebgondolatl... A lökhárító, mint névjegy Az egész napos szolgálat üresjárataiban jut idő elmesélni egymásnak és az újságírónak is a mosolyt fakasztó történeteket. Mert ilyenek is előfordulnak a szerencsés kimenetelű baleseteknél. Persze, a sztorizásra elég ritkán van alkalom, hiszen némely napon, főként hétfő délután, avagy hétfő délelőtt jószerivel egymást követik a kisebb-nagyobb forgalmi balesetek. Most is másodszor indul egy bejelentés helyszínére az egyik páros, mert korábban nem találták a panaszost, akinek — elmondása szerint — egy teherautó összetörte a Dáciáját. A teherautó félre is állt. de nem igyekezett különösebben fölhívni magára a figyelmet; a bejelentő viszont sérült kocsijával elhajtott a helyszínről és munkahelyének udvarában parkolt le. Onnan leste, jönnek-e már a helyszínelők, majd egy idő után reklamált is telefonon. Nyilván elfelejtette, hogy ha már a rendőrség segítségét kérte a karambol tisztázásához, akkor nem hagyhatja el a helyszínt. Mi derülünk az emberi csacskaságon, a helyszínelő kocsi parancsnoka nem annyira vidám... De mosolyt fakasztó annak a buszvezetőnek a története is, aki nemrégiben járta meg. Hátulról belerohant egy Wartburg, amely aztán megállás nélkül elhajtott, ki tudja, miért. Nyilván nem tudta: a fényképnél is jobb bizonyítékot hagyott maga után. A helyszínelő rendőr valami közelebbi adatot kért a busz vezetőjétől az elinalt kocsiról. A buszsofőr egy kis türelmet kért, s hozta a kezében a Wartburg első lökhárítóját, rajta a rendszámot. Egyébként ha már a minden percben készenlétben álló helyszínelők munkájáról esett szó, hadd vessem papírra azt is, hogy az esztendő egyetlen víkendjén, esetünkben a 42. hét szombat-vasárnapján hazánkban 440 közlekedési baleset történt, 8 ember az életét vesztette. M. P.
