A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
INNE SIPOS GÉZA FELVETELE Dick Rután és Jean Yeager pilóták próbarepüléseket végeznek a Voyager nevű kísérleti repülőgéppel, amellyel leszállás és üzemanyagfelvétel nélkül szándékozzák körülrepülni a világot. A negyvenezer kilométer hosszú, tizenkét napig tartó útra 4055 kilogramm üzemanyaggal feltöltött géppel szándékoznak indulni. A napenergia felhasználása állandóan újabb elgondolásokra serkenti a feltalálókat, akik közül talán legtöbben a napenergiával üzemelő autókkal foglalkoznak. A legújabbat a Német Szövetségi Köztársaságban, Erlangenben mutatták be, méghozzá maga a polgármester. Az autót ugyanis a városról nevezték el. Ára egyelőre ismeretlen, óránkénti sebessége 20 kilométer. A bal oldali jak a múltat, a jobb oldali: a Jak 40 repülőgép, szovjet Közép-Ázsia jelenét jelenti. Siettél ? Mert láttam: jól beletapostál a gázba! Úgy suhantál el a Körszínház előtt, hogy már azt hittem, le sem tudsz fékezni a közelben. —- Ne is mondd ... Imádom a gyorsaságot. Sokszor úgy érzem: Fittipaldi vére folyik az ereimben. Héthónapos terhes voltam Rozinával, de még a férjem sem tudott lebeszélni a bécsi útról. Úgy ültem a volán mögött, mint egy autóversenyző. Bátor vagy. Sőt, egyenesen vakmerő. — Á, dehogy. Megfigyeltem magamon: nekem a vezetés kikapcsolódás. ■ S ha lerobban a kocsi ? Feltöröd a blúzod ujját, és keresed a hibát ? — Ne fesd a falra az ördögöt! Én mázlis ember vagyok. Az NDK-film főszerepét is a szerencsémnek köszönhetem. Hogyhogy? —- Hat évvel ezelőtt, amikor Bernhard Stephan a Sonja jelenti című filmjéhez keresett főszereplőt, velem is készített próbafelvételt. Ne hidd, hogy nem tetszettél, mondta a végén, de más típust keresek. Majd a kővetkező filmemben ... meglátod, fogunk mi még együtt dolgozni. Dehogyis hittem, hogy komolyan gondolta. Már el is felejtettem, mit ígért, amikor telefonáltak a filmgyárból, hogy Bemard Stephan engem kért fel új filmje, az Autóiskola női főszerepére. Biztos hallotta, hogy van itt egy csinos, temperamentumos színésznő, aki „meseautóval" röpköd a városban. — Én a mai napig sem értem, hogy lehetett ilyen biztos a dolgában. Mert nem azt üzente, hogy próbafelvételre hív, hanem azt, hogy enyém a szerep. Hat év után látatlanban dönteni — nem mondom: nagy merészség. Erre ö: eszébe sem jutott, hogy megváltozhattam. Egy valamitől tartott csupán. Attól, hogy nem ad ki a Thália Színház. Miért ? Hány hónapra szól a szerződés? — Tél végétől nyár elejéig tartott a forgatás — volt olyan hét, amikor nem is egy-két napra, hanem csak az esti előadásra repültem haza, aztán reggel az első géppel vissza! És megérte ? — Mindenképpen. Jó a szerep, és jól is fizettek érte. A film címéből' ítélve Berlinben is kedvedre kocsikázhattál. — Az Autóiskola a mai ember és az autó kapcsolatáról szól — egyszer szatirikus, máskor melankolikus hangvételben. A film végül is attól vígjáték, hogy a nő imádja, a férje viszont kimondottan utálja a kocsikat. Ettől aztán vita, veszekedés, örökös konfliktus van köztük, de mielőtt kitörne a legnagyobb patália: mindketten kocsitulajdonosok lesznek. Látom: még most is élvezed a sztorit. A Casanovában hogy érzed magad? Jól. Nagy Katalin cárnő vagyok, a szeszélyes, kiszámíthatatlan férfifaló. Akár hiszed, akár nem, most vagyok először ennyire „mohó". SZABÓ G. LÁSZLÓ
