A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-10 / 41. szám

cíz, hanem egyre több ember éli meg azt az életkort, amikor a szervezet általános romlása vagy legyengülése következtében a kóros sejtburjánzás akár végzetessé is válhat.

Gyökeresen téved azonban, aki a rákellenes küzdelmet a kétségbeesés és a reménytelenség elleni harcként kezeli. Az egészségügyi felvilágosítás ebben a tekintetben bizony aligha kielégítő. Hiányosak az ismeretek, jelentkezik a félelem, ennél is helytelenebb esetben az érthetetlen szégyenkezés, mintha a rák titkolni való betegség lenne. Sokan még elhunyt hozzátartozóikkal kapcsolatban is igyekeznek letagadni. Ezzel kapcsolatban az onkológiai klinika szakemberei azt sem rejtik véka alá, hogy nem egy orvos önmaga előtt is szinte végsőkig titkolja ezt a betegséget. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a rákot ösztönösen félelmetes rémnek érezzük, hiszen az elhanyagolt, vagy az ennél is súlyosabb esetek valóban gyógyíthatatlanok.

Akárcsak számos más betegség.

A megelőzés (mivel a környezeti ártalmak zömét aligha kerülhetjük el) lényegében egyenlő a betegség minél korábbi felismerésével és gyógyításával. Az Egészségügyi Világszervezet több pontban foglalta össze a riasztó jelzéseket: tapintható csomók, keményedések például a mellben, a bőrön vagy a nyelven, a szemöldök és anyajegyek feltűnő megváltozása, tartós emésztési rendellenességek, tartós rekedtség, nyelési nehézségek, nem lohadó duzzanatok, megmagyarázhatatlan súlycsökkenés és egyebek. Tudni kell még, hogy a rák majdnem bizonyosan nem öröklődik, valószínűleg még a „hajlam" sem. Az erős cigarettázók soraiban tíz-tizenötször gyakoribb a tüdőrák, mint azok között, akik nem dohányoznak. A tömény szeszes italok fokozott fogyasztásával párhuzamos a gégerákos esetek számának növekedése. A környezeti hatások közül a benzingőz, az iparosodás égési termékei, a nehezen nyomon követhető pszichés stresszhatások éppen úgy vádolhatok, mint a mai világban nélkülözhetetlen aktiv vegyszerek s festékek. Nőknél több mint harminc százalékkal ritkább a rosszindulatú daganat, mint a férfiaknál. Fura fintora a sorsnak, hogy éppen azok a rákos megbetegedések a leggyakoribbak, amelyek egy-egy szűrővizsgálaton viszonylag könnyen és biztosan diagnosztizálhatok!

Persze, ehhez az kell, hogy a megelőzés érdekében minél kevesebben ódzkodjanak a rákszűréstől.

MIKLÓSI PÉTER

(Folytatjuk)

Králik Károly karmesterreI az élen Rozsnyó (Rožňava) utcáin 1983. május elsején

Másár-Lustik István, a fúvószenekar legidősebb tagja a berlini vendégszerepléskor, 1986-ban Archívumi felvételek

DALBÓL VAN A LELKŰK

a rozsnyói (Rožňava) bányaüzem fúvószenekara

Hetvenéves

Szlovákia-szerte számos gazdag múltra viszszatekintő fúvószenekar dolgozik. Mindegyikük népszerű és számottevően befolyásolja működési területének zenei életét. A rozsnyói (Rožňava) bányaüzem szakszervezeti klubjának fúvószenekara azonban az élenjárók között is az első.

A zenekar ebben az évben ünnepelte megalakulásának 70. évfordulóját.

— Hogyan kezdődött? — kérdeztem Králik Károlytól, a zenekar vezetőjétől.

— A zenekar az első világháború éveiben a haladó gondolkodású rozsnyói polgárok kezdeményezésére alakult meg. Az akkor mintegy húsztagú együttes már indulásakor azt tekintette céljának, hogy a zene kedvelőiből összetartó közösséget teremtsen és a zene eszközeivel szórakoztassa, nevelje az embereket.

A fúvószenekar rozsnyói székházában beszélgettünk. A több helyiségből álló épületet három éve utalták ki a zenekarnak. Az együttes azelőtt a bányaüzem üzemi klubjában tartotta a szakmai megbeszéléseket és a próbákat.

A város központjában levő épületet jelentős anyagi ráfordítással és sok száz társadalmi munkaóra ledolgozásával hozták rendbe, és rendezték be a zenekar céljainak megfelelően.

A színes televízióval és a klubszerű foglalkozáshoz szükséges sok más eszközzel berendezett épület termeinek falait a zenekar fellépéseit megörökítő fényképek, a különféle kitüntetések, ajándéktárgyak és oklevelek díszítik.

A zenekar munkáját és történetét dokumentáló emléktárgyak önmagukban is azt fejezik ki, hogy az együttes elérte az induláskor meghatározott célt, és ma is azt tekinti egyik legfontosabb feladatának, hogy a zene kedvelőiből összetartó közösséget teremtsen ; a zene eszközeivel szórakoztassa, nevelje az embereket.

Az alakuláskor a szervezést a fúvószene egyik szerelmese, Giesel Alojz végezte. Aztán éveken át ő vezette a zenekart és nevelte a zene szakszerű ismeretére az együttes tagjait. A hamarosan ismertté és népszerűvé vált bányászzenekar Rozsnyó és Gömör munkásmozgalmának fejlődésével párhuzamosan fejlődött. Művészi tevékenységével hatott a munkások magatartására, ugyanakkor a munkások magatartása, igénye befolyásolta a zenekar müsorpolitikáját és fellépéseit.

A lelkes szervezőre és karmesterre, Rozsnyó Lojzi bácsijára ma is szeretettel gondolnak és emlékeznek a zenekar tagjai.

— A zenekarnak — mondták — Lojzi bácsi egy személyben volt a lelke és a motorja. Karmesterként is, emberként is példát mutatott. Vezetésével a zenekar az emberek ezreinek szerzett kellemes szórakozást és maradandó zenei élményt.

Králik Károly — Giesel Alojz neveltje és méltó követője, aki előbb munkásként, majd nyugdíjazásáig műszaki beosztottként dolgozott a rozsnyói bányaüzemben — 1957- ben, a zenei főiskola karmesteri szakának elvégzése után vette át az együttes vezetését. A jelenleg 57 éves karmester a felszabadulást követően gyerekként került a zenekarba. Neki is, akárcsak a zenekar többi tagjának a zene élete egyik meghatározója.

— Milyen a zenekar összetétele jelenleg? — érdeklődtem, miután megtekintettem az említett dokumentumokat és körüljártam a helyiségeket. Kérdésemre a karmester ezeket válaszolta:

— A jelenleg 40 tagú fúvószenekar többsége fiatal, de minden korosztály megtalálható benne. A négy nő és 36 férfitag között a legidősebb tagunk Másár-Lustik István 80, a legfiatalabb, Ugorcsák József 14 éves.

— Hot és milyen alkalmakból adnak műsort?

— Évente átlag 120 fellépést tartunk. Elsősorban Rozsnyón és járásunk más településein mutatkozunk be. Párt- és állami ünnepeken, koszorúzásokkor, temetéseken és más alkalmakkor adunk műsort. Rendszeresen fellépünk május 1 -jén, a bányásznapon és a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Ha időnk engedi, mindegyik meghívásnak eleget teszünk. Vendégszerepeltünk már a Német Demokratikus Köztársaságban és a Magyar Népköztársaságban is.

Az együttes rendszeresen fellép a fúvószenekarok járási és kerületi versenyén és — amint a zenekar épületének helyiségeit díszítő érmek, serlegek, ajándékok és díszoklevelek tanúsítják — mindig sikerrel. A bányászfúvószenekarok 1978-ban Sokolovban megrendezett országos versenyén például a második, az 1984-ben Lubeníkban megrendezett járási versenyen az első helyet nyerte el. És az utóbbi években az elsők között szerepelt a többi járási, kerületi és országos versenyen is.

— Kik és hogyan támogatják az együttest?

— faggattam a karmestert, miután átnéztem a versenyeken és a fesztiválokon elért igen jó helyezések tárgyi bizonyítékait.

— Fenntartónk a rozsnyói bányaüzem. A zenekar működéséhez szükséges hangszerekre és más felszerelésekre ötévente kapunk 35 ezer koronát. Szükség esetén azonban mások is támogatnak nemcsak erkölcsileg hanem anyagilag is.

A zenekar a versenyekre és a fesztiválokra történő felkészülés idején hetente háromszor, egyébként hetente egyszer gyakorol. Tevékenységének egyik jellemzője a közös akarat, az összetartás és a családias jelleg. Évente háromszor — farsang idején, május 1 -jén és a bányásznapon — a családtagok részvételével tartanak ünnepi összejövetelt, amolyan házi, illetve családi hangversenyt. E hangversenyen az együttes legjobb számait mutatja be és kedvelt műsoraival szórakoztatja a vendégeket. Az idei bányásznap alkalmából rendezett családi hangversenyen magam is részt vettem. Azt tapasztaltam, hogy a zenekar tagjai nemcsak a zenét és a művészetet, hanem a családi-közösségi életet is szeretik Az összejövetelen szót váltottam a zenekar már említett legidősebb tagjával, a 80 éves Másár-Lustik Istvánnal, Vojtkovszky Gyulával, a zenekar helyettes karnagyával és Znamec Gyulával. Mindannyian több évtizede tagjai a zenekarnak. Másár- Lustik István például 60 éve tag. Beszélgetésünkkor egyebek között ezeket mondta:

— A felszabadulást követően nemcsak a társadalmi rend, hanem a zenekar helyzete is megváltozott. Munkánkhoz egyre több megértést és anyagi támogatást kaptunk. Aztán úgy éreztük, hogy nemcsak mi szeretjük azokat, akiknek játszunk, hanem bennünket is szeretnek azok, akik hallgatják a muzsikánkat.

Munkások, zenészek. A zenében és a közösséghez fűződő viszonyukról hasonlóan beszélt Vojtkovszky Gyula és Znamec Gyula is. Az ö életüknek is a zene és a zenekarban végzett munka az egyik jelentős része és az egyik értelme. De a többbiek is szorgalmasak, fegyelmezettek, a zenét és az emberek szórakoztatását mindannyian szívügyüknek tekintik.

A rozsnyói bányászzenekar kissé már jelkép. Szerintem éppen úgy hozzátartozik Rozsnyó múltjához és jelenéhez, mint az országszerte ismert több mint 120 éves Munkásénekkar és a több száz éves jellegzetes rozsnyói őrtorony. BALÁZS BÉLA