A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-04 / 27. szám
ACSEMADOK m ' &ľ ml színpadképért járó különdíjat is. A fesztivál második diját a kassai (Košice) Új Nemzedék Táncegyüttes, a harmadikat pedig a som orjai (Šamorin) Csalló Népművészeti Együttes nyerte el. A bírálóbizottság ezenkívül oklevelet adományozott néprajzi hitelességéért az ekeli Summa sok Kamara Népi Együttesének, színvonalas teljesítményéért a Fülekpüspöki Táncegyüttesnek, a legjobb menettáncért a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesnek Dunaszerdahelyröl (Dunajská Streda) és Kardos Gyulának a rozsnyói (Rožňava) Búzavirág Táncegyüttes szólistájának a szólista versenyben nyújtott jó teljesítményéért. Az eddigi sorok bizonyára minden olvasónak nagyon tánccentrikusnak tűnnek. Ennek a valós megállapításnak az az oka, hogy maga a rendezvény is a népművészeti ágak közül legfőképpen a néptáncot szolgálja. Főképpen, de nem kizárólag, mint ahogy ez a következőkből mindjárt kiderül. A látogatók számára a fesztivál szombaton délután veszi kezdetét. Sok éves erőfeszítés eredménye, hogy tavaly óta a Schubert-park közepén álló kastély egyik szárnya ad helyet a kiállításoknak. A sokszorosan megnövekedett látogatottságon lehet lemérni, mennyire indokolt volt szorgalmazni a kiállítás idehelyezését. Többször tértem be én is azokba a helyiségekbe, amelyek néhány napra a tárgyi népművészet templomává váltak. Bevallom, nehéz pátosz nélkül írni arról, amit a „Dél-Szlovákia lakástextíliái" címet viselő néprajzi kiállítás látogatóinak nyújtott. Öt teremben szebbnél szebb abroszok. disztörúlközők, vászonneműk, vánkosok és dunyhák sorakoztak szemünk előtt egy csodálatos szín- és mintaáradatban. Mindazok, akik ezt valaha megalkották és azok, akik ezt Méry Margit vezetése alatt I ÜNNEPELT A NÉPMŰVÉSZÉT A legtöbb ember számára Zseliz (Želiezovce) egy kis. mondhatnánk jelentéktelen Garam menti városka. Minden év június első hétvégén azonban megelevenedik. Viseletbe öltözött férfiak, nők, gyerekek és az egész országból összeseregiett közönség lepi el a várost. Az Országos Népművészeti Fesztivált az itteni Schubert-parkban rendezi meg a Csemadok Központi Bizottsága. Ide készült most is mindenki, aki a szlovákiai magyar ňépi tánc élvonalába tartozik. A fesztivál keretén belül sor került a felnőtt néptáncegyüttesek versenyére. A Csemadok KB ez évben újított az együttesek kiválasztásának módján: közönség előtti szereplés alapján válogatta be a zsűri a legjobban felkészült csoportokat az országos döntőbe. Három ilyen rendezvény volt, közülük kiemelkedett az ipolynyéki (Vinica), mert ott kellő összefogással, lelkesedéssel és körültekintéssel oldották meg a feladatot. A dióspatonyi (Orechová Potôň) elődöntőt viszont el kell marasztalnom, mert az ipolynyékiekkel ellentétben, ott mindenki másra hárította a feladatot. A központi döntőbe kilenc együttes jutott be. Ez számban visszaesést jelent, főleg ha hozzáteszem, hogy a jelentkezők közül csak két együttest tanácsolt el a válogatóbizottság az idei zselizi szerepléstől. A döntőben egy újoncot is üdvözölhettünk: a Hont Táncegyüttest. Nem találkoztunk azonban sok egykori díjnyertessel. Hiába kereste a közönség a szinai (Sena) Rozmaringot, a rimaszombati (Rimavská Sobota) Gömört. a nagyka post (Veľké Kapušany) Komócsát, az érsekújvári (Nové Zámky) Napsugárt, a nagyidai (Veľká Ida) llosvait vagy a prágai diákok Nyitnikék együttesét. Ez a felsorolás korántsem teljes, de már így is kevés okot ad az optimizmusra. Az illetékesek számára ez a tény komoly figyelmeztetés arra, hogy a jelenlegi helyzeten javítani kell. A színpadi táncban több tényező hat a produkció egészére. Nemcsak maga a mű megkomponálása. hanem a táncok kivitele, zenekari kísérete, az egész együttes öltözéke, a szereplők esztétikus megjelenése is befolyásolja a bemutatott műsor színvonalát. Legpozitívabb változás a viseletek terén történt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a résztvevő együttesek jó mecénásra találtak. A gondos fenntartó szerv anyagi támogatását felhasználva, olyan alkotókra bízták a ruhák tervezését és kivitelezését, akik kellő szakértelemmel tették meg ezt. Ezért tartom boszszantónak, hogy az egyébként ízlésesen megszerkesztett műsorfüzetben csak az Új Nemzedék Táncegyüttes neve mellett találtuk meg a ruhatervező nevét. Az eddigi 30 év egyike sem múlt el anélkül, hogy kritikus szavak ne érték volna a kísérő zenekarokat. Évekig az volt a gond, hogy cigányzenekarok — sok pénzért — kevés művészetet produkáltak. A nyolcvanas évek eljén kezdtek megjelenni a parasztbandát helyettesítő táncház-zenekarok. Ez egy pozitív változás volt. A zenekarok az együttes szerves részévé váltak és ez megnyilvánult a bemutatott táncok és kiegészítő műsorszámok színvonalának emelkedésén. Most azt kellett tapasztalnunk, bár a folyamat tart. hogy a zenekarok képzésére az eddiginél nagyobb súlyt kell fektetni. A zenéről beszélve említsük meg az éneklést is. Szólistákat a „Tavaszi szél vizet áraszt" nyomán nem nehéz találni, és ezért dicséret illeti az említett rendezvényt. Kisebb örömöt szereznek éneklésükkel a táncosok, bár az éneket a tánctól nem lehet elszakítani. Dicséretet csak az Új Nemzedék, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes és a Hajós táncoslányai érdemelnek szép énekükért. A többiek — főleg a fiúk — ebből a szempontból a fentieket meg sem közelítik. A táncok és táncosok színvonalát ígéretesnek tartom. A táncházak hatása, illetve az eredeti anyag elsajátítására való törekvés megnyilvánul a tánckészségben. Sok esetben azonban kevés hangsúlyt fektetnek a testtartásra, a mozgáskultúra emelésére, a gesztusok és ujjongások mértéktartó használatára. Hiányos lenne a beszámoló, ha már ezek után sem közölném a verseny eredményét. A fesztivál nagydíját a komáromi (Komárno) Hajós Népművészeti Együttes nyerte. Koreográfusuk Keszegh István vette át a legjobb elénk tárták, megérdemlik minden elismerésünket. Kellemes kiegészítése volt a kiállításnak egy másik szőttes, amelyet nem asszonykezek alkottak. A néprajzi kiállításhoz társult a Szőttes Népművészeti Együttes eddigi tizennyolc évét bemutató kiállítás. A szombat este is a népi hagyományok őrzőinek szerzett örömet. Először a Medvesalja és a Barkó vidék tánc-, dal- és szokáshagyományai kerültek bemutatásra. Az előző évekhez képest meglepően sok volt benne a tánc, ami talán annak köszönhető, hogy Tóbisz Ferencet bízták meg a műsor előkészítésével. Nem a dalok és a szokások értékét akarom ezzel háttérbe szorítani, de a műsor változatosságához a műfajok ügyes váltogatása nélkülözhetetlen. A fesztiválon bemutatkozott Bogyiszló Szövetkezeti Népi Együttesét hozom példaképül további munkájukhoz. Mindazt, amit táncegyütteseink műsoraikban felhasználnak. valaha azoktól az adatközlőktől tanulták, akik hagyományőrző csoportjainkban működnek, vagy működtek. Mégis óriási a különbség az ö és a magyarországi vendégek teljesítménye között. Ez a különbség a rendszeres munkából fakad, így nem is lehet csodálkozni azon az ünneplésen, amelyben a közönség a bogyiszlóiakat részesítette. Hasonló visszhangja volt Karsay Zsiga és felesége Mária táncának, akik a Muzsikás Együttes és Sebestyén Márta énekes műsorát 6
