A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-31 / 44. szám

TUDOMÁNY- TECHNIKA A gépipar hőskora, a 19. század vége és a 20. század eleje után hosszú ideig úgy tűnt, nem sok új van már a nap alatt, minden lényeges gépet feltaláltak. Elég csak arra gondolni, hogy évtizedeken keresztül alig változott szerkezeti elemeiben a szerszám - és megmunkálógépek jó része, a gőzgépek­ről nem is beszélve. A gépkocsiról is el­mondható, hogy megszületése óta nagyrészt csak külső megjelenésében változott. Ha­sonló a helyzet a villamos gépek területén is: a transzformátor százéves, a nagy teljesít­ményű áramforrások (generátorok) szintén, a Jedlik Ányos által megszerkesztett dinamó ennél is öregebb, míg a Siemens-féle villany­­motor épphogy csak fiatalabb. Hosszú időn keresztül a konstruktőrök leg­főbb feladata az egyre nagyobb teljesítmé­nyű és komfortosabb gépek elkészítése volt. A negyvenes évek végén jelent meg a tudományos és kutatóintézetekben az első „intelligens" gép — a számítógép. Ezzel egyidőben kialakult egy olyan iparág, amely valahol a finommechanika és az elektronika határán helyezkedik el, emiatt már kezdettől fogva a nagy gépipari kiállítások állandó tartozéka lett ez az új berendezés is. A mikroprocesszorok tömeges gyártásának beindulása után a gépeket is kezdték elekt­ronikus „aggyal" felszerelni, aminek követ­keztében nemcsak automatizálni lehetett az olyan bonyolult munkafolyamatokat, ame­lyekről korábban azt hitték, hogy csupán ember tudja elvégezni, hanem még a prog­ramja is változtatható volt, amivel a gép más jellegű tevékenység végzésére is átállítható­­vá vált — természetesen adott határok kö­zött —, s ezzel megszületett a gépipar új csodája, az ipari robot. Az a berendezés, amely alkalmazási területének határait még csak találgatni tudjuk. Elvileg minden ismét­lődő munkafolyamat automatizálható, sőt olyan vélemények is vannak, hogy gyakorlati­lag minden emberi tevékenység elvégzésére elöbb-utóbb alkalmassá válnak a robotok. Az ipari robotok minden gépipari kiállítás slágerei közé tartoznak, nem volt ez másként az idei bmói gépipari kiállításon sem. Ahol nagyobb tolongást lehetett látni, ott egészen biztosan az elektronika vagy a robottechnika valamelyik reprezentáns képviselőjének a standja volt található. A robottechnika mel­lett a világ minden tájáról elhozták legújabb termékeiket a méréstechnikai gyárak, labo­ratóriumok. A műszerek legnagyobb része az elektronika és a finommechanika házasságá­ból született, szinte alig akadt a legkorsze­rűbbek között, amelyek már nem integrált áramköröket tartalmaznak. Többek között megjelent a számítógépeiről és elektronikus műszereiről ismert Hewlett Packard, a mérő­­müszergyártó Tektronix és az akusztikai és Sribrációs mérőeszközök leghíresebbje, a dán Brüel és Kjaer. Hasonlóképpen a finomme­chanika és az elektronika remekművei, a legkülönfélébb audovizuális berendezések, az ún. fogyasztói elektronika termékei. Ezek évről évre egyre bővülő termékszerkezettel vesznek részt ezen a gépipari seregszemlén — annak ellenére, hogy „saját" nemzetközi kiállításuk is van (a prágai Interkamera) —, ami egyrészt fontosságukat jelzi, másrészt a vásár rendezőinek rugalmasságát dicséri, hi­szen valóban nehéz pontosan meghúzni a határvonalat: egy tévéstúdió berendezése, de különösen egy képmagnó legalább annyi­ra gépipari, mint elektronikai remekmű (ez utóbbi esetében a mechanikus alkatrészek — különösen a forgó magnófej — ára maga­sabb, mint a beépített elektronika). A távol-keleti előretörés jelei az elektroni­kában a kiállításon is láthatók voltak. A Sony azon gyárak egyike, amely a legszigorúbb műszaki igényeket kielégítő tévéstúdió-be­­rendezésektöl kezdve a félhivatásos kis stú­diókon keresztül egészen az amatőr kamerá­kig, képmagnókig és olcsó tévékészülékekig szinte mindent gyárt. A nagyközönség ér­deklődésére számot tartó berendezések kö­zül nem is egy igazi csemege. Ide tartozik a töltéscsatolt félvezető (CCD), a DXC 101 és 102 sorozatjellel ellátott lemezes kamera, amely kisebb méretű egy amatőr filmkame­ránál. Érdekessége, hogy felvevő elektroncső helyett csupán egy speciális félvezető (fény­­érzékeny) lapot tartalmaz. Bár felbontóké­pessége — 320 sor — csupán félprofesszi­onális felvételeket tesz lehetővé, ellenben 20 1X megvilágításnál már teljesen tökéletes színes képet ad. Erről a vásár látogatói is meggyőződhettek, mivel a félhomályban rá­juk irányított kamera képét a kiállitótéren elhelyezett monitorokon követhették figye­lemmel. Kézben könnyen elfér a CCD M8 minikamera. Rendkívül érdekes a keresőmo­­nítorral is ellátott V8AF 3 CCD nagyobb kamera, amely egyben 8 mm-es képmagnó­felvételek készítésére is képes, tehát volta­képpen képmagnóval egybeépített kamera. Ezekre újabban egy összevont kifejezést — camcorder — használnak (a camera és a recorder szók egyesítéséből). A képmagnógyártás az utóbbi időben az egységesítés felé haladt: a japán VHS-rend­­szer egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a közelmúltban már a piac 80 %-át uralta. A szocialista államokban is áttértek ezeknek a berendezéseknek a gyártására, a Szov­jetunióban, Lengyelországban, Magyar­­országon is ilyen képmagnókat gyártanak, Csehszlovákiában a Tesla Fogyasztói Elekt­ronika Gyára VM 6 465 márkajelzéssel állítja elő a VHS-képmagnókat. A tavalyi brnói vásáron jelent meg az amerikai Kodak-cég a 8 mm-es képmagnóval. Ennek kazettája alig nagyobb (szalagszélessége is mindössze másfél milliméterrel) a szokásos magnóka­zettánál, ami lehetővé teszi a lejátszóberen­dezés méreteinek csökkentését. A szakemberek egyik szeme sír, a másik nevet, látva a Sony standján az ÉVA 300-as képmagnót, amely szintén 8 mm-es kazettá­val működik. Azért sír az egyik szem, mivel ezzel a VHS veszedelmes ellenfelet kapott, tehát újra kútba esett az egységesítés vágya, úgy látszik még egy ideig eltart a különféle, egymással összeegyeztethetetlen rendsze­rek versenye (hiszen nemcsak a lejátszás, hanem még a kazettaméret is más). Ellenben nevét a másik, mivel az új berendezés új tulajdonságokkal rendelkezik, miközben a képminőség is javult: a Multisystem jelzéssel ellátott készülékek Pal-, Secam- és NTSC- rendszerben egyaránt működnek, míg a kép­magnó csökkentett sebességgel 16 óra HIFI minőségű hangfelvétel készítésére alkalmas, tehát pótolja a hifitorony kazettás magneto­fonját. Mint a megjelölésből is kitűnik, ez a hang HIFI minőségű, 20 Hz-töl 20 kHz-ig terjedő hangtartományt ölel fel, miközben a hang dinamikája 80 dB-nél nagyobb. Kellemes meglepetéssel szolgált a Tesla vállalat: Litoveli gyáregysége ezidén kezdte gyártani az MC 900 márkajelű CD (compact disc) lemezjátszót, amit a nagyvásár közön­sége is osztatlan érdeklődéssel és örömmel fogadott. Ez a digitális (számjegy vezérlésű) berendezés külföldi társaihoz hasonlóan lé­zersugárral tapogatja le a lemezen tárolt információt, ami rendkívül sok előnnyel jár: több ezer lejátszás után sem romlik a felvétel minősége, továbbá minden ingadozás, „nyá­vogás" lehetősége kizárt, hiszen a tünyomás nem befolyásolhatja a fordulatszámot — a fénysugárnak gyakorlatilag nincs tömege. A torzítás mindössze ezreléknyi nagyságrendű, a jel/zörej arány pedig 90 dB-nél nagyobb. A mintegy 12 cm átmérőjű hanglemezen egy óra stúdióminöségű műsor fér el, ezek gyár­tását a hazai hanglemezipar a közelmúltban kezdte meg. Nagy volt az érdeklődés a Grundig standja iránt is (köztudott, hogy a Grundig Philips kpzös fejlesztésű Video 2000 képmagnót hazánkban is gyártják), a látogatók különö­sen arra voltak kiváncsiak, milyen audovizu­ális készülékkel lepi meg őket Európa egyik legpatinásabb vállalata. VS 150 márkajelű camcordere (kamera-képmagnó) négy óra felvételt tud egy kazettára rögzíteni, már 10 lux megvilágításnál színes képet ad. Ez nem­csak azt jelenti, hogy egy közönséges villany­égő mellett már élénkek a színek, hanem a szó szoros értelmében néhány gyertya fé­nyénél is lehet ezzel a kamerával felvételeket készíteni. A kis méretű számítógépek külső memória nélkül csupán meglehetősen korlátozott mértékben használhatók. A személyi és mik­roszámítógépek egy részéhez általában ka­zettás magnetofont szoktak csatlakoztatni, ennek fö hátránya a nehézkes kezelés, az információ körülményes kikeresése a szalag­ról. Ennél sokkal praktikusabbak és gyorsab­bak a hajlékony mágneslemezes tárlók, ame­lyekről bármely információ kikeresése a má­sodperc törtrészéig tart, emiatt az igénye­sebb berendezésekbe már eleve beépítik ezeket. Hosszú időn keresztül a mágnesle­mezes beíró és kiolvasó berendezéseket (floppy disc drive) csupán tőkés importból lehetett beszerezni. Újabban a budapesti Magyar Optikai Müvek is gyártja ezeket a berendezéseket, amelyek kelendőségéhez hozzáférhető áruk is minden bizonnyal hoz­zájárul. A nagyvásárra az MF 6400 jelzésű beren­dezést és az MF 1800/900 mini kiolvasót hozták el. Az előbbi tömege 6 kg, a mágnes­lemez kapacitása 6,2 Mbit, míg az utóbbi 1,5 kg-os, az 5 1/4 hüvelykes hajlékony mágneslemezre 1 750 Kbit fér. Sajnálatos módon a berendezéshez használt hajlékony mágneslemezeket még nem lehet a szoci­alista piacon beszerezni. A brnói nemzetközi gépipari vásáron — már hagyományosan — olyan nagy mennyi­ségű árut mutatnak be, hogy talán a kiállítás egész ideje sem lenne elég valamennyi ter­mék tüzetes szemrevételére. így aztán a szakemberek döntő többsége csupán azt a néhány pavilont látogatja meg, amely köz­vetlen érdeklődési körébe tartozik, illetve összefügg a munkájával. A többire éppen­­csak bekukkant, vagy tudomásul veszi, hogy képtelenség egy két nap alatt mindenről tu­domást szerezni. Minden bizonnyal a gép­ipar többi ágában is rendkívül izgalmas, érdekes berendezések egész sorát vonultat­ták fel a gyártók és a forgalmazók. Hiszen elég csak a hagyományosan nagy feltűnést keltő építőipari és talajmegmunkáló gépekre gondolni, arról nem is beszélve, hogy a nap bármely szakában csak kisebb „közelharc" árán lehet a személyautók kiállítását megte­kinteni, tehát sok-sok termék között lehetne „csemegézni". Egy tanulság mindenképpen leszögezhe­tő: az idei gépipari vásár is pontos tükrét adta a kutatás és a fejlesztés eredménye­inek, a fejlődésnek csakúgy, mint a gazdasá­gi és üzleti kapcsolatok fellendülésének. Ami pedig a vásárt illeti, a külkereskedelmi szak­emberek által kötött szerződések a fejlődés további menetét, irányát hivatottak szolgálni, hogy az ipari berendezések és a fogyasztói termékek műszaki színvonala emelkedjék, és a bővülő választék egyaránt szolgálja az ipart és a vásárlóközönséget. OZOGÁNY ERNŐ 16

Next

/
Thumbnails
Contents