A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-17 / 42. szám

HÉTVÉGI LEVEL NEM FELEJTHETÜNK 1986 a béke éve és ebben az esztendőben sok-sok akció emlékeztet ennek az állapot­nak életadó jelentőségére. Október első napjaiban a fasizmus és a háború elleni harc hőseire emlékeztünk, amelyre többek között az is alkalmat adott, hogy negyven évvel ezelőtt fejeződött be Nümbergben a náci háborús főbűnösök pere. Érdemes az amerikai főügyész pernyitó beszédéből idézni néhány mondatot. „A történelemben most nyílik meg az első per, mely a világbé­ke elleni bűncselekmények miatt folyik. Ha valaki háborúhoz folyamodik, az azt jelenti, hogy bűncselekményt követ el... Egy igazi védelmi háború természetesen jogos hábo­rú és azok, akik ilyen háborút viselnek mentesülnek a büntetőjogi felelősség alól." Ma is azt valljuk, hogy a béke és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmé­nyek megtorlásának és elévülhetetlenségé­­nek az elve a nürnbergi per állandó öröksé­ge, és egyben figyelmeztetés mindazok szá­mára, akik a második világháborúból nem vonták le a tanulságot, lázas fegyverkezés­sel és értelmetlen háborús tervekkel ismét veszélyeztetik a világbékét és az emberiség létét. A nürnbergi per évfordulóján Prágában tartott nagygyűlésen elfogadott nyilat­kozatban többek között ezeket a soro­kat olvashatjuk: „Nagyon aggasztanak bennünket a militarizmus, az újfasizmus, a revansizmus, a cionizmus, a faji megkülön­böztetés, a neoglobalizmus és a terrorizmus megnyilvánulásai. Az Egyesült Államok legreakciósabb körei számos országban fa­siszta rendszereket támogatnak, tétlenül nézik gaztetteik elkövetését, és gátolják a társadalmi haladást. Nem érthetünk egyet azzal, hogy következetlenül büntetik meg a náci háborús bűnösöket, vagy szabadlábra helyezik azokat, akik a háborús világégést okozták." Azt mondják, hogy a történelemben az események nem ismétlődnek. Ez igaz abban a szűkebb értelemben, hogy ugyanúgy, ugyanott nem ismétlődhetnek, mert a fejlő­dés során változnak a társadalmi viszonyok és változik az új generáció gondolkodás­­módja is. Tapasztaltabbak lettek az embe­rek, de ehhez hozzátartozik nemcsak a tör­ténelmi múlt, hanem éppen a közelmúlt eseményeinek mélyebb társadalmi megér­tése is. S ide kívánkoznak Jozef Lenárt elvtársnak az SZLKP KB első titkárának nemrég Martinban mondott szavai: „Léte­zik még az a társadalmi rendszer, amely a fasizmust szülte, amelynek legreakciósabb erői a háborúra orientálódnak, és ezért tá­mogatják az újfasizmust és egész nemzedé­kek a saját tapasztalataik alapján nem tud­ják milyen véres kataklizmát okozott a fasizmus az emberiségnek, az emberek hány tucatnyi millióját pusztította el, mi­lyen barbár módon veszélyeztette az embe­ri civilizációt." Napjainkban a nemzetközi erőviszonyok döntő módon a béke és a szocializmus javára változtak meg. Korunkat a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus erőinek növekedése jellemzi, de ugyanakkor tapasztalható a világimperi­alizmus agresszivitásának fokozódása, a nemzetközi feszültség erősödése, konfliktu­sok kiéleződése. Ma a béke biztosításáért folyó harc az emberiség legjobbjainak ügye. Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, a Szlovák Nemzeti Front KB elnöke szeptember 30-án a fasizmus és a háború elleni harc hetének kezdete és a duklai hadművelet 42. évfordulója alkalmából rendezett országos békenagygyűlésre Martinba utazott. Martinban látogatást tett a Matica slovenskában is, ahol Vladimír Mináč nemzeti művész, az intézmény elnöke üdvözölte. Lenárt elvtárs tájékozódott a Matica slovenská feladatainak teljesítésé­ről, s megtekintett néhányat az itt őrzött értékes iratok közül (képünkön). 'VISSZAPIIIANTÓ SZEPTEMBER '86 Bohumil Urban külkereskedelmi miniszter Prágában aláírta a cseh­szlovák és a nicaraguai kormány egyezményét. Csehszlovákia gé­peket, berendezéseket és külön­böző anyagokat szállít a nicara­guai ipar újjáépítéséhez és fejlesz­téséhez. Ez az egyezmény annak SZERDA 24 az internacionalista segítségnek az újabb fokozata, amelyet Cseh­szlovákia a nicaraguai népnek nyújt. A Nicaraguai Köztársaság kormányának képviseletében a megállapodást Ramon Bayardo Altamirano Lopez látta el kézje­gyével. Becsben megkezdődött a közép­európai haderöcsökkentési tár­gyalások 40. fordulója. Az ülésen Ludék Handl nagykövet, a cseh-CSÜTÖRTÖK 25 szlovák küldöttség vezetője és Jo­sef Holik nyugatnémet küldött­ségvezető szólalt fel. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitká­ra, köztársasági elnök a prágai várban Alois Indrának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnökének jelenlétében fo­gadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttségét, ame-PÉNTEK 26 lyet Nyikolaj Szlunykov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Belorusz Kommunista Párt KB első titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségé­nek tagja vezetett. A csehszlovák vasutasnap alkal­mából Prágában ünnepi nagygyű­lést rendeztek. A vasutasok köz­ponti művelődési házában „kék hadseregünk" negyedmillió tagjá-SZOMBAT 27 nak 450 képviselője fogadta a párt és a kormány küldöttségét, amelyet Pavel Hrivnák, a CSSZSZK kormányának alelnöke vezetett. New Yorkban a világszervezet központjában egy hete tart az az általános politikai vita, amelyben az egyes tagállamok küldöttség­­vezetői tolmácsolják kormányuk álláspontját a legfontosabb kérdé­sekről. A vita a hétvégén szüne­telt, viszont számos fontos kétől-VASARNAP 28 dalú találkozóra került sor. Eduard Sevardnadze szovjet külügymi­niszter román kollégájával, loan Totuval folytatott megbeszélést, amelyen mindkét részről szorgal­mazták az együttműködés bővíté­sét. Ľubomír Štrougal szövetségi mi­niszterelnök Georgi Atanaszov bolgár kormányfő meghívására kétnapos baráti munkalátogatás­ra Bulgáriába utazott. Tárgyalása­ikon a kétoldalú együttműködés HÉTFŐ 29 eddigi eredményeivel, valamint a politikai, gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és kulturális együttműködés kérdéseivel fog­lalkoznak. Viliam Šalgovič, az SZLKP KB El­nökségének tagja, a Szlovák Nem­zeti Tanács elnöke a bratislavai várban fogadta Szíria Haladó Nemzeti Frontjának küldöttségét, KEDD 30 élén Zuheir Masarkkal, a HNF köz­ponti vezetőségének és a Szíriái Arab Köztársaságnak azalelnöké­­vel. Eredményes stilisztikaóra volt. amelyről most beszélek, hiszen mind a mai napig élénken emlékszem egykori tanárom ak­kor mondott, a Hamlet elemzése kap­csán megfogalmazott mondatára, mi­szerint „életünk az elhamarkodott cse­lekedetek és az elmulasztott lehetősé­gek dialektikájában zajlik". Minden tanult és megtanult dolog kö­zül talán ez a mondat jut leggyakrabban az eszembe, s — lehet, istenkísértés, amit mondok, de — ezért a mondatért megérte iskolába járnom. Nem túlzók, ha azt állítom, ez a felismerés katartikus élményt jelentett akkor számomra, hi­szen kényelmetlenségérzeteim halma­zának bölcs összegezése volt ez a defi­níció. Igaz. megváltani nem tudott még a tudatosított tény sem, jócskán voltak elhamarkodott cselekedeteim és elmu­lasztott lehetőségeim azután is, de ki­alakult bennem egyfajta megértés ide­álisnak nem mondható cselekedeteink iránt. Csupán megértés, mert változtatni rossz szokásainkon, beidegződéseinken ugyancsak nehéz. Pedig közérzetünk az „elhamarkodott cselekedetek és elmu­lasztott lehetőségek..." felismerésével nagyban befolyásolható, javítható lehet­ne. A legérdekesebb, hogy ez a törvény­­szerűség nem, vagy nemcsak a jelentő­sebb. netalántán sorsdöntő cselekede­teinkre érvényes, a hétköznapok muta­tóujjára tűzhető napi események sokkal inkább. Ha a fontos, csipp-csuppnak egyáltalán nem mondható ügyekben ho­zott határozatainkban el is hagy az arányérzékünk — nos. a racionalitás és az emóciók harcából nem mindig a jó­zan ész kerül ki győztesen — néha ke­vésbé bosszant, mint a naponta kis dó­zisban, de rendszeresen kapott méreg. Szürke (?) hétköznapjaink jó közérzete általában nagyon kis dolgokon múlik. Vegyünk például egy alapjelenséget amellyel naponta találkozunk: nem tu­dunk ott lenni, ahol vagyunk. Hol a múlt elmulasztott, elszalasztott lehetősége — a tegnap egyúttal megtehettem volna ügyintézés — kísért hasztalanul, hol a jövő feladatait latolgatjuk, ismét elsza­lasztva a jelen feladatainak megoldását: s nemcsak a munkát, a ma nyújtotta szépet is. Én is érzem, a környezetem­ben mások is érzik: nem tudunk beleme­rülni egy jó könyv olvasásába, mert író­asztalunkon fenyegetően meredezik a még átlapozatlan szakirodalom; a szaki­rodalom se tud megbabonázni az új dol­gok megismerése nyújtotta örömmel, mert agyunk valamely tájáról hátulról — elölről — középről — megint olyan jelzé­sek érkeznek a tudatunkig, hogy egy cik­ket, egy konkrét munkát ígértünk de közben menekülési szándékunk is életre kap. s azt jelzi, hogy ilyen környezetben nem lehet dolgozni: először takarít­sunk ki; a vasalatlan ruhát tegyük rend­be, de vasalás közben már elhatározzuk, hogy azért sem hagyjuk az egészségünket odaveszni, kimegyünk az erdőbe, a hegyekbe — ahonnan sietünk majd mihamarabb haza. mert úgy bele szeretnénk már merülni annak a jó könyv­nek az olvasásába . .. Szóval így telnek napjaink: állandó elégedetlenségérzettel, önmagunk mö­gött is örökös lemaradásban. — str —

Next

/
Thumbnails
Contents