A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — Dr. Bauer Győző farmakológus, az orvostudomány doktora Keszeli Ferenc: CSALLÓKÖZI VÁSÁR Ülésezett a CSEMADOK KB Kamocsai Imre: ELMENTEK A GYEREKEK Miklósi Péter: KORUNK PESTISE? Roald Dahl: A HÁZINÉNI (elbeszélés) Dr. Párkány Antal: ÁZSIÁBÓL EURÓPÁBA Címlapunkon riportkép a Régi falak között című íráshoz. Fotó: Keszeli Ferenc A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Péterné Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Tavaly félbemaradt egy beszélgetésünk. Nem tudtuk folytatni, javarészt azért, mert Ön — bár nagyon szívélyes — de igen elfoglalt ember. Nem túlságosan terhes ez az elfoglaltság ? — Azt hiszem, embere válogatja. Én valóban elfoglalt vagyok, de ügyelek arra, hogy lehetőleg ne torlódjanak össze a feladataim. Persze, a feladatok egyeztetése sokszor a legnehezebb, az időt pedig megnyújtani nem lehet, csak beosztani. Ám ha az ember igazán szereti a munkáját, akkor több szempontból is idomulni tud, mert a rá váró feladat nem tehertételként, hanem örömforrásként áll elő. No persze a helyzet nem minden órában ilyen ideális, mert hiszen vannak feszítettebb időszakok is a munkájában. Az én életritmusom a hét öt feszített munkanapjához és a hétvégi regenerálódáshoz igazodott. — Egyelőre akkor maradjunk a hétvégénél. Hogyan telik egy szombat-vasárnapja ? Biztos, hogy mindegyik hétvége pihenést ígér? — Nem, dehogy, hiszen a mezőgazdasági munkák idényjellegűek, tehát a pihenőnapok is munkanapok sokszor. Hétközben fenn lakom Bratislavában, öt perc gyaloglásnyira a munkahelyemtől. Erre azért kényszerülök, mert a munkanapjaim kora reggeltől a legtöbbször sötétedésig tartanak, munkám pedig nem kevés utazással jár, így a munkanapomba már aligha férne bele a napi kétszeri utazás Pódafáról és vissza. Ha mégis, akkor az a kivétel. Namármost, ha hétvégén otthon vagyok, mi sem természetesebb, hogy a többnapos távoliét után pihentető, ha a családom körében lehetek. A házunkhoz jókora kert is tartozik, munkával jócskán ellátna egy, — a magaménál nagyobb családot is. Szőlő, gyümölcsfák. Ha az időm engedi, szeretek foglalkozni a kerttel. Aztán nagyon megszerettem a Dunát, a Bős környéki árteret, de bizony a horgászfelszerelésemet csak évente egyszer veszem elő, hogy rendbeszedjem, lekezeljem. Sajnos, hét esztendeje nem dobtam be a zsinórt a vízbe. Nincs rá időm. Évente két-három alkalommal elmegyek vadászni, de ebben sem vagyok szenvedélyes. Ha időm engedi, szívesen ülök le beszélgetni a barátaimmal és szenvedélyesen szeretek olvasni: szépirodalmat, szakirodalmat, sajtót. A hazai és magyarországi lapok ára hetente csinos summát tesz ki a költségvetésemben. Olvasni, ismereteket szerezni a legjobb befektetés — másokra nézve pedig ártalmatlan. Kivált a történelmi jellegű szépirodalmat szeretem. Passuthot. — Sport? «►- Valaha magam is aktiv sportoló voltam. Atletizáltam, kézilabdáztam. Ma ezt úgy gyakorolom, hogy lehetőség szerint soha nem hagyom ki a DAC és a nyárasdi kézilabdázók mérkőzéseit. Nézőként persze ... Néha pedig a hősieket, bakaiakat is megnézem. — Hol töltötte az idei szabadságát? — Nem szeretek hosszú időre elutazni. Jónéhány országban jártam — hivatalból, — de bevallom, mindig erősen éreztem, hogy legjobban otthon szeretek. Honvágy? Mindegy, hogy minek nevezzük. Az idei szabadságomat a Balatonnál töltöttem. A Balatont nagyon szeretem, erre minden évben rászánok egy hetet, de az idén éppenhogy csak levittem a családomat, másnap már utaztam vissza értekezni, aztán ismét lementem három napra. Ennyit engedett az időm. — Magam is jó! ismerem az Ön gye-VÁGÓ FERENC mérnök, a gabonatröszt nyugat-szlovákiai vállalatának igazgatója 1933-ban, falusi kisparaszt családban született Vágtornócon. (Trnovec nad Váhom) 1944-től Komáromban, majd Galántán járt gimnáziumba, ott érettségizett. Ezt követően az egykori vágsellyei (Šaľa) járás területén az ifjúsági és sportmozgalomban dolgozott, de visszatérve ősei foglalkozásához immár harminc esztendeje a mezőgazdaságnak kötelezte el magát. Időközben az ipari takarmánygyártás, valamint a mezőgazdasági terményfelvásárlás- és forgalmazás területén töltött be vezető tisztségeket. Jelenleg, immár 1979 óta a Gabonatröszt Nyugat-szlovákiai vállalatának igazgatója. 1953 óta tagja a pártnak. Mérnöki diplomáját a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán szerezte. Nős, két gyermeke van. A Csallóköz szívében, Pódafán (Povoda) lakik. rekkorának vadregényes, Vág-parti tájait. Ön harminc éve a Csallóközben él. Oda, a Vág partjára nem vágyik vissza ? — De igen, visszavágyom, csakhogy az, ami hajdan olyan vadregényes volt, ma már nem az, mert a környéken az én falumnak ártott a legtöbbet az iparosítás. Szeretem, szemmel tartom ma is a szülőfalumat, elevenek a kapcsolataim, hiszen az ott élő édesanyámon kívül sok ott a barátom a gyerekkori játszótársam, felnőttkori munkatársaim. Gyakran hazamegyek, de az „árulás" bűntudata nélkül megvallhatom, hogy nagyon megszerettem a Csallóközt. Ez a második szülőföldem. Érthető is ez, hiszen most már azt mondhatom, hogy életem nagyobbik felét ott éltem le. Azonkívül nem csak a táj egyszerű szépsége, de az emberek dolgossága is óhatatlanul megbabonázza az embert. Ezenkívül az összes baráti kapcsolatom a munkám által alakult ki a Csallóközben. A munkám pedig mit jelent? A föld termését, az ember és a föld közös munkájának eredményét. Gondoljon csak egyetlen búzaszemre. Csoda. Nem? — Dohányzik? — Már sok éve nem dohányzom. Valamikor szinte ettem a cigarettát s időközben sokszor próbáltam leszokni róla. Aztán egyszer azt kérdeztem magamtól: hogyan parancsolhat másoknak az, aki önmagának nem tud parancsolni?! Ezután már soha többé nem gyújtottam rá. Megvallom: nehéz volt. — Az egészsége? — Mit mondjak? Jól érzem magam a bőrömben. — Hogyan emlékezik a törnöd manifesztációra ? — 1938-ban én még csak ötesztendős gyerek voltam, de ennek ellenére is nagyon elevenen emlékszem. A szónokokra, a hömpölygő tömegre, de kivált a kultúrműsorra, ami kint a Vág parti réten zajlott. Amikor 1953-ban jelentkeztem a pártba, akkor Poszpis Józsi bácsi volt az egyik jótállóm. Tudott tény, hogy az ö neve milyen szorosan kapcsolódik szülőfalum munkás-paraszt mozgalmához s magához a már történelmi jelentőségű manifesztációhoz is. — Ön egy felelős gazdasági vezető, hiszen az egész kerület mezőgazdasági termését, elsősorban a gabonát gyűjti be és forgalmazza az irányítása alatt dolgozó vállalat. Arany van tehát a kezükben. Mire kötelezi ez Önöket? — Természetesen a legnagyobb felelősségre kötelez, hiszen a gabonaprogram nem a termelésben, nem az aratással fejeződik be. Én személy szerint a gabonát is olyan élőlénynek tekintem, mint az állatot, ami azt jelenti, hogy a biológiája ugyanolyan törődést kiván. Ez a törődés a gondos begyűjtés után fokozottabb kell hogy legyen, mert a tárolás, a helytelen kezelés során — ha gondatlanul végezzük — nagyon nagy mértékben csökkenhet a gabona biológiai értéke, óriási kalóriákat veszíthet el. aminek a malomipar, a húsipar, még pontosabban a fogyasztó ember látja a kárát. Mindennapi munkámban ezért a figyelmem jórészét a vállalatunk építkezéseinek szentelem, mert egyelőre még mindig nincs elegendő tárolókapacitásunk. Nemkülönben a racionalizálás, az innováció kérdéseinek, mert gyorsított ütemben kell megoldanunk a termény biológiai értékeit garantáltan megőrző tárolókapacitás problémáját. A jelenleg folyó programban most milliárdokat költünk erre. — Szereti Ön a jó kenyeret? — Igen, természetesen. A jó kenyér a legmagasztosabb eledel. Ám ha a kérdés azt célozza, miért nem eszünk igazán jó minőségű kenyeret, akkor arra ezt kell válaszolnom, hogy én nem emlékszem olyan esztendőre, amikor nálunk ne termett volna elegendő és eszményi minőségű kenyérgabona. A malom- és a sütőipar szívesen hárítja el magától a felelősséget. Én mellékesen elvégeztem egy malomipari szakközépiskolát is, de nem kell malomipari szakközépiskola ahhoz, hogy az ember tudja: a jó kiőrlés, a jó tésztakészítés a kenyérsütés alfája. No meg persze a pék lelke is hozzátartozik, benne kell legyen a kenyérben. — Egyébként a kenyér mellett milyen ételeket szeret? — Eszményi kosztos vagyok. Minden emberi eledelt megeszek, amit elém tesznek. — Miért kér arra. hogy szerényen írjak Önről? — Mert szeretem a szerénységet; mert nagyra becsülöm s nem vagyok lelkes nyilatkozó, mert a nyilatkozat az öntelt nagyképűség látszatát is keltheti, ami természetem és igyekezetem szerint távol áll tőlem. — Köszönöm a válaszait. KESZELI FERENC 2
