A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-11 / 28. szám
ELMER ROSS: MINTAHÁZASSÁG A sötét szoba csendjében Loma Durning mozdulatlanul feküdt az ágyában és a semmibe bámult. Csak az öreg falióra tiktakolt a megszokott ritmusban. Éjfél régen elmúlt. — Mi történik abban az esetben, ha minden megismétlődik? — kérdezte bátortalanul önmagától. Múltak a percek és nem történt semmi sem. A tó partjáról fújdogáló szél néha-néha meglebbentette az ablakon a függönyöket. A hullámok a tóparti sziklákat verdesték. A szoba teljes fényben ragyogott, amikor felébredt. Pihentnek és frissnek érezte magát az utóbbi tíz napban először. Sebtében felkelt és a fürdőszobába sietett. Tíz perccel később mosolyogva rohant le a konyhába. — Julius, ma éjjel nem történt semmi — mondta a féljenek, aki újságot olvasott a teraszon egy karosszékben. — Tehát a dolgok lassan tisztázódnak, drágám. Egyszer majd elhiszed, hogy nekem van igazam. Túlhajszolod magadat, fáradt vagy, az idegeid felmondták a szolgálatot. — Merem remélni, hogy igazad van — mondta Loma. — Valóban túlhajszoltam magamat? — Természetesen. Ugyan ... nyugodj meg végre. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább. Az ember olyan, mint a gép, és időnként a gép is meghibásodik. Lorna gyengéden megcsókolta a férjét. — Még nem reggeliztél? — Terád vártam. Amíg te az igazak álmát aludtad, addig én átlapoztam az újságot. Lorna és Julius immár tíz esztendeje úgy éltek, mint a galambok. Mintaházasság, mondták a környékbeliek. Julius mérnök, Lorna divattervező. Nappal alig látták egymást, az estét pedig a barátok körében töltötték fényűző lakásukban az Ötödik Avenuen. A nő mérhetetlenül gazdag volt. Az édesapja az esküvő napján nem kevesebb, mint egymillió dollárt ajándékozott a lányának. Ehhez a pénzhez a fiatalok mind ez ideig nem nyúltak. Ne éljünk úgy, mint az ellustult milliomosok, mondta Loma, aki éjjel-nappal dolgozott. Váltig hangoztatta, hogy a munka tartalmasabbá teszi az életét. A szegény de hallatlanul ambiciózus fiatal egyetemista az első pillantásra beleszeretett a nem éppen csinos lányba és feleségül vette. A későbbiek folyamán Julius mérnöki diplomát szerzett és a legismertebb szakemberek közé verekedte be magát. Egész nap a tóparton csatangoltak. Az alkony már-már befogta a bokrokat, amikor megindultak a villa irányába. Lorna elfáradt és nagy étvággyal fogyasztotta el a vacsoráját. Az étkezés után sokáig a teraszon ültek, majd visszavonultak. A magányos villa első emeletén két szoba: az egyik Lornáé. Julius a másik szobában tért nyugovóra. Loma ezúttal nem nyúlt a könyv után. Nem volt sem kedve, sem ereje az olvasáshoz. Abban a pillanatban aludt el, amikor eloltotta az asztali lámpát. Éjfél elmúlt, amikor Julius hálószobájának az ajtaja váratlanul kicsapódott. A szobába Lorna zuhant be. Julius ... Julius ... megtörtént... ugyanaz — mondta rémülten. A férje kiugrott az ágyból. — Semmi az egész — csititgatta a fiatalasszonyt. — Ezek csak álmok. Mi más lehetne? Lidérces, buta álmok ... — Ha megismétlődik, akkor én ... én ... megölöm magamat. Nem bírom ... nem bírom tovább. Néhány nap eseménytelenül múlott el. Loma valamelyest megnyugodott és valóban úgy látszott, hogy az éjszakánként ismétlődő lidércnyomás már a múlté. A legborzalmasabb éjszaka csak ezután következett. Azon az estén Lorna a fullasztó hőség miatt álmatlanul forgolódott az ágyában. Abban a pillanatban, amikor hajnalfelé mármár lecsukódtak a szemei, megtörtént, amitől rettegett. A nő megbénult a rémülettől. Valahonnan nehéz léptek közeledtek feléje. Most sem tudta megállapítani, hogy honnan származnak a hangok. Tompán döngtek a súlyos léptek az ágy mellett, a falakon, felette, mindenütt. A üdére néhány percig tartott. Ahhoz sem volt ereje, hogy felsikoltson. A sötét szobában senkit sem látott. — Loma ... megérkeztem — súgta valaki. — Te tudod, miért jöttem. Ezúttal magammal viszlek... egy kést hoztam ... egy hosszú pengéjű kést.. A fiatalasszony eltakarta az arcát. A titokzatos idegen elhallgatott. Loma mellett valaki nehezen szedte a levegőt, majd ismét léptek dobbantak. Valahonnan furcsa sistergés hallatszott. — Nem ... nem ... nem akarom — súgta valaki Lorna közelében. A következő pillanatban egy nő félőrülten felsikoltott. Ez a sikoly a velőkig hatott. Loma váratlanul kiugrott az ágyból, majd beszédült Julius szobájába. Az íróasztal mellett lezuhant egy székre. A gyenge szél, amely befújt az ablakon, valamelyest magához térítette. Julius ágya üres volt. Lorna szobájában az a félőrült nő még mindig sikoltozott. Loma agyában megfordulhatott v valami, mert váratlanul kirohant a folyosóra és a padlásajtó felé indult. Loma belesett a kulcslyukon. A tető alatt, a parányi padlásszobában Julius egy magnetofon fölé hajolt. Súlyos léptek döngtek az éjszakában, majd ismét felsikoltott az a nő. Biztosan a szeretőjének a hangja, gondolta Lorna. A szalag véget ért. Julius mosolyogva kikapcsolta a magnetofont és sátáni arckifejezéssel cigarettára gyújtott. A fiatalasszony nesztelen léptekkel visszament a szobájába. Néhány nappal visszaérkezésük után Lorna már özvegy volt. Egy este a rendőrök azt jelentették neki, hogy a férje közúti baleset áldozata lett. Nem működött a gépkocsi fékje, állapították meg a szakértők. Ezekkel az átkozott autókkal az ember akkor sem érezheti magát biztonságban, ha újak — motyogta a felügyelő, aki összegezte a nyomozás eredményét. — A férje nemrég vásárolta a gépkocsit, nem? — Én vettem neki egy héttel ezelőtt — súgta fáradtan Lorna. —• Örömet akartam szerezni az én drága férjemnek, aki olyannyira szeretett. DIVAT A JÓ ÍZLÉS Ha nyolc, tíz évvel ezelőtt egy fiatal vasalt öltönyben és nyakkendőben jelenik meg a diszkóban vagy rockkoncerten, akkor jobb esetben általános derültséget vált ki, de könnyen előfordulhatott volna, hogy kigúnyolják vagy be sem engedik. Nyolc, tíz évvel ezelőtt ugyanis majdnem főbenjáró bűnnek számított — legalábbis a fiatalok felfogásában — szép, vasalt ruhában, ápoltan, jólfésülten mutatkozni. Nyolc, tíz évvel ezelőtt a mindenható farmer uralkodott. Az a farmer, amely annál többet ért, minél kopottabb volt és minél több folt éktelenkedett rajta. A fiúk és lányok haja zsíros gubancokban omlott a vállukra, a lábon elnyűtt teniszcipö. A fiatalok szinte igyekeztek egymáson túltenni, hogy ki tűnik toprongyosabbnak, ágrólszakadtabbnak. És lám, még alig nőtt fel a toprongyos nemzedék, máris száznyolcvan fokot fordult a világ, legalábbis az ifjú nemzedék divatvilága. Nem győzünk eleget csodálkozni, hogy milyen jólöltözöttek, ápoltak, jólfésültek ezek a mai tinédzserek. Hol van már a fiúk egykori zsíros hajkoronája? Egyik-másik frizurája, a tarkón és a fültönél gondosan felnyírva, bármelyik osztályon felüli fodrászszalon cégére lehetne. Isten őrizz, hogy visszasírjuk a toprongyos korszakot. Divat a divat és a jó ízlés — állapíthatnánk meg röviden az új jelenségről. Divat kiöltözve táncolni menni, ápoltnak, elegánsnak, vonzónak látszani. Csinosan, ízlésesen, választékosán öltöznek ezek a fiatalok. A lányok nem akarják mindenáron a teremtés koronáját utánozni, hanem nőiesebb haj- és ruhaviselet iránt érdeklődnek. A fiúk nyakkendő nélkül egy lépést sem tesznek. Régebbi korok viseletéi éledeznek korszerűsített vonalakban. Mi tagadás, öröm ezeket a divatlap-küllemű fiatalokat látni. Szeretném azt hinni, hogy nemcsak az öltözködésben, a hajápolásban állt be fordulat, hanem a viselkedésükben, életfelfogásukban és világszemléletükben is. PALÁGYI LAJOS 23
