A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — FAZEKAS IMRE, érdemes művész Petrik József : KÉSZÜLÜNK A CSEMADOK . XIV. KÖZGYŰLÉSÉRE Beszélgetés ARKAGYIJ RAJKINNAL V. Suksin: ELMENT AZ ÖREGEMBER (elbeszélés) Lacza Tihamér: LOMONOSZOV — A POLIHISZTOR Bödők Zsigmond: KÖZELEBB A CSILLAGOKHOZ Címlapunkon F. Tomik felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Pétemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Életrajzodból kitűnik, hogy mielőtt jelenlegi tisztségedbe kerültél, a pártmunka és a közélet több területén tevékenykedtél. Melyik az a munkahely, amelyikre keserű szájízzel emlékszel vissza ? — Szerencsésnek tartom magam, mert bárhová kerültem, bárhová is helyeztek, mindenütt alkothattam. Amikor Ógyallán dolgoztam, akkor a szövetkezetesítésben és az ifjúsági szervezet talpra állításában vehettem részt; Bajcson az állami gazdaság megerősödésében, az emberek élet- és munkakörülményeinek jobbításában közreműködhettem; szövetkezeti elnökként személyesen járulhattam hozzá az efsz fejlődéséhez. Büszke vagyok arra, hogy ahol csak megfordultam, mindenhol ma is szívesen látnak. Határozott vezetőnek tartom magam, igyekszem rámutatni a hibákra, s nem várom meg, amíg „összejönnek" a dolgok. — Fortunát is említetted az imént. Mennyit köszönhetsz hát a szerencsének. és mennyit saját képességeidnek? — A szerencsére minden embernek szüksége van, de a sikert csakis szorgos munkával lehet igazán megalapozni, különben az nem lesz több tiszavirág életű fellángolásnál. — Kikkel nem tudsz együttműködni? — Munkatársaim túlnyomó többségével jól kijövök. Jelzem kívánalmaimat, majd együtt határozzuk meg a teendőket, s ón megkövetelem, hogy azokat mindenki maradéktalanul hajtsa végre. A legtöbbjükkel ez sikerül is. — Mit tartasz jellemző erényednek? — Hogy nem csuprán a felettes szervek utasításait várom, hogy nem csupán az általuk megszabott feladatok mielőbbi elvégzését szorgalmazom, hanem a legsürgetőbb teendők tudatában a helyi kezdeményezés híve vagyok. így közvetlenül érzem az alkotás örömét. — És hibádnak? — Néha türelmetlen vagyok. Ilyenkor nem tudatosítom magamban, hogy a fölösleges indulatoskodás nem old meg semmit, ráadásul az egészségre nézve is ártalmas. Végre meg kellene tanulnom olykor nyelni egyet, vagy tízig számolni mielőtt elönt a harag. — Mi foglalkoztatja most leginkább Jókai Mór és Lehár Ferenc szülővárosának polgármesterét? — Komárom történelmi hagyományainak, illetve munkásmozgalmi és kulturális örökségének megszilárdítása. A napi teendők közül a lakáshiány mielőbbi felszámolása s az egészségügyi ellátás körülményeinek számottevő javítása. Hozzáteszem: nemcsak választási ígéretekkel. — Ez utóbbi feladatok mit jelentenek a gyakorlatban? — Sajnos például azt, hogy hétszáznál is több elintézetlen lakáskérelmet tartunk nyilván. Az predig különösen bánt, hogy főleg a fiatal házasoknak tudunk a szükségesnél kevesebb új otthont biztosítaná, mert sok esztendőn át elsősorban a bontás alá került házakból kiköltözőknek kellett lakást adni. Őszintén szólva, a lakásgond felszámolásához még hosszabb időre lesz szükségünk. Ugyanez vonatkozik az egészségügyi ellátás kérdéseinek megoldására is, hiszen mind a kórházi kezelések, mind a járóbeteg-ellátás körülményein gyökeresen változtatnunk kell. — Egyáltalában van még terjeszkedési lehetősége a Duna és a Vág közé ékelődött Komáromnak? — A jóváhagyott távlati fejlesztési terv szerint városunk átruccan a Vág túlsó partjá-dr. ÖLVECKY FERENC, a Komáromi (Komárno) Városi Nemzeti Bizottság elnöke 1974-ben, negyvenkét évesen választották meg Komárom polgármesterévé, így életrajza eladdig nem túlságosan hosszú, azóta predig nemigen bővült új adatokkal. 1932-ben született Érsekújvárott (Nové Zámky). Munkáscsaládból származik, apja 1930-tól volt a CSKP tagja, az édesanyja a felszabadulás után a földműves-szövetkezetben dolgozott. Öivecky Ferenc az elemi iskola után csak három prolgárit végezhet, mert közbeszól a háború. Közvetlenül a fegyverek elcsitulása után mezőgazdasági és erdei munkáknál segédkezik, később kereskedőinasnak szegődik. Miután felszabadult, nem marad a szakmában, hanem 1950-től az ógyallai (Hurbanovo) géprállomáson dolgozik, ahol alapító tagja az ifjúsági szervezetnek. Röviddel később politikai iskolába kerül. 1951-től öt esztendőn át a CSISZ ógyallai járási bizottságának vezető titkára, s itt lép be 1952- ben a kommunista prártba is. 1956-ban újabb megbízás várja; őt nevezik ki a Bajcsi Állami Gazdaság összüzemi pártelnökévé. Ezt a prosztot 1962-ig töltötte be, amikor a cserhát-őrsújfalui egyesített efsz elnökévé választják. A hetvenes évek elején a Nemzeti Front komáromi járási bizottságának titkára, az utóbbi tizenkét esztendőben pedig Komárom polgármestere. Időközben tanult, meg az ötvenes évek második felében, érettségit tesz a mezőgazdasági technikumban; a hetvenes évek derekán p>edig doktori címet szerez a CSKP Politikai Főiskoláján. Eddigi munkásságáért több kitüntetéssel és érdemrenddel jutalmazták. ra is. Itt több ezer lakásban mintegy tizenötezer ember Iákik majd, ami lényegében egy önálló negyed kialakítását jelenti. — Sok egyéb várostól eltérően. Komáromban sikerül összhangba hozni a régit az újjal, a most épülővel. Vajon hogyan ? — Azt a célt követjük, hogy ami régi és valóban értékes, az — hacsak egy mód van rá — okvetlenül megmaradjon. Tudatosan vállalt célunk, hogy a jövőben is rá lehessen ismerni városunk hagyományos arculatára; hogy a múltat idéző emlékek ápoltak és mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. — Te nemcsak a városi nemzeti bizottság elnöke vagy. hanem egész sor más funkciód is van. Nem sok ez? — A tisztségek egyike-másika vele jár a hivatali székkel, amelyben ülök. A pártirányitás kialakult rendje szerint veszek részt például a járási pártbizottság munkájában. Emellett, természetesen, képviselő is vagyok. A vadászszövetség vezetőségébe egyéni szenvedélyem révén kerültem, így az itt vállalt feladatokért aligha érheti szó a ház elejét. Tény, hogy ezek komoly terhek, ha valaki igényesen akarja mindegyiket csinálni. — És szívesen teszed mindezt? — Lassacskán, fél évtized híján, már a nyugdíjkorhatár előtt állok. Úgy érzem, gondjaim ellenére még nem fásultam el. Ha újra kezdhetném, szívesen választanám ugyanezt az utat. Egyelőre fog ez a hely. — Mit jelent az. hogy fog ez a hely? Netán a hatalom tudata ? — A hatalom felelősség is. Idősödő fejjel ezt könnyebben át tudom gondolni, mint a fiatalok. A baj akkor van, ha valaki nem él, hanem visszaél a hatalmával. Ha viszont igazságosan, minden erejét a társadalmi célok megvalósítására összpontosítva tevékenykedik, akkor nincs baj. Legföljebb csuprán annyi, hogy az ember hébe-hóba türelmetlen és elhamarkodva dönt. Szerencsére, az ilyen döntések zömét még korrigálni lehet. — Mire törekszel inkább: tiszteljenek vagy szeressenek? — E kérdést aligha lehet így feltenni. Egy fontos funkcióban, esetemben a polgármesteri székben, az ember nem hagyatkozhat mindig arra, hogy érzelmei kormányozzák. De azt mindenképpien szeretném, hogy a jövőben is becsüljenek. Ha e tekintetben mérleget készítek, akkor újra meg újra rájövök, hogy ehhez emberi és szakmai tekintély szükségeltetik. És az is, hogy az ember a lehető legmesszebbmenőkig igazságos legyen. — Azokon a tanácsüléseken, lakógyűléseken. választási összejöveteleken amelyeken részt veszel, az emberek nyíltan tárják föl véleményüket? Milyen a légkör? — Egyre nyíltabb. De ez nemcsak tőlem, hanem a lehetőségektől és a mérlegelések őszinteségétől is függ. Vannak felszólalók, akiknek szavaiból kitűnik, hogy nem mindig ismerik a tényeket, így a véleményük sem lehet kellően megalapozott. Azt hiszem, javítanunk kellene a tájékoztatáson. — A vadászaton kívül vannak passzióid? —- Igazi szenvedélyem a város, amelynek fejlődésével a munkám is összeforrt. Gyakorta készítek leltárt magamban. Lelki szemeim előtt besatírozom ami már elkészült, és nyitva hagyom mindazt, ami még csak a jövő. MIKLÓSI PÉTER 2
