A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
Közreműködésükkel a pincében, a szénraktár helyén tornatermet és tanműhelyt rendeztünk be. A szülői aktivitásért az iskola 1979-ben a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányától és a Forradalmi Szakszervezetek Tanácsától dicsérő oklevelet kapott. Az igazgató lelkesen szól a szülői tanács munkájáról. Számos közös akciót szervez a Csemadok helyi szervezetével. Legjelentősebb ezek között az évenkénti egyszeri ünnepi akadémiájuk, amelyet évfordulóra emlékezve rendeznek. Ilyenkor a városi művelődési ház nagyterme megtelik szülőkkel, gyönyörködnek szereplő gyermekeikben. Az ünnepi akadémián elsősorban az alsó osztályosokat vonultatják fel, mert így hatásos. Rendeznek továbbá farsangi estet, szülői bált, évente egy vagy két színdarab-bemutatót. — Kapcsolatuk a várossal? — Nagyon jó a városi művelődési házzal — vált Szabó Imre erre a témára. — A tanévet nagytermében nyitjuk, ugyanott zárjuk. Körülbelül öt éve kulturális műsort adunk a tanévnyitón, amelyen jelen van a városi nemzeti bizottság képviselője. Műsorunk része, hogy a nagyobb tanulók kifestő könyvecskékkel és édességekkel jutalmazzák meg az elsősöket. A legkisebbek névsorát felolvassuk, ők maguk is bemutatkoznak. Először szólnak mikrofonba. Szüleik mellől vonulnak fel a színpadra és a tanító kíséretében mennek az iskolába. Az idén 48 kis elsőst köszöntöttünk így! Két osztályra való gyereket... A tantestület tagjai tevékenyen belefolynak a város életébe. Egy pedagógus a vnb képviselője, kettő a polgári ügyeket intéző testület tagja, és többen dolgoznak a vnb különböző bizottságaiban. A Csemadok helyi szervezetének és a többi tömegszervezetnek a munkájából is kiveszik részüket. Ami elgondolkodtató, hogy a pedagógusok átlagéletkora magas, 43 év, 8—10 év múlva évente 3—4 pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt, pótlásuk gondként jelentkezhet, ha az illetékesek időben nem figyelnek fel rá. Mielőtt körbejárnánk az iskolát, a folyosót, a tantermeket még gyorsan lejegyzem Szabó Imre lényeget mondó szavait: — Tudatában vagyunk annak, hogy csak közös összefogással lehet elérni eredményeket. Éppen ezért a kollégáknak azt mondom, nem az a célunk, hogy a gyereket rajtakapjuk mit nem tud, hanem annak a lehetőségét megteremteni, hogy bemutathassa, mit tud. Vágyam, álmom olyan környezetben dolgozni, ahol tanuló és tanító jól érzi magát. Számomra a legszebb érzés, amikor látom, hogy szeptember elsején volt tanítványom hozza iskolába a gyermekét. . . Már a folyosót, a tantermeket járjuk, megtekintjük a szénraktárból varázsolt tornatermet és tanműhelyt. Néhol áporodott, dohos szag csap az orromba, a régi falak hideget lehelnek rám. Vajon hány tanulót bocsájtottak útjukra a század legelejétől napjainkig? 1951-től vágsellyei és környékbeli falvak magyar nemzetiségű gyermekeit bocsájtják útjukra. Most éppen harmincöt esztendős az iskola! Maga az épület nem nyújt szívderítő látványt, de ami az ódon falak között és a gyermekek fejében terem, az kárpótol mindent. Új dísz, vakolat az iskola falán. Távozóban még a tanulók tavalyi eredményéről érdeklődöm. 456-ból 454 megfelelt. Kettő megbukott. 104 kitüntetéssel végzett. A toronyórára pislantok, éppen déli tizenkettőre ugrott a mutatója. Az igaz'gató ebédre hív. Étkezde sincs az épületben. MÁCS JÓZSEF A zeneszerzők kategóriájában Gordos László és Mázik István: Veled lenni szüntelen című dala szerezte meg az első díjat. Az előadó Oláh Erika Bencsik Lívia, az előadók versenyének győztese Baracskáról (Bardoňovo) Virág Sándor a harmadik helyezett A magyarországi vendégegyüttes a 100 Folk Celsius Fotó: Gyökeres György 5
