A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
Aratás a szövetkezetben BÓDVA MENTI VÁLTOZÁSOK Az egyesítés utáni évek Az egyesített szövetkezet létrehozásának célja a termelés növelése és gazdaságosabbá tétele volt. Az átszervezés — vagy részbeni újjászervezés — alapvetően ezt a célt szolgálta, pontosabban ezt a célt kellett volna szolgálnia. A mezőgazdaságban azonban az elméleti elképzelések gyakorlati megvalósítása nem csupán az elhatározás és a jószándék függvénye. A természeti föltételek, az időjárás, a technológiai színvonal és még számos „objektív tényező" is közrejátszik az eredmények, vagy az esetleges — és nem is ritka — kudarcok létrejöttében. A Szövetkezetek Vili. Kongresszusa egyesített szövetkezet indulása nem mondható valami szerencsésnek, hiszen lényegében az egyesítés évközben zajlott le, amikor az egyesülendő gazdaságok termelési struktúráján már változtatni nem lehetett. Így az 1972-es esztendő gazdálkodási helyzetét ez a féloldalasság, felemásság határozza meg. Persze, az nyilvánvaló, hogy a kezdő lépést meg kellett tenni, hogy a következő gazdasági évet már egységes tervezés alapján indíthassák. Ekkor a szövetkezet szervezeti felépítése alapján öt gazdasági egységet hoztak létre— nem számítva a nem mezőgazdasági tevékenységet —, amelyek önállóan gazdálkodtak. Gabonaféléket több mint kétezer hektáron termesztettek, ami a szántóterület 59 százalékát jelentette. De például a kukorica — s ez igen alacsony arány! — csupán 3,2 százalékban volt képviselve ebben a rendszerben. A többéves takarmányok területe meghaladta a 670 hektárt. Az első közös aratás eredménye: gabonafélékből az átlagtermés 28,7 mázsa volt hektáronként, ami lényegesen elmaradt a korábban külön gazdálkodó szövetkezetek átlageredményeitől. A tervezett hektárhozamoknak alig több, mint 80 százalékát takarították be. A növénytermesztés egész évi termelési tervének az összértékét 20 millió 370 ezer koronában határozták meg, ehhez viszonyítva a lemaradás meghaladta a kétmillió koronát. Az állattenyésztés ebben az évben sikeresebbnek bizonyult, amikor is az egész évi termelési tervet mintegy kétszázezer koronával teljesítette túl. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert az ez évből származó gazdasági összefoglaló szerint az „állattenyésztésben állandó a munkaerőhiány". Persze, nem csupán a munkaerőhiány okoz gondot az állattenyésztésben. Annak ellenére, hogy az átlagos tejtermelés tehenenként meghaladta a háromezer litert, a területhez viszonyítva az országos szint alatt maradt a 100 hektárra átszámított átlagértékhez viszonyítva. Ennek magyarázata, hogy kevés volt a fejőstehenek száma, s ezek nagy hányada — főleg a jánoki részlegen — tbc-s volt, s fokozatosan ki kellett selejtezni őket. Ez a selejtezés az előbb említett arányt tovább apasztotta. A mezőgazdasági termelés szempontjából az egyesített szövetkezet gépparkja kulcsfontosságú volt. Tény, hogy az öt — később a hat — kis szövetkezet meglévő gépparkjának az összevonása számszerűleg fedezte volna az új, területére nézve nagy gazdaság igényeit, de e gépek jelentős hányada nagymértékben elévült, amortizálódott, s olyan típusokból állott, amelyek teljesítménye az új követelményeknek csak szükségből felelhetett meg. Az 1972-es esztendő gazdasági elemzése is rámutat erre: „Még távolról sincs a szövetkezet ellátva korszerű gépekkel, amelyek a nagyüzemi gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükségesek volnának." A szövetkezetnek az egyesítés után összesen 82 vontatója (traktora) volt, ebből 69 a kerekes és 13 a lánctalpas jármű. 100 hektár mezőgazdasági területre így 2,5 gépegység jutott; 100 hektár szántóterületre pedig kereken két traktor. Ez a szám az országos átlag alatt volt abban az időben. Ha eredményesen akartak gazdálkodni — márpedig ez volt a cél —, akkor az egyéb beruházások mellett sürgősen fel kellett újítaniuk a gépparkot. Két járható út mutatkozott. Az egyik, hogy felújítják az elhasználódott gépállományt, a másik, hogy új, nagy teljesítményű gépeket és gépsorokat vásárolnak. így már ebben az esztendőben kereken kétmillió koronáért vásároltak alkatrészeket és több mint hárommillió koronát fordítottak új gépek vásárlására. Ezek a beruházások, amelyek elkerülhetetlenek voltak, megnövelték a gazdaság termelési költségét. Az üzemanyagot is ideszámítva ekkor egy hektár mezőgazdasági területre eső összköltség meghaladta a 960 koronát, ami hét százalékkal volt magasabb, mint az országos átlag abban az időben. S ekkor még az állattenyésztés, főleg az istállók elavult gépeinek és felszerelésének a felújítását nem is vettük számításba ... Summázva: a Szövetkezetek Vili. Kongresszusa egyesített szövetkezet az első évi közös termelési tervet 99,1 százalékra teljesítette. Ha figyelembe vesszük a fent már — bár csak részben — jelzett körülményeket, ez nem lebecsülendő eredmény. A következő esztendő is azt bizonyítja, hogy a nagyobb gazdasági egység, a különböző erők — szakemberek, gépek stb. — koncentrációja nagyobb lehetőséget biztosít a termelés emelésére, ig^? az első igazán közös évet már eredményesebben zárják; a termelési tervet 100,6 százalékra teljesítették, ami megközelíti a 45,5 milliós termelési értéket. Sorolni lehetne még az adatokat, termelési mutatókat, amelyek azt bizonyítják, hogy a szövetkezetek egyesítése indokolt volt mind politikai, mind gazdasági szempontból, s hogy ez a nagy gazdasági egység képes teljesíteni a társadalmi és gazdasági elvárásokat. Az első évek gyarapodását az álló és forgóeszközök egyenletes emelkedése is jól érzékelteti. Az 1973-as gazdasági évben például az alapeszközök több mint 24 százalékos növekedét értek el, ami a gyakorlatban 12 millió 440 ezer koronát jelent. A következő év zárásakor — tehát 1974 végén — az egyesített szövetkezet alapeszközeinek az összértéke már meghaladta a 81 millió koronát, a forgóeszközöké pedig — anyagok, gépek, állatok stb. — 27 millió koronán felüli volt. Ebben az esztendőben a szövetkezetnek 659 állandó dolgozója van. A továbbiak tekintetében a dolgozók korösszetétele is figyelmet érdemel. Eszerint 20 éves korig 36, 20 és 30 év között 128, 30—49 között 143, 50—60 között 256 és 60 éven felül 132 dolgozó tagja van a szövetkezetnek. Ebből egyértelműen kiviláglik, hogy az egyesített szövetkezet tagságánakdolgozóinak a nagyobbik hányada vagy közel van a nyugdíjhoz, vagy már nyugdíjas. Ha még azt is ideszámítjuk, hogy az össztagságnak a 34,8 százaléka — tehát 242 — a nő, akkor az összkép nem valami megnyugtató. A következő esztendők ingadozó gazdasági eredményeinek, stagnációjának ez a tény is az egyik oka lehetett. Úgy tűnik, hogy az a nemzedék, amely valamilyen módon még tulajdonosként vette ki részét a közös munkából, amíg ezek a szövetkezetek külön gazdálkodtak, nem tudott alkalmazkodni az új helyzethez sem emberi, sem szakmai vonatkozásban. Ez a gazdasági ritmusváltás már meghaladta az erejüket. Ezen túf ä gazdaság s a gazdálkodás hullámzó voltát, időszakos stagnálását a kedvezőtlen időjárási viszonyokon kívül az is hátrányosan befolyásolta, hogy a felettes szervek által megszabott termelési mutatók — gyakran a termelési struktúra egyoldalúsága — felfokozottak voltak, tehát teljesíthetetlenek az itteni körülmények között. Ez az éves összefoglalások elemzéséből egyértelműen kimutatható. A gazdaság szerkezeti felépítése — az öt önálló részre való tagoltság — sem bizonyult helyesnek. Ezért 1976-ban úgy döntöttek, hogy átszervezik az irányítást; az új koncepciónak az volt a lényege, hogy a fő gazdasági ágazatokat a szövetkezet központjából közvetlenül irányítják majd. Létrehozták a növénytermesztési ágazatot, ezen belül specializált szakcsoportokat létesítettek a gabonafélék, a kukorica, a szántóföldi takarmányok, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztés részére. Ezt az ágazatot a szövetkezet főagronómusa irányította. Hasonló módon szervezték át az állattenyésztést is; itt hat állattenyésztési részleget alakítottak ki a fözootechnikus vezetésével. A géppark és a műhelyek munkájának az irányításáért a főgépesítő felelt. Ez az átszervezés azonban csak a nyolcvanas évek elejére adott lendületet a gazdaságnak, elsősorban azzal, hogy visszafordította a gabonafélék csökkenő tendenciájú termésátlagait, s lényegében a hektáronkénti 41,3 mázsás átlagterméssel elérte az országos szintet. GÁL SÁNDOR (A szerző felvétele) 13
