A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-17 / 42. szám

A CSEMADOK A Melódia '86 margójára Knleszár látván a? előadók versenyében a második helyet érte el Vitathatatlan, hogy a könnyűzene fiataljaink ezreit szórakoztatja. Az ifjú nemzedék képvi­selői figyelemmel követik az új slágerek szü­letését, az előadókat példaképként emlege­tik. Érdeklik őket az együttesek, az énekesek pályafutása s mindaz, ami a popzenével kapcsolatos. Nem csoda hát, hogy nagyon sokan arról álmodoznak, hogy egyszer ők is mikrofonnal, hangszerrel a kezükben a vilá­got jelentő deszkákra lépnek. Persze, minden kezdet nehéz... Az első lépcsőfokot a mű­kedvelőknek szervezett versenyek jelentik, helyi, járási, kerületi és országos viszonylat­ban. A Csemadok KB is e célból rendezi meg kétévenként a csehszlovákiai magyar amatőr énekesek, együttesek és az utóbbi időben a szerzők versenyét. A háromfordulós versen­gés egyértelműen biztosítja, hogy az orszá­gos döntőbe a legjobbak kerüljenek. Erre számított a közönség, ezt vártam én is. Mivelhogy nincs miért kételkednem az egyes fordulók bírálóbizottságainak döntésében, csak azt állapíthatom meg, hogy az idei rendezvény színvonala a vártnál alacsonyabb volt. (A kerek perec megállapítás helyessége esetleg vitatható, a kérdés csupán: milyen magasra helyezzük a mércét?!) Nem vitás, műkedvelőkről van szó, de a fejlődés egyet­len útja a színvonal emelése! Az igénytelen­ség nem vezethet eredményhez. Az idei döntő első részét a Somorjai (Šamorín) mű­velődési Házban, a másodikat a Csehszlovák Rádió bratislavai hangversenytermében ren­dezték meg szeptember 10-én és 20-án. Az Az együttesek versenyét a bodrogszerdahelyi tStreda nad Bodrogom) Makett zenekar nyerte első napon a területi fordulók legjobb zene­karai, a másodikon az előadók versenyeztek a díjakért. A zenekarok versenyén nem vet­tem részt, s már csak ezért is kíváncsian vártam a legjobb három együttes fellépését. A győztes együttesek a második napon is bemutatkoztak. Fellépésükkel nem szereztek különösebb, felejthetetlen élményt. A har­madik díjat nyert kolárovói Cassandra együt­tes — hasonlóképpen, mint társai — saját szerzeményét mutatta be „Néz rám az ég" címmel. Legfőbb erényük a tiszta intonálásra való törekvésükön kívül a ritmus pontos betartása volt, ez azonban a basszusgitáros technikai problémái miatt szerzeményük vé­gén némi gondot okozott. A második helye­zett, a bratislava-pozsonypüspöki (Pod. Bis­kupice) Pigmeus együttes főleg a mondani­valóra és a dallamvezetésre összpontosított, de érzésem szerint a tempó megválasztása nem volt a leghelyesebb. Fellépésükön némi bizonytalanság is érződött, ez rendszertelen fellépéseik és gyakorlásaik következménye lehet. Ez utóbbi ellenkezőjéről győzött meg a bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Makett együttes. Bár az együttes tagjait nem ismerem, meggyőződésem, hogy rendszere­sen lépnek közönség elé. Bizonyos zenei fordulatok, színpadi mozgásuk, technikai fel­­készültségük utal erre. S amin a jövőben mindhárom együttesnek javítania kell, az a hangszertudás, a zenei kontrasztok fejlesztése, ide tartozik a dina­mika is. A hallottak, látottak alapján mindhá­rom együttesnek lehetősége van arra is, hogy a hangszerelésben is tökéletesítse ma­gát, ötleteiket nem minden esetben tudták maradéktalanul megvalósítani. Éppen ezért szerzeményeik egysíkúvá váltak, nem kötöt­ték le a hallgató figyelmét. Az együtteseken kívül a vonósokkal kiegé­szített tánczenekar közreműködésével öt előadó is bemutatott hat szerzeményt, ame­lyek közül a zsűri pontszámai alapján Gordos László és Mázik István „Veled lenni szünte­len" című dala szerezte meg az első dijat. Az előadó Oláh Erika volt, aki az előző évfolyam­ban ugyancsak dobogóra juttatta a szerző­páros dalát. Minden bizonnyal a már elért siker ösztönözte a zeneszerzőt, illetve a szö­vegírót egy, a fesztiválokon már bevált típusú dal megírására. Egyszerű szerkezet, rövid dallamsor hatásos modulációval gazdagítva biztosította a dobogó legfelső fokát, de is­merve a szerzők eddigi tevékenységét és képességeit, olcsón jutottak a díjhoz. Az előző év győztes dalához viszonyítva az igé­nyességre nem fektettek különösebb hang-1 súlyt, inkább az egyszerűbb megoldást vá­lasztották. Ebben a kategóriában jobb dal egyébként nem volt. Ami meglepő, hogy az előadó Oláh Erika sem a tőle megszokott teljesítményt nyújtotta; legfőbb erényét, a természetes, sajátos előadói stílust helyen­ként rutinos, majdhogynem modoros alakí­tássá váltotta fel. Előadói szempontból sok­kal jobban tolmácsolta a másik, ugyancsak Gordos—Mázik szerzeményt, a „Nézz rám" című dalt. Ez utóbbi esetében teljes mérték­ben tanúbizonyságot tett képességeiről. Második díjat nyert Jakab Zoltán és Mol­nár István dala, az „Éljen, mi életet ad" (előadta Koleszár István), mely az elkötele­zett dalok fesztiválján is elismerésben része­sülhetne, talán a szerzemény szövegén kéne némi igazítást végezni. Említést érdemel vi-6

Next

/
Thumbnails
Contents