A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-10 / 41. szám
A CSEMADOK GORIZIÁBAN JÁRTUNK (A Szőttes olaszországi vendégszereplése) A Szőttes a felvonuláson Gorizia a vártról nézve Varga Ervin, a Szőttes művészeti vezetője fa képen jobbra) és Reicher Gellétt, a szőttes szervező titkára a győzelmi jelvényekkel Megilletödve léptünk be a doberdói katonatemetőbe, ahol az első világháború egyik legvéresebb csatájának halottal alusszák örök álmukat. Olaszok, magyarok, osztrákok, szlovákok, a Duna menti országok minden nációja megtalálható ebben a katonatemetöben. Hétezer sír, hétezer fejfa; akik „élőként ellenségek voltak, most barátként nyugszanak" egymás mellett. Ezt a temető emlékművén elhelyezett felírat is jelzi. Valaki a látogatók közül felsóhajtott; Inkább élőként legyünk barátok! Doberdó ismert név számunkra. Egykor sokat emlegették apáink és nagyapáink, akik részt vettek az Isonzo folyó mentén, az első világháború egyik legvéresebb ütközetében. Még akkor is, amikor már nyilvánvaló volt, hogy mindennek vége. semminek nincs értelme. a monarchia tisztjei eszeveszett elszántsággal hajtották vágóhídra az olasz túlerővel szemben a nyomorult magyar bakákat. Itt vérzett el, szinte az utolsó emberig a csallóközi hetvenkettes gyalogezred is. Apám a csallóközi poéta, az ezred egyik sebesült bakája Így emlékszik vissza azokra az időkre: A görzi hídfő romokban hevert Fejünk felett száz gépmadár kerengett — Az ágyuk torka tercinákat zengett. Forró vérgőztől volt nehéz a lég. És bajtársaink hulltak sorba, sorba — Jajszó nélkül a véres szürke porba. Felváltás jött. új meggyötört csapat „Hetvenkettő" a sapkájukra varrva. Agyongyötörve menni új rohamra. Az ágyú zengett gépmadár kerengett, — Alatta véres emberhúscafat — Aztán felváltás, s ismét új csapat. Sergio Piemmonti úr, a Concorso Folcloristico Internacionále elnöke, a nagyszabású békefelvonulás végén a sportcsarnok előtt, ahol a folklórcsoportok nemzetközi versenye zajlott két késő éjszakába nyúló estén át, ünnepi beszédében, az eredményhirdetés előtt, nem győzte hangsúlyozni a népek közötti barátság és a béke fontosságát. Amit Ptemonti úr mondott, azt őszintén mondta. Gorizia főutcáján negyvenezren nézték végig a folklórcsoportok felvonulását. A tizenhat fellépő folklórcsoport közül tíz vett részt a versenyen. Osztrákok, spanyolok, franciák, finnek, görögök, olaszok, szardíniaiak, két jugoszláv folklóregyüttes és természetesen mi, a Szőttes. A csehszlovák nemzeti lobogót két táncos követte az élen, utána egy tábla következett; „Grupa Folcloristico SZŐTTES Bratislava Cecoslovacchia" — felirattal, ezt követték a táncosok és a Varsányi-zenekar, amely a főutcán is húzta a friss talpalávalót. Szereplőink szeméből sugárzott a boldogság és az öröm, ami hatással volt az utcát szegélyező tömegre is, aki végig tapssal követte együttesünk útját. A kővetkező napon pedig Goriziában és a velencei tartományban több újság közölte a Szőttes fényképét a felvonulásról. Szabad időnkben, hiszen a versenyek, a fellépések általában este 21,00-kor kezdődtek, ismerkedtünk a várossal, nézegettük a kirakatokat, megmártottuk magunkat az Adria kék vizében. A fesztivál vezetői, Piemonti úr és felesége meghívták az együttes vezetőit a város felett magasló Castello di San Floriano turistaattrakciónak számító éttermébe egy középkori lakomára. A rendezők példásan gondoskodtak rólunk. A J. F. Kennedyről elnevezett középiskola kollégiumában szállásoltak el. A koszt olaszos, ízletes és kiadós volt. Minden étkezés után gyümölcs és bor is került az asztalra. A nagy közönségsiker, a szűnni nem akaró taps már jelezte, hogy jól szerepeltünk a nemzetközi versenyen. A fesztivállal párhuzamosan folyt egy nemzetközi folklórkonferencia is Goriziában. A szaktekintélyek, a konferencia résztvevői megtekintették a versenyfellépéseket is, s utána azonnal — nagy örömünkre — többen is kedvezően nyilatkoztak a Szőttes teljesítményéről. Már akkor sejtettük, de nem mertük hangosan kimondani, hogy nem térünk haza Goriziából díj nélkül. A nagy öröm fokozódott, amikor Piemonti úr bejelentette, hogy a stilizált folklór kategóriában a Szőttes nyerte meg az első díjat, vagyis „eccelente", kiváló folklóregyüttes lett a Szőttes. A nemzetközi zsűri két különdíja is a miénk lett. Különdíjjal tüntették ki a Szőttest kísérő Varsányi-zenekart és különdíjat kapott a lánytánc is. A nagyszabású gálaműsort a legjobb folklóregyüttesek társaságában a Szőttes zárta. A háromezer néző, aki végignézte a goriziai sportcsarnokban a gálaműsort, hosszantartó tapssal ünnepelte a Szőttes szereplését. A nézőket megragadta a műsor magas színvonala, könnyedsége, humora, az együttes frissesége, fiatalsága és őszintesége. Ennek köszönhettük talán azt is, hogy amikor már a folklóregyüttesek zöme eltávozott Goriziából mi még ott maradhattunk, s másnap telt ház előtt újra felléptünk a spanyol együttessel. Ezután következett Grádo. Ez egy Adria menti város, amely majdnem belenyúlik a tengerbe. Este fél tízkor léptünk fel egy, a város főterén rögtönzött színpadon, ahol a város vezetői nagyszabású kulturális műsort szerveztek a városban ülésező nemzetközi orvosszimpozion résztvevői számára. A tér zsúfolásig megtelt nézőkkel. A siker ismét leírhatatlan volt. Barátkoztunk, beszélgettünk a közönséggel. Kérdezősködtek, mi válaszoltunk. Csodálkoztak, hogy miért nem polkát táncolunk, hiszen hazánk úgy él a nyugati köztudatban, mint a polka hazája. Szinte hinni se akarták, hogy magyarok is élnek Csehszlovákiában. Büszkén magyaráztuk nekik, hogy szocialista társadalmi rendünk megteremtette a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságát s nemzetiségi kultúránk fejlődését államunk az Alkotmányban nemcsak biztosítja, hanem meg is teremti hozzá az anyagi feltételeket. Hanglemezeket, a Szőttes plakátjait, A nemzetiségek Csehszlovákiában című propagációs brosúra angol és francia nyelvű példányait osztottuk szét beszélgető partnereink között. Óriási volt az érdeklődés. Már jóval elmúlt éjfél, amikor autóbuszunk elindult vissza Gorizia felé. ahol utolsó előtti éjszakánkat töltöttük. Jól ki akartuk magunkat aludni, mert az utolsó éjszakát a csodálatos Velencében terveztük. Ébren vártuk meg, amíg a Szent Márk tér toronyórája elüti az éjfélt. A Csemadok KB Szőttes Népművészeti Csoportja hét felejthetetlen napot töltött Olaszországban. Ez az út minden egyes tag számára sokat jelentett, különösen azért, mert ilyen szép siker koronázta. Nem volt hiábavaló a folklórcsoport eddigi munkája, helytálltak a nehéz, nemzetközi mezőnyben, magatartásukkal jó nevet szereztek hazánknak KLIMITS LAJOS Fotó: Takács András (2) és Gyökeres György 6
