A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
HÉTVÉGI LEVEL NEM FELEJTHETÜNK 1986 a béke éve és ebben az esztendőben sok-sok akció emlékeztet ennek az állapotnak életadó jelentőségére. Október első napjaiban a fasizmus és a háború elleni harc hőseire emlékeztünk, amelyre többek között az is alkalmat adott, hogy negyven évvel ezelőtt fejeződött be Nümbergben a náci háborús főbűnösök pere. Érdemes az amerikai főügyész pernyitó beszédéből idézni néhány mondatot. „A történelemben most nyílik meg az első per, mely a világbéke elleni bűncselekmények miatt folyik. Ha valaki háborúhoz folyamodik, az azt jelenti, hogy bűncselekményt követ el... Egy igazi védelmi háború természetesen jogos háború és azok, akik ilyen háborút viselnek mentesülnek a büntetőjogi felelősség alól." Ma is azt valljuk, hogy a béke és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények megtorlásának és elévülhetetlenségének az elve a nürnbergi per állandó öröksége, és egyben figyelmeztetés mindazok számára, akik a második világháborúból nem vonták le a tanulságot, lázas fegyverkezéssel és értelmetlen háborús tervekkel ismét veszélyeztetik a világbékét és az emberiség létét. A nürnbergi per évfordulóján Prágában tartott nagygyűlésen elfogadott nyilatkozatban többek között ezeket a sorokat olvashatjuk: „Nagyon aggasztanak bennünket a militarizmus, az újfasizmus, a revansizmus, a cionizmus, a faji megkülönböztetés, a neoglobalizmus és a terrorizmus megnyilvánulásai. Az Egyesült Államok legreakciósabb körei számos országban fasiszta rendszereket támogatnak, tétlenül nézik gaztetteik elkövetését, és gátolják a társadalmi haladást. Nem érthetünk egyet azzal, hogy következetlenül büntetik meg a náci háborús bűnösöket, vagy szabadlábra helyezik azokat, akik a háborús világégést okozták." Azt mondják, hogy a történelemben az események nem ismétlődnek. Ez igaz abban a szűkebb értelemben, hogy ugyanúgy, ugyanott nem ismétlődhetnek, mert a fejlődés során változnak a társadalmi viszonyok és változik az új generáció gondolkodásmódja is. Tapasztaltabbak lettek az emberek, de ehhez hozzátartozik nemcsak a történelmi múlt, hanem éppen a közelmúlt eseményeinek mélyebb társadalmi megértése is. S ide kívánkoznak Jozef Lenárt elvtársnak az SZLKP KB első titkárának nemrég Martinban mondott szavai: „Létezik még az a társadalmi rendszer, amely a fasizmust szülte, amelynek legreakciósabb erői a háborúra orientálódnak, és ezért támogatják az újfasizmust és egész nemzedékek a saját tapasztalataik alapján nem tudják milyen véres kataklizmát okozott a fasizmus az emberiségnek, az emberek hány tucatnyi millióját pusztította el, milyen barbár módon veszélyeztette az emberi civilizációt." Napjainkban a nemzetközi erőviszonyok döntő módon a béke és a szocializmus javára változtak meg. Korunkat a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus erőinek növekedése jellemzi, de ugyanakkor tapasztalható a világimperializmus agresszivitásának fokozódása, a nemzetközi feszültség erősödése, konfliktusok kiéleződése. Ma a béke biztosításáért folyó harc az emberiség legjobbjainak ügye. Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, a Szlovák Nemzeti Front KB elnöke szeptember 30-án a fasizmus és a háború elleni harc hetének kezdete és a duklai hadművelet 42. évfordulója alkalmából rendezett országos békenagygyűlésre Martinba utazott. Martinban látogatást tett a Matica slovenskában is, ahol Vladimír Mináč nemzeti művész, az intézmény elnöke üdvözölte. Lenárt elvtárs tájékozódott a Matica slovenská feladatainak teljesítéséről, s megtekintett néhányat az itt őrzött értékes iratok közül (képünkön). 'VISSZAPIIIANTÓ SZEPTEMBER '86 Bohumil Urban külkereskedelmi miniszter Prágában aláírta a csehszlovák és a nicaraguai kormány egyezményét. Csehszlovákia gépeket, berendezéseket és különböző anyagokat szállít a nicaraguai ipar újjáépítéséhez és fejlesztéséhez. Ez az egyezmény annak SZERDA 24 az internacionalista segítségnek az újabb fokozata, amelyet Csehszlovákia a nicaraguai népnek nyújt. A Nicaraguai Köztársaság kormányának képviseletében a megállapodást Ramon Bayardo Altamirano Lopez látta el kézjegyével. Becsben megkezdődött a középeurópai haderöcsökkentési tárgyalások 40. fordulója. Az ülésen Ludék Handl nagykövet, a cseh-CSÜTÖRTÖK 25 szlovák küldöttség vezetője és Josef Holik nyugatnémet küldöttségvezető szólalt fel. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök a prágai várban Alois Indrának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnökének jelenlétében fogadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségét, ame-PÉNTEK 26 lyet Nyikolaj Szlunykov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Belorusz Kommunista Párt KB első titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja vezetett. A csehszlovák vasutasnap alkalmából Prágában ünnepi nagygyűlést rendeztek. A vasutasok központi művelődési házában „kék hadseregünk" negyedmillió tagjá-SZOMBAT 27 nak 450 képviselője fogadta a párt és a kormány küldöttségét, amelyet Pavel Hrivnák, a CSSZSZK kormányának alelnöke vezetett. New Yorkban a világszervezet központjában egy hete tart az az általános politikai vita, amelyben az egyes tagállamok küldöttségvezetői tolmácsolják kormányuk álláspontját a legfontosabb kérdésekről. A vita a hétvégén szünetelt, viszont számos fontos kétől-VASARNAP 28 dalú találkozóra került sor. Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter román kollégájával, loan Totuval folytatott megbeszélést, amelyen mindkét részről szorgalmazták az együttműködés bővítését. Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök Georgi Atanaszov bolgár kormányfő meghívására kétnapos baráti munkalátogatásra Bulgáriába utazott. Tárgyalásaikon a kétoldalú együttműködés HÉTFŐ 29 eddigi eredményeivel, valamint a politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés kérdéseivel foglalkoznak. Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke a bratislavai várban fogadta Szíria Haladó Nemzeti Frontjának küldöttségét, KEDD 30 élén Zuheir Masarkkal, a HNF központi vezetőségének és a Szíriái Arab Köztársaságnak azalelnökével. Eredményes stilisztikaóra volt. amelyről most beszélek, hiszen mind a mai napig élénken emlékszem egykori tanárom akkor mondott, a Hamlet elemzése kapcsán megfogalmazott mondatára, miszerint „életünk az elhamarkodott cselekedetek és az elmulasztott lehetőségek dialektikájában zajlik". Minden tanult és megtanult dolog közül talán ez a mondat jut leggyakrabban az eszembe, s — lehet, istenkísértés, amit mondok, de — ezért a mondatért megérte iskolába járnom. Nem túlzók, ha azt állítom, ez a felismerés katartikus élményt jelentett akkor számomra, hiszen kényelmetlenségérzeteim halmazának bölcs összegezése volt ez a definíció. Igaz. megváltani nem tudott még a tudatosított tény sem, jócskán voltak elhamarkodott cselekedeteim és elmulasztott lehetőségeim azután is, de kialakult bennem egyfajta megértés ideálisnak nem mondható cselekedeteink iránt. Csupán megértés, mert változtatni rossz szokásainkon, beidegződéseinken ugyancsak nehéz. Pedig közérzetünk az „elhamarkodott cselekedetek és elmulasztott lehetőségek..." felismerésével nagyban befolyásolható, javítható lehetne. A legérdekesebb, hogy ez a törvényszerűség nem, vagy nemcsak a jelentősebb. netalántán sorsdöntő cselekedeteinkre érvényes, a hétköznapok mutatóujjára tűzhető napi események sokkal inkább. Ha a fontos, csipp-csuppnak egyáltalán nem mondható ügyekben hozott határozatainkban el is hagy az arányérzékünk — nos. a racionalitás és az emóciók harcából nem mindig a józan ész kerül ki győztesen — néha kevésbé bosszant, mint a naponta kis dózisban, de rendszeresen kapott méreg. Szürke (?) hétköznapjaink jó közérzete általában nagyon kis dolgokon múlik. Vegyünk például egy alapjelenséget amellyel naponta találkozunk: nem tudunk ott lenni, ahol vagyunk. Hol a múlt elmulasztott, elszalasztott lehetősége — a tegnap egyúttal megtehettem volna ügyintézés — kísért hasztalanul, hol a jövő feladatait latolgatjuk, ismét elszalasztva a jelen feladatainak megoldását: s nemcsak a munkát, a ma nyújtotta szépet is. Én is érzem, a környezetemben mások is érzik: nem tudunk belemerülni egy jó könyv olvasásába, mert íróasztalunkon fenyegetően meredezik a még átlapozatlan szakirodalom; a szakirodalom se tud megbabonázni az új dolgok megismerése nyújtotta örömmel, mert agyunk valamely tájáról hátulról — elölről — középről — megint olyan jelzések érkeznek a tudatunkig, hogy egy cikket, egy konkrét munkát ígértünk de közben menekülési szándékunk is életre kap. s azt jelzi, hogy ilyen környezetben nem lehet dolgozni: először takarítsunk ki; a vasalatlan ruhát tegyük rendbe, de vasalás közben már elhatározzuk, hogy azért sem hagyjuk az egészségünket odaveszni, kimegyünk az erdőbe, a hegyekbe — ahonnan sietünk majd mihamarabb haza. mert úgy bele szeretnénk már merülni annak a jó könyvnek az olvasásába . .. Szóval így telnek napjaink: állandó elégedetlenségérzettel, önmagunk mögött is örökös lemaradásban. — str —
