A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-04 / 27. szám
JANA KOCIÁNOVÁ ÉS KAREL CERNOCH MÁJUS VÉGÉN, az ünnepélyes nyitányt megelőző próbanapokat is beleértve, csaknem egy teljes héten át hangos tánczene, lüktető rock-futamok és a színpad fölötti zsinórpadláson függő színes reflektorok föl-föllobbanó fénye verte fel békésnek tűnő nyáreleji nyugalmából a bratislavai Szakszervezeti Palota nagytermét. A kényelmes bársonyszékeket kínáló nézőteret jobbára az ifjabb korosztályhoz tartozó publikum töltötte meg, a tágas színpadon pedig napról napra a tekintélyes létszámú fesztiválzenekar foglalta el helyét. Természetesen nem egyeduralkodóként, hiszen ha a fesztivál forgatókönyve fesztiváli kavargás uralta. A nagyteremben reggeltől kora estig, szinte szünet nélkül folytak a próbák, a fesztivál igazgatóságán szinte percenként csöngött a telefon, a sajtóközpontban pedig főként a déli órákban követték egymást szinte futószalagon az énekesek bemutatkozását és alaposabb megismerését szolgáló sajtóértekezletek. Legföljebb késő délután csöndesedéit el minden, hogy este nyolc órakor azután fölcsendüljön a dal — de most már versenyszerűen és a nagyszámú közönség előtt. Mindezek után joggal merül fel a kér-PETRA JANU SPYDER SYMPSON kesek versengése bizony felemás benyomásokat keltett az esténként száz meg százötven koronás belépőjegyet fizető nézőben és a zsöllyében ingyenjeggyel helyet foglaló kritikusban egyaránt... Tudom, aligha van olyan könnyűzenei fesztivál a világon, ahol az összes bemutatott szám osztatlan sikert arat. A másik véglet viszont, ha nagyjából a fél kezemen is meg tudom számolni azt a néhány dalt, amely a fantáziadús ritmus, a megfelelő dallam, a találó hangszerelés, a jó szöveg és az érett előadásmód révén figyelmet érdemel. Sajnos, a Bratislava! Líra idei évfolyamában elhangzott dalok zöme valamiféle furcsa egyvelegét adta a legbanálisabb zenei giccsnek és komoly művészi teljesítményre irányuló törekvéseknek. Mindkét zsűrinek így végtelenül egyszerű dolga akadt. A nemzeti dalversenyben elhangzott tíz új szerzemény között mindössze három-négy szám, a nemzetközi versenyben előadott huszonegy dal között pedig legföljebb öt-hat kompozíció volt figyelemre méltó. Ebben a mezőnyben bizony elegendőnek bizonyult csak egy kicsit jobban odahallgatni, és mindkét „kategóriában" máris gazdára találtak az arany, az ezüst és a bronz lírát jelentő dobogós helyezések. A hazai dalversenyt Petra Janű nyerte három bratislavai együttes: az Elán, a Midi és a Modus előtt. Ez a sorrend is érzékelteti, hogy a cseh popzene képviselői megtorpantak a fejlődésben. A győztes számon kívül szinte semmi újat nem hoztak sem hangszerelésben, sem zenei ötletek vagy előadásmód dolgában. Ez már csak azért is meglepő, mert úgy kívánta, akkor a Václav Záhradník, Vieroslav Matušík és Rudolf Géri vezényelte tánczenekar készséggel megosztotta szerepét a többnyire keményebb ritmusokat játszó hazai és külföldi kisegyüttesekkel. Gondolom, mindebből már nyilvánvaló, hogy a Zupka téri „márványpalotát'’ május huszonhetedikétöl harmincadikéig a könnyűzene uralta. A korábbi esztendők már-már megkövesedni látszó gyakorlati hagyományához ragaszkodva, ezúttal is négy napig tartott a Bratislavai Líra nemzetközi dalfesztivál, amely rangját, de legfőképpen küldetését tekintve a hazai könnyűzenei élet legkiemelkedőbb eseménye. Sajnos, a színvonalát tekintve már távolról sem illeti ennyi dicséret. Sőt! Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az újdonságként bevezetett strukturális és műsorszerkesztési változások ellenére továbbra is az átlagos színvonal, a tisztes középszer uralja ezt a kis hiján száz órás slágermaratont. Kár lenne véka alá rejteni, hogy a fesztivál idei, sorrendben már huszonegyedik évfolyama utáni érzéseink ismét erősen vegyesek — éppen úgy mint tavaly, vagy akár tavalyelőtt... Ennek valószínű okát abban látom, hogy az új zenei irányzatokat és az újszerű zenei felfogásokat egykor rugalmasan felkaroló Líra vonzereje s hírneve — nyilván elsősorban anyagiak hiányában — erősen megkopott. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az igazi sztárok, a bel- és külföldiek egyaránt, az utóbbi esztendőkben jobbára távolmaradnak a Bratislavai Lírától. Nevüket csak ritkán, vagy inkább csupán akkor lehet megtalálni e rendezvény műsorfüzetében, amikor már jócskán túljutottak pályájuk delelőjén ... Ugyanakkor igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy külsőségeiben mindez nemigen zavarja a szlovák fővárosban rendezett nemzetközi dalfesztivál hangulatát. A Szakszervezeti Palotát és környéa divatirányzatok váltakozását gyorsan követő popzenében a megtorpanás egyben bizonyos fokú visszalépést is jelent .. . Nemigen jár több dicséret a külföldi dalversenyben elhangzott számok szerzőinek és előadóinak sem. A díjazottak: az írországi Spyder Sympson, lengyelországi Danuta Blazejczyk és az Olaszországból érkezett Aldo Riva valóban kimagaslottak a mezőnyből. Az ő teljesítményeikhez csupán a belga Anett, a jugoszláviai Nell Sarco, illetve Petra Janű és Júlia Hečková álltak közel. Az idei Líra dalfesztivál igazi eseményének ily módon a versenyen kívül bemutatkozó külföldi vendégek szereplése, illetve két keretrendezvény: a Poetikus Líra és a Fiatalok koncertje bizonyult. A Szovjetunióból érkezett Sztasz Namin és együttese, az NSZK-ban élő Bad Boys Blue, az ausztriai Opus együttes és Manfred Mann koncertje sok örömet szerzett a hallgatóságnak. Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egyenleget teremtsen színvonal és elvárás közé. A progresszív muzsika és a jó teljesítmények hiányát egyébként nemcsak a tudósító érezte, hanem a foghíjas nézőtér is bizonyította. ALDO RIVA dés: milyen is volt a Bratislavai Líra idei évfolyama ? Nos, a köztudatban általában az a vélemény járja, miszerint az idő múlása megszépíti az emlékeket... A fesztiválon négy estét eltöltött tudósítónak azonban az időközben tovaröppent hetek távlatából is az a kötelessége, hogy leszögezze: mind a hazai, tehát a nemzeti dalverseny. PILLANATKÉP A GÁLAHANGVERSENYRŐL MIKLÓSI PETER két ebben az esztendőben is csalhatatlan mind a Bratislavába érkezett külföldi éne-Gyökeres György felvételei 5
