A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-11 / 28. szám

vart sokszínű, hosszú szalag volt, amely a kalap jobb oldalán lógott le egészen a földig. A legények sorozáskor vették meg a városban a szalagokat, és rukkoláskor a lányoknak hagyták emlékbe. A nem besorozott legények természetesen szalag nélkül jöttek haza.

LAKODALMI TISZTSÉGJELÖLÉSEK

Vőlegény. A leghoszszabb, legszebben aranyporozott rozmaring őt illette meg. A rozmaringot a kalap jobb oldalára tűzték. A vőlegénységet még a nagy bokréta is jelezte. Ez a vásárolt, színes művirágokbó! összeállított bokréta a menyasszony ajándéka volt a vőlegény számára. Az első világháborúig így jelezték a vőlegényt, később a bokréta a mellére került, amihez háromujjnyi széles rózsaszín vagy piros „kulicskára" kötött térdig érő szalag is tartozott.

Hívók, azaz a dorozsbák. Régebben csak egy személy töltötte be ezt a szerepet. Ez lehetett a rokonságból egy idősebb, bátor, jó megjelenésű, tréfás kedvű ember, de meghívhattak idegent is erre a szerepre. Az ő jele a rozmaringon kívül a kidíszített, felszalagozott, rozmaringos görbebot volt. Már egy héttel előbb ő hívta össze a násznépet a lagziba. Az 1950-es évek táján már legények — fiatalok — töltötték be ezt a szerepet. Ők görbebot helyett nádpálcát vittek a kezükben és a mellükön rózsaszínű szalagos bokréta volt.

A násznépet aranyozott rozmaring vagy a zöld gruspán jelezte.

Násznagy. Lédecen a násznagyokat, keresztapákat nem különböztették meg különösebben, csak később, az 50-es évektől járt ki nekik a nagyobb, vásárolt fehér bokréta.

JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre

Lédec (Ladice) önálló viseleti csoportot képvisel a magyar népviseletek felosztásában, bár a férfiviselet megegyezik a környező falvakéval. A vászonból készült ruhadarabok is hasonlóak és a századforduló táján, az 1900-as években divatba jött posztó férfiöltöny is ugyanaz. Még a fekete „trajcsík" kalap is, amelyet az újvári kalapos készített és árult a vásárokon s közkedveltté vált Lédecen. A kalap, mint a férfiak jelképe már kisgyermekkortól jelezte az állapotot. Amikor még a fiúgyerek „gecelés" szoknyában járt, a kalap már a fejére került, ezzel jelezve nemi hovatartozását. Tehát kalapot viselt a csecsemő, de az öregember is.

Itt, Lédecen nem jelezték viszont a nőtlen és nős férfiak állapotát. A kalap mellé tűzött virág inkább az egyén belső lelkivilágát, hangulatát jelezte. Voltak férfiak, akik idős korban is virágot, akár mezei virágot is, viseltek. Nem jelzett ez ünnepnapot sem. Mert a munkából érkező vagy éppen munkában levő bármelyik férfi tűzhetett és büszkén viselhetett mezei vagy éppen kerti virágszálat.

Voit mégis egy jel a legénykor idején, ami komoly — biztos — szeretője volt, amit a lány úgy jelzett, adta a falu tudtára, hogy vásárolt színes művirág bokrétát tűzött a szeretője kalapja mellé. Erre leggyakoribb alkalom a farsangi mulatság volt. Ez már visszavonhatatlan jelzés volt az elkövetkezendő házasságra.

Volt időszak, az 1890-es évek táján, amikor a gyerektáncokon már az iskoláskorú leánykák bokrétával kedveskedtek, hízelegtek a fiúknak, alkalmat adva így a táncra kérésre.

A legénysor egyik állomását a regrutakor jelezte. Ennek látható jele a kalap köré csa-