A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-10 / 41. szám
FIATAL KÖLTŐK VERSEI MÁTÉFFY ÉVA Fény-igézés Bűnbe heveredve emlékezni Borult álmoktól hitet kérni Szaladni rég-kihalt város visszhangzó utcáin eget igézni harangzúgásig messze lenni magunktól ha vágyunk az éjbe szélvész közepén meglelni magunkat Talpig feketében Talpig gyászszavakban Iszonytató-mormolt vészbehúzó jajban. KÁKAROS SZILVIA Hirosimái fohász Kihúnyt a nap. vagy csak megvakultam ? Dermedten némán rám borult az éj. Istenem mondd, mondd hogy elaludtam, s nem marja testem bénító fekély. Durván letépett rózsák illata vérszaggal keverve kiált az égre, megtiport lelkem síri éjszakából megtörtén esdekel: Legyen már BÉKE! GÁSPÁR MÁRIA Kérdés Ki érthet meg engem ? Kék vízként csobogok egy mppant kőkút mélyén. V. SZENCI CSABA Spleen Ólomszürke hajnal Esik Az eget fürkészem várakozón Várom a sült galambot Ha ma sem jön Éhen halok SINKA BÉLA Bánatos Mióta sírni már nem tudok, senkinek sem írok levelet. Bánatos az ügy? Hamlet megette komnáját, lovát megmérgezték négylevelű lóherével a zabolátlanok. FOTÓ: J. DUBEŇ OZOGÁNY ERNŐ AZ IDEGEN ASSZONY Kapás Géza csütörtök reggel az ágyában egy idegen nőt talált. A hitvesi ágyában. Mint mindig hosszú évek óta, most is pár perccel az ébresztőóra csörgése előtt ébredt, gyors mozdulattal tenyereit rá a vekker gombjára, hogy beléfojtsa a kitörni készülő csörömpölést. Kapás Géza gyűlölte az ébresztőórát, talán azért is ébredt mindig korábban, hogy ne kelljen ezt a sürgető hangot elviselnie. Bizonyára ugyanezért nem szerette a telefont se: a reggeli felkelésre emlékeztette. Elégedetten nyugtázta magában, hogy megmenekült ettől a szörnyű zörejtől, az alvástól még kissé kábultan fordult a másik oldalára. Ekkor vette észre az idegen nőt. A hajnali félhomályban tisztán kivehető volt a hullámos szőke haj keretezte kissé kerekded arc, a szemöldök erős íve, a kelleténél egy kissé felállóbb pisze orr. Az idegen nő semmit sem vett észre Kapás Géza hirtelen mozdulatából, egyenletesen lélegezve aludt tovább, kissé szétnyílt szája sejtette enyhén előreálló metszőfogait. A paplan csaknem lecsúszott róla. így Kapás Géza a felesége világoskék hálóinge alatt tisztán ki tudta venni az idegen nő asszonyosan kerekded combjának és dús mellének diadalmas ívét. A vekker halk kattanására Kapás Géza gyorsan kibújt az ágyból. Reggelente minden percét pontos beosztás szerint ki kellett használnia. Borotválkozás közben enyhe szédülés fogta el; hiába próbálta összerakni az emlékszilánkokat, nem alakult ki belőlük egységes kép. Nem emlékezett az előző napra. Megpróbálta felidézni, mi történt. Megállj csak — gondolta. Ma csütörtök van. A hét negyedik napja. Három nap már eltelt. Gondolatai visszhangoztak a fejében, majd lebuktak a sötét mélységbe. Mosakodás közben elevenedett fel benne az utolsó esemény. Lehet már vagy két éve, amikor házasságuk harmadik évfordulóján Évával és a kis Tamással kirándulni volt. Igen, arra határozottan emlékezett, hogy a gyerek nem ette meg az ebédet, izgalmában egész nap nem evett semmit, csak az esti szalonnasütés alkalmával tömte tele magát. A kormos, zsírtól csöpögő szalonnával teljesen összekente magát, Éva dühében egész este alig szólt hozzá. A szalonnasütés Kapás Géza ötlete volt, a gyerek persze odavolt érte, csak Éva rosszalta az ötletet. Visszafelé pergetve az eseményeket egyre inkább emlékezett a részletekre. A közös gyönyör óráira. Éva testének, mozdulatainak nyirkos melegére, a ringások, szokások kialakításának bensőséges örömére, felesége otthonillatú szorítására. Megfordítva az események menetét eljutott a két évvel ezelőtt történtekhez. Itt újra megakadt. Miután bőrét vörösre dörzsölte a recés törülközővel, visszament a hálóba felöltözni. A nagy franciaágy üres volt. Kapás Géza fél szemmel a vekkerre pillantott, ekkor vette észre, hogy az eredetileg tervezett tíz perce helyett majdnem húszat töltött a fürdőszobában. Kapkodva öltözött fel. Amikor belépett a konyhába, az idegen nő háttal állt neki, az elkészült teát öntögette a kis műanyag szűrőn keresztül a bögrékbe. Kapás Géza Éva sötétbarna pongyolája alatt is világosan látta lányosán karcsú derekát, amely lendületes ívű csípőben folytatódott. Kapás Géza megszokott helyére ült a kikészített tányér mellé. Kibontotta a papírból a szalámit, sajtot és vajat, kenyeret szelt, majd hangtalanul eszegetni kezdett. Az idegen nő az egyik bögrét Kapás Géza elé tette, majd maga is leült. Ahogy kissé féloldalt fordulva a kenyérért nyúlt, a pongyola alól kibuggyant formás melle. Kapás-Géza arra gondolt, mi lenne, ha az idegen nő asszonyi mozdulattal vonná öt magához Egy pillanatig úgy érezte, tudna vele örülni az első gyönyörhullámok elültével is. Az órájára pillantott: két perc múlva hat, ideje elmennie. Szeretett volna valamit mondani, de kongott a feje. — Megszédültem előbb a fürdőszobában — kopogtak a szavai. — A tükörben jól megnézted magad ? Kapás Gézát ismét elfogta az előbbi szédülés. Tisztán emlékezett a tükörben látott arcra. Furcsa volt. Mintha lófejet látott volna. A haja barna volt. Holott Kapás Géza kerekded arcú és szőke volt. — Mitől? — kérdezte alig hallhatóan. — Megváltoztál — mondta az idegen nő. — Mennem kell — állt fel az asztaltól Kapás Géza. Ma megint csak fél hét körül jövök meg. — Szervusz — mondta az idegen asszony. Kapás Géza kissé félszeg mozdulattal lépett az asszony mellé. Az idegen asszony egy kissé félrefordította a fejét de nem tiltakozott. A száját csók közben sem nyitotta ki. — Menj már — mondta, és kinyitotta a mosogatóba helyezett bögrékre a vízcsapot. 15
