A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-24 / 43. szám

AZ ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT

Mostanában elsősorban a gazdasági élet probémáira és a két világhatalom közötti viszonyra rányul a legtöbb ember figyelme. Ám azok, akik lyen vagy olyan formában a neveléssel állnak ;apcsolatban, sokat foglalkoznak az elmélet és a jyakorlat, nem utolsósorban a társadalomtudonányok kérdésével is.

Tapasztalatból tudjuk, hogy az okos és őszinte szónak óriási a befolyásoló ereje. De csak akkor, iá a szavakat tettek követik, ha nincs eltérés az ílmélet és a gyakorlat között. Ha a szavak elszakadnak a földi valóságtól, eszméink igaza is isorbát szenved. Bármennyi előadást tartunk s léldául a tapintatról — kárhoztatva a ridegséget is a bürokratizmust — a szavak semmivé vállak, ha az ember durvasággal találkozik a hivaalokban, az utcán, az üzletekben. És bármenylyit beszélünk és írunk a viselkedés kultúrájáról, örekvésünk falra hányt borsó marad, ha nem iselkedünk kulturáltan. A társadalmi igazságoságról, a rendről, a fegyelemről szóló beszédnek s csak akkor van értelme, ha a társadalmi gazságosságot, a rendet és a fegyelmet érvényesítjük a gyakorlatban.

Néhány napja Moszkvában országos tanácsozást tartottak a szovjet felsőoktatási intézmélyek tanszékvezetői. Azt vizsgálták, hogy napjainkban a gyakorlat összhangban van-e a forralalmi elmélettel, a társadalomtudományok térést tartanak-e a fejlődéssel, nevelésünk és elvilágosító munkánk követi-e a kor parancsát, igyértelműen az a vélemény alakult ki, hogy a narxizmus—leninizmus hatalmas erejű forradalni világnézet. Megfogalmazta a leghumánusabb élt mindazon célok között, amelyeket az embeiség valaha is kitűzött: az igazságos társadalmi end megteremtését a földön. Megmutatta, holyan kell tudományosan tanulmányozni a társaláírói fejlődést mint roppant sokféleségében és rllentmondásosságában is egységes törvényzerü folyamatot. Ennek ellenére — sajnos — a narxizmus—leninizmus tanítása jelenleg távolól sem felel meg a kor szükségleteinek és a kor larancsának. Miahil" Gorbacsov, az SZKP KB ötitkára a tanácskozáson elhangzott beszédéin egyebek között hangsúlyozta: a társada}mtudományok oktatásának, tanításának ma Jkalmazott formái és módszerei nem kis mérőkben segítik annak kialakulását, amit dogmaizmusnak, skolasztikának nevezünk. A hajlam, iogy „az Írott igazságokban" az élet minden setére érvényes recepteket keressünk, abból a lelytelen gyakorlatból fakád, amely nem az Ikotó gondolkodásra, hanem az általános megllapítások gondolkodás nélküli bemagolására evei. Paradox helyzet alakult ki: a korszerű udományos megismerés legérdekesebb és legíkább magával ragadó területei — az ember és társadalom, fejlődésünk törvényszerűségei, az llentmondások, az osztályharc, az új világ épíése, az emberiség törekvése ideáljainak elérőére, a szellemi útkeresések és kiábrándulások, z igazság feltárása és az alkotómunka hősiesége — az előadásokon és a tankönyvekben is yakran unalmassá, kincstárivá, formálissá válak. A főtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy z ilyen gyakorlat „megöli a marxizmus—leniizmus élő szellemét, az érzelmekre is ható itellektualitásának vonzerejét."

Bizony, bizony, annak érdekében, hogy nevejmunkánk a szükségletnek megfelelő és korzerü legyen, a társadalomtudományok művelőe és oktatóira nálunk is igen nagy feladatok árnak.

BALÁZS BÉLA

New Yorkban, az ENSZ központjában a világszervezet közgyűlésének 41. ülésszakán október 1-jén Bohustav Chňoupek külügyminiszter. a csehszlovák ENSZ-delegáció vezetője is felszólalt a közgyűlés általános vitájában.

I Tri já

VISSZAPIILAHTÓ

OKTÓBER '86

Emlékülést tartottak Prágában a CSKP KB Politikai Főiskoláján Klement Gottwald születésének 90. évfordulója alkalmából, A tanácskozást a CSKP KB propaganda- és

SZERDA

1

agitációs osztálya, valamint a főiskola és a CSKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézete rendezte.

A CSKP KB küldöttsége Michal Štefaňáknak, a CSKP KB tagjának, a KB osztályvezetőjének vezetésével Delhiben találkozott Makineni Basavapunniahval és Harkisan Szingh Surdzsittel. India Kommunista Pártja (marxisták) KB Politikai Bizottságának tagjaival. A

CSÜTÖRTÖK

2

megbeszéléseken a két párt képviselői érdeklődtek a kapcsolatok fejlesztése iránt és kölcsönösen tájékoztatták egymást a kongresszusaik altat kitűzött feladatok teljesítéséről, valamint országaik helyzetéről.

A dél-libanoni Szidon kikötő mellett folytatódtak a harcok a síita Amal-mozgalom és a palesztin szervezetek között, A rádióhirek szerint nem sikerült tüzszüneti megállapodást elérni sem a szíriai.

PENTEK

3

sem az iráni közvetítőknek. A két fél egymást vádolja a Rasidija palesztin menekülttábor mellett kirobbant összecsapás kiprovokálásával.

Koszorúzási ünnepélyt tartottak a Duklai-hágónál és Svidníkben a csehszlovák és szovjet katonák emlékműveinél a duklai hadművelet 42. évfordulója és a Csehszlovák Néphadsereg napja alknl-SZOMBAT

4

mából. Jelen volt a Csehszlovák Néphadsereg küldöttsége Milán Václavik hadseregtábomok, nemzetvédelmi miniszter és több más jeles személyiség is.

Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere befejezte rövid kubai látogatását és hazautazott. Havannában Fidel

VASÁRNAP

5

Castróval, a Kubai KP KB első titkárával, állam- és kormányfővel, valamint más vezetőkkel folytatott tárgyalásokat.

Miloslav Hruškovičnak, a CSKP KB Elnöksége póttagjának, az SZLKP KB titkárának vezetésével Bratislavában értekezletet tartott az SZLKP KB gazdasági bizottsága. Megvitatta Szlovákia fejlesztésének a 8. ötéves tervidőszakra vonatkozó és az erről szóló

HÉTFŐ

6

SZNT törvénynek a javaslatát, a szlovákiai tudományos-műszaki fejlesztési és tervezési munkáknak a 8. ötéves tervidőszakra szóló tervét, valamint az árellenörzés területén 1985-ben és a 7. ötéves tervidőszakban szerzett tapasztalatokról szóló jelentést.

Miloš Jakešt, a CSKP KB Elnökségének tagját, a Központi Bizottság titkárát munkalátogatásának utolsó napján Bonnban fogadta Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöke. Kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről és ér-KEDD

7

deklődésüket nyilvánították ki az iránt, hogy tovább bővüljön és elmélyüljön a politikai párbeszéd a CSKP és az SPD között, amely már a múltban főként a leszerelési kezdeményezések kulcsszférájában konkrét kezdeményező eredményeket hozott.

HÉTVÉGI LEVÉL

Hétvége. Az állomás peronja lassan kiürül. A vonat még áll. Fekete hajú, teltkarcsú, piros ruhás asszonyka hajol ki az ablakon, mellette két vékonycsontú gyerek. Lent két öreg integet. — Mama, ne sírjon! Aztán ne sírjon! — mondogatja egyre a vonatablakból a fiatalasszony, gépiesen ismételgetve a szavakat. Más nem is jut hirtelen az eszébe. A peronon a fekete kendös. töpörödött, ráncos arcú nénike a szeméhez emeli a fehér zsebkendőt aztán idegesen a markában gyűrögeti, közben nagyokat pislog és kényszeredetten mosolyogni próbái Az öregember, a nagyapa, kalapját mélyen a homlokára húzza, hófehér bajusszal, pirosló arccal toporog, kezével lelkesen integet az unokáknak, akik pisze orrukat az ablaküveghez nyomják és igyekeznek megkapaszkodni az ablak peremében. A vonat tempósan elindul. A két gyerek beszalad a fülkébe és az egyik táskában kutatnak csokoládé után. Az anyjuk még egyre mondogatja, szinte csak maga elé: — Mama, ne sírjon!... Majd hirtelen felhúzza az ablakot és a két gyerekkelpöröl, mert nem tudnak türelmesen várni.

Én a szomszéd ablaknál állok és látom a két öreg egyre távolodó alakját, még mindig integető kezét. Eszembe jut, hogy hány hétvégén és hány kisállomáson ismétlődik meg az előbbi jelenet A hazatipegő öregek pedig szívükben mélységes megnyugvással veszik tudomásul, hogy megint csendes lesz a ház Egyedül maradtak. És már várnak a következő, az újabb találkozásra. Mikor jönnek ismét? Találgatják, számolgatják. Két hét múlva, egy hónap, vagy esetleg kettő is eltelik addig ? A ritkán érkező, rövid levélben ígért dátum napján nagy az izgalom a házban. Ünnepi abrosz kerül az asztalra és a konyha is megtelik felejthetetlen otthoni illatokkal. Készül a kalács, a túrósrétes. A rég elment fiú vagy leány kedvenc étele fő a fazékban.

S mi lesz ha mégse jönnek ? Valami váratlan dolog, betegség miatt. Az öregek erre gondolni sem mernek. Ha közeleg az érkezés órája, tízpercenként mennek a kiskapuhoz, várnak a diófa árnyékában vagy az ablak függönye mögül lesnek az utcára. A megérkezés öröme leírhatatlan. Arra az egy, esetleg két napra az udvar újra megtelik gyerekzsivajjal. Az unokák a felfedezők kíváncsiságával járják körül a házat barátkoznak a kiscicával, nyulakkal, csirkékkel és megkóstolnak minden elérhető gyümölcsöt A nagyszülők pedig mosolyogva sürögnek-fomgnak körülöttük, mindenre készségesen válaszolnak, mindenről beszámolnak, ami az utolsó látogatás óta történt Ilyenkor elfelejtik a derékfájást, a szívpanaszokat, a reggeli szédülést, a hajnali álmatlanságot. A hétköznapi gondokat Minek emlegetni. Úgyis e/őjő az a magány, az egyedüllét óráiban, napjaiban. Most örülni kell a ritka pillanatoknak: együtt a család.

Amikor az indulásra kerül a sor, szeretnének mindent bepakolni a kosarakba, kézitáskákba. Egy kis üveg lekvárt, egy zacskó fokhagymát, paprikát, almát körtét... A rétes se maradjon ki. Mindenből egy keveset, hiszen jól jön az majd a nagyvárosban, nem kell pénzt kiadni érte a piacon. Mondják, mondogatják és közben még ide is oda is dugdosnak valami apróságot.

így osztogatják szét. mosolygós arccal, kicsit szégyenkezve, szívük szeretetét. Aztán megint ott állnak — ki tudja meddig — sírásra görbült szájjal, fehér zsebkendővel a kezükben, a lassan kiürülő peronon. S valaki szájából felhangzik újra a megszokott, gépies figyelmeztetés: Mama, ne sírjon! És vigyázzanak egymásra.

3