A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-17 / 42. szám

A Vágsellyei (Šaľa) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 1951-ben szerveződött, és az 1906-ban épült, volt polgári iskola épületébe költözött, amely mind a mai napig székhelye maradt. A kisújfalusi (Nová Vieska) születésű, ötvenkét esztendős Szabó Imre 1953-ban került az iskolába, miután levelező tagozaton a Pedagógiai Főiskolán matematika-fizika szakos képesítést szerzett, s ezt Nyitrán még testnevelési szakkal bővítette.

Az iskola épülete a város központjában áll, a Centrál Szálló és a katolikus templom között, a főúti forgalom zajában. A tantermek ablakaiból a tanuló rálát a toronyórára, számon tarthatja a hosszabb-rövidebb szünetet ígérő csengetések időpontját. Az egyemeletes épület rápillantásra is azt a gondolatot sugallja, hogy itt az igazgatónak inkább azzal van gondja, működik-e a fűtés, a világítás, záródik-e az ablak, beázik-e a tető, mint magának a tanításnak a szervezésével és irányításával.

Szabó Imre be is vallja, sokszor eszébe juttatják a körülmények, hogy afféle ezermester iparosembernek kellene ülnie itt az igazgatói székben. Tizenegy tantermük van, és még három Vághosszúfaluban (Dlhá nad Váhom). Két tanterem hiányzik, ezért két műszakban folyik a tanítás. Szaktantermeik és kabinetjeik nincsenek. A tantermek zsúfoltak, az 5—6. évfolyamban az osztálylétszám eléri a 38-at. A szlovák nyelvet, az oroszt, a munkára nevelést csoportokban oktatják.

— Először 1965-ben kaptunk ígéretet a járási nemzeti bizottságtól, hogy 1970-ben megkezdik az új iskola építését. Sajnos, a 68-as válságos esztendő okozta gazdasági gondok elodázták az építés megkezdését — mondja igazgatói szobájában Szabó Imre. — Most már csak a kilencedik ötéves terv esztendejére szól az Ígéret, és ha semmi nem jön közbe, 1995-ig mi is új iskolaépületbe költözhetünk. A városban a miénk a legrégibb épület a többi már mind a felszabadulás után épült.

— Két osztállyal, hetvenkét tanulóval indultak, s az iskola tekintélyét és jó hírét bizonyítja, hogy az 1986—1987-es tanévben már tizenhatra növekedett az osztályok s 458-ra a tanulók száma. A létszámemelkedés szembetűnő — mondja az igazgató, és mindjárt hozzá is teszi: — ennek oka az elért eredményeken kívül Vágsellye lélekszámának a növekedése is. A Duslo egész lakónegyedeket épít az alkalmazottainak.

Szabó Imre igazgató a közeli Deáki (Diakovce) gyógyfürdőbe készül két osztályra való gyermekkel, igen-igen tömörre kívánja fogni a beszélgetést, szerencsére az időjárás inkább nekem kedvez, borús, esőre álló égboltjával megtorpanásra, majd szándéka megváltoztatására készteti az igazgatót. Felemeli a telefonkagylót, és lerendeli az autóbuszt, amelyik 10 órakor állt volna az iskola előtt. Nyugodtabb hangulatban faggathatom a már említett eredményekről, amelyeknek a magyarázata, hogy a tanulók jót szerepelnek a matematika-fizika olimpiász járási versenyén, a kerületi versenyre is többen eljutottak, onnan is gyakran tértek vissza eredményes megoldóként. Sok tanuló folytatja tanulmányait gimnáziumokban, szakközépiskolákban, hazai és külföldi egyetemeken. A szlovák nyelvi versenyeken is kiválóak.

— Nagy gondot fordítunk a természettudományi tantárgyak oktatására. Az egyik ötödik osztályban bevezettük a matematika és a természettudományi tantárgyak bővített oktatását — magyarázza az igazgató. — Az eddigi eredményeket figyelembe véve állítom, hogy 28 tagú tantestületünk pedagógusközössége alapozta meg iskolánk jó hírét!

Nemcsak a természettudományi tantárgyak ismeretében jeleskednek a tanulók. A képzőművészeti, valamint a vers- és prózamondó versenyeken is dicséretesen szerepelnek. Az iskolának állandó színjátszó csoportja van, a Duna Menti Tavaszra is eljutott már. A körülbelül 50 tagú énekkar ezüstkoszorús minősítésű. Az iskola növendéke volt Ágh Lívia, aki konzervatóriumot végzett, és most a Bratislavai Nemzeti Színház tagja.

Iskolánknak szerződése van a Nemzeti Színházzal — újságolja Szabó Imre. — Negyedévenként ellátogatunk a gyermekeknek is alkalmas előadásokra. Puccini Bohéméletében Líviának főszerepe volt. Büszkén néztük végig az előadást! Volt tanítványaink közül még Pán Judit és Zalezsák Henrietta tanulnak konzervatóriumban. A sportban is jó eredményeket érnek el. Kézilabdacsapatuk már többször volt bajnok, tornászaik szintén jók, az iskola tanulói 1965-től mindig ott vannak a Strahovi Stadionban, az országos spartakiádon. Figyelemre méltó teljesítményt nyújtanak még a sakkozók, egyéni és csapatversenyben többször nyertek járási bajnokságot, s résztvevői az országos levelezői sakkversenynek is. Persze, minden iskola számára a tanulásban és továbbtanulásban elért eredmények a legfontosabbak. Szabó erről ezeket mondja:

— A középiskolai felvételi vizsgán tanulóink megállják a helyüket. Több mint 50 százalékuk érettségivel végződő középiskolában folytatja tanulmányát. Pedagógusaink komoly figyelmet szentelnek a szlovák szakterminológia oktatásának. így a tanulók a szlovák tanítási nyelvű szakközépiskolákban is érvényesülnek.

— S a főiskolai végzettségűek? — szakítom félbe az igazgató szavait.

— Mérnökök, tanárok, orvosok — ad nyomatékot a szavainak.

— Két növendékünk a Tengerészeti Főiskolán végzett Gdanszkban. Az egyik hajóskapitány, a másik navigációs tiszt a Csehszlovák Tengeri Hajózásnál. Életünk nagy részét vizen és távol töltik. Külön öröm számunkra, ha a prágai Károly Egyetemről, a Bratislavai Műszaki Főiskoláról vagy a nyitrai Mezőgazdasági Főiskoláról kapjuk az értesítőt valamelyikük promóciójáról. Magyarországi, bulgáriai, lengyel és szovjet főiskolákon is tanulnak volt növendékeink ...

Szabó Imre kisebb szünet, vagy a lélegzetvétel kedvéért két értesítőt rak elém.

„Vörös Andrea tisztelettel értesíti, hogy 1986. július 16-án 13,30 órakor a prágai Karolinumban ünnepélyesen vegyészmérnökké avatják."

„Tóth György tisztelettel értesíti, hogy 1986. július 12-én a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola dísztermében ünnepélyesen agrármérnökké avatják."

Évente jönnek az értesítők, a visszajelzések és ezek mind azt bizonyítják, hogy a vágsellyei iskola jól megalapozza a tanulók tudását. Arra is kíváncsi vagyok, hogy lép-e valaki Vak Bottyán kuruc generális nyomdokaiba, hiszen a krónikák lapjairól az olvasható, hogy a generális a vágsellyei jezsuita gimnáziumban tanult. Az igazgató válasza, hogy eddig csupán egy tanulójuk végzett katonai főiskolát s kettő katonai szakközépiskolát, s aligha tudná megjósolni, lesz-e valamelyikükből is generális?

— Milyen az iskola kapcsolata a szülőkkel? — terelem erre a fontos dologra az igazgató figyelmét.

— Nagyra értékeljük támogatásukat és segítségüket — mondja Szabó Imre meggyőzően. — Igen készségesen vettek részt épületünk korszerűsítésében. Az udvart önsegélyes alapon a segítségükkel aszfaltoztuk. 1978-ban lokális fűtésről áttértünk a gázfűtésre, szintén szülői együttműködéssel.

_L