A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
virágát VAJ KAI MIKLÓS (mese) Bizony, nincs elragadóbb látvány, mint tavaszidö tájt virágdíszben látni kisvárosunk erkélyeit. Mennyi-mennyi válfaja a színeknek. És mégis. Ha arra gondolok, hogy az igazi csodát a mi lakótömbünkben Emma mamáék szolgáltatják, szóval... Ezt még szavakba sem tudom foglalni... Ha ezen jár az eszem, hálás vagyok Emma mamának, de ugyanakkor — itt legbelül — úgy nekilendül a szivem ... Mert ott van például a mi erkélyünk, a ti erkélyetek... Ott vannak Sanyi bácsiék, a fagylaltos Wali bácsiék és Fatime néni, vagy Préri Tamás szülei... Bizony. Ha a mi kisvárosunkban erkélydíszítési versenyt rendeznének, én mondom: Emma mamának — jóval a kiírás előtt — átnyújthatnák a jelképes „pálmát" ... Aztán az úgy van, hogy én Emma mamát nem is kedvelem annyira. Kezdjem mindjárt azzal, hogy ök csupán nemrégen laknak itt. Aztán Emma mama úgy változik, hogy kapkodhatom a fejemet. Hol olyan sovány, hogy a tü fokába ölthetnék, hol pedig mulatságosan gömbölyű. A háta mögött összekacsintanak az emberek. Emma mama nem olyan szép barna asszony, mint Mama. És már nem is olyan fiatal. így nem igazi szám végigcaplatni vele az utcán. Szóval ez a rémes helyzet... Vagy csak képzelődöm : és úgy mondom a magamét... Lehet, hogy Emma mamát is jobban szeretem. Mert megtörténik, hogy bevárom a postásnénit. S felviszem a küldeményeket... Ej, miket is beszélek. Szóval, ilyenkor mindig körülvizslatok a lakásukban, ahol annyi mindent megfigyelhet az emberfia ... A teknősbékák még kicsinyek. Én csak Tekiknek szólítom őket. Olykor kimerészkednek a vízből, és elindulnak az alig négyzetméternyi műpázsiton. Vékony, nyirkos vonalat húznak maguk mögött. A sarokban : viskójában rejtőzik Morenita kisasszony és Andráska. A két tengerimalacka. Bár egyforma nagyok, én messziről megismerem őket. S bár Morenita kisasszony igazán tűrhetően viselkedik, én mégis Andráskát szeretem. Mert amikor még egészen kicsi voltam, megismerkedtem egy kisfiúval. Ök már nem laknak itt. De ha Andráskára pillantok, mindig ama kisfiú jut az emlékezetembe ... Ezért hálás is vagyok Emma mamának. Meg Andrásnak. És ezért Morenita kisasszonnyal is játszadozom. A Tekiket is ki-kiszedem a vízből ... Valóban. Nincs fenségesebb látvány, mint tavaszidő tájt virágdíszben látni Emma mama erkélyeit az 5. emeleten és a 17-es számú lakótömbben, ahová Tamáska meg a többi lakótelepi gyer-14
