A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-10 / 41. szám
ELETEBOL E címmel rendezték meg nyár elején a Csehszlovákiában élő ukrán nemzetiség XXXII. Országos Népművészeti Fesztiválját. Egy évvel idősebb a fesztivál a mi Gombaszögünknél. 1955-ben, amikor ők az első országos méretű fesztiváljukat rendezték, mi csehszlovákiai magyarok még csak járási méretű népművészeti rendezvények szervezésében próbálgattuk erőnket. Aztán ők is, mi is évről évre megrendeztük népművészeti fesztiváljainkat, kulturális ünnepélyeinket. Náluk- az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége, nálunk magyaroknál a Csemadok a főrendező. A szervezésében hasonlít az országos szlovák fesztiválokhoz, illetve olyan, mint a miénk. Két napig tart — szombat és vasárnap —, alkalmanként már pénteken este is van műsor. Ebben az évben is péntek esti előadássorral indult a fesztivál. Ivan Babiaknak, a kultúra példás dolgozójának forgatókönyve alapján készült, négy énekkar közreműködésével. Másnap — szombaton délelőtt — műhelymunka folyt, a műsorok, és a nagy létszámú szereplőkre, több csoportra épült kompozíciók színpadi főpróbája valósult meg. E műsorszerkesztési forma — több együttes öszszevonása egy kompozícióba — ma már a csehszlovákiai folklórfesztiválok műsorában teljesen meghonosult. Előnye, hogy a szabadtéri színpadon jelentősen felerősíti az adott tánctipust. Ök a női táncok és a páros táncok (csárdások) tánctípusait állították ez alkalommal közös koreográfiaként színpadra. Engem a női táncok kompozíciója ragadott meg igazán. A nap műsorában sorjában haladva a népművészeti csoportok ünnepi felvonulása és a duklai emlékmű megkoszorúzása után a gyermekek látványos bemutatójára került sor a fedett szabadtéri színpadon. Tetővel — műanyag sátorponyvával — fedték be a SVIDNÍK '86 hatalmas színpadot és így már az eső sem tudná félbeszakítani az előadást. (Zselizen is. Gombaszögön is ez évben a főmüsorok alkalmával milyen jó lett volna ilyen megoldás!) Tizenkét gyermek- és ifjúsági folklór- és tánccsoport lépett a színpadra a „Podajme si. deti, rúčky" (Fogjunk kezet gyerekek) című műsorban. Jó volt nézni örömteli játékukat, a felnőttek táncait utánzó komolyságukat. A fellépő együttesek közül az elmúlt években többel is találkozhattunk Prešovban, illetve Trenčinben a gyermektánccsoportok szlovákiai országos fesztiválján is. Szépen megfogalmazott forgatókönyv (Melánia Nemcová érdemes művész; rendező: Bakšay Jozef), előadás volt a szombat esti főműsor, a „2 prameňov našich predkov" (Elődeink hagyományaiból). Tizennégy folklórcsoport több száz szereplője mutatta be. Felkészültségükön, előadásukon látszott, hogy a legkedvesebb, a legféltettebben őrzött népművészeti hagyományt tolmácsolják. Az ukrán nemzetiségnél ez a hagyománykincs még ma is élő, illetve a ma embere számára is nagyon közeli. Ezért tudtak a szereplők olyan otthonosan mozogni a színpadon. Amit tettek, olyan természetesen tették, mint otthon a családi, faluközösségi összejöveteleken teszik; a fonóban, a tollfosztóban, a farsang végi szórakozásban, az aratási koszorú átadásakor, vagy a lakodalomban, az esti, a vasárnap délutáni táncolásban, szórakozásban. A családi ünnepekhez, munkaalkalmakhoz, jeles napokhoz kapcsolódó szokásokból ragadtak ki egy-egy pillanatot és azt vitték színpadra. E műsor része volt az egyes nagylétszámra épülő több jelenet: a csoportok által közösen előadott koreográfiák is. Csak dicsérni lehet az elgondolást és a megvalósítást. Az éjjeli órákba nyúló műsor után hiába kerestem az ún. népmulatságot, nem találtam. Pedig vagy tíz évvel ezelőtt, amikor utoljára ott jártam, még volt. Talán Gombaszög esetében is érdemes lenne ezen elgondolkodni. A szombat esti előadás után befejezni a napot. Vasárnap reggel a zenés ébresztő után került sor a szovjet Vörös Hadsereg svidniki emlékművének megkoszorúzására. A kora délelőtti műsor ez volt: „Stretnutie priateľov" (Barátok találkozása). E műsorban szerepeltek a külföldi és hazai vendégegyüttesek: Šarišan és a Vranovčan szlovák, a Rozmaring magyar, a Duklaalji Ukrán Népi Együttes és az általunk már Gombaszögről is ismert ungvári (USZSZK) ukrán táncegyüttes, a Junosty. Gyakorlattá vált fesztiváljainkon, hogy a két nap kulturális bemutatóiból egy-egy műsorral a barátságnak, a barátként, testvérként egy hazában élés eszméjének adózunk. Így van ez Gombaszögön, a magyar dolgozók kulturális ünnepélyén, így van ez Východnán, a szlovák folklórfesztiválon és igy van ez Svidníken, az ukrán dolgozók folklórfesztiválján is. Ez nem formalizmus, hanem a belülről fakadó őszinte érzés kifejezése, a béke vágyának demonstrálása. A műsort a dolgozók ünnepi nagygyűlése és kora délután az „O tebe, zem moja, spievam" (Rólad dalolok földem) című ünnepi népművészeti gálaműsor követte. A gálaműsor áttekintést nyújtott az ukrán táncegyüttesek és csoportok, a folklórkollektívák egész évi munkájáról. TAKÁCS ANDRÁS A szerző felvétele • Kik és mikor alakították a Csemadokot? — kérdezik gyakran fiatal Csemadok-tagok a különféle összejöveteleken. A Csemadokot a kommunista párt kezdeményezésére a csehszlovákiai munkásmozgalom és a művészeti-művelődési élet képviselői 1949. március 5-én Bratislavában, a mintegy 300 küldött részvételével megtartott közgyűlésen hozták létre. Az alakulógyűlés a Csemadok diszelnökéül Fábry Zoltánt, a központi bizottság elnökéül Lőrinc Gyulát, alelnökéül Kugler Jánost és Egri Viktort, titkárul Fellegi Istvánt választotta. A szervezeti szabályzat azt hangsúlyozta, hogy a Csemadok valamennyi tagjának kötelessége: minden erejével elősegíteni a fejlett szocialista társadalom építését, képessége szerint támogatni a szocialista kultúra fejlesztését, betartani a szervezeti szabályzatot, végrehajtani a Csemadok választott szerveinek határozatait, rendszeresen fizetni a tagdíjat és aktívan dolgozni valamelyik helyi szervezetben. • A haladó világ ez év november 23-án emlékezik meg Klement Gottwald születésének 90. évfordulójáról. Az évforduló alkalmából a Csemadok helyi szervezetei is előadásokkal és kulturális műsorral elevenítik fel a csehszlovákiai és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának az életét és tevékenységét. A szövetség tagsága Klement Gottwaldot, Csehszlovákia első munkáselnökét mindig szerette és tisztelte. A Csemadok például már az alakuló közgyűlésről közkívánatra üdvözlő táviratot küldött Klement Gottwaldnak. • Hagyománnyá vált, hogy a Csemadok járási bizottságai a járási székhelyeken évente különféle kulturális napokat rendeznek. E több szempontból is jónak bizonyult gyakorlatot a Csemadok Bratislava! Városi Bizottsága is követi. Legutóbbi ülésén elhatározta, hogy ezentúl évente rendez kulturális napokat. A rendezvény koncepcióját a városi bizottság elnöksége szeptember 3-án tartott ülésén tárgyalta meg és hagyta jóvá. Határozata értelmében a városi bizottság 1987-töl minden év októberében rendezi meg a kulturális napokat. A rendezvény céljának a szocialista kultúra terjesztését, a főváros magyar nemzetiségű lakossága kulturális igényeinek kielégítését, a különféle hivatásos, félhivatásos és Csemadok művészeti együttesek tevékenységének megismertetését tekinti. • A sokrétű szervezési, művelődési és művészeti munkát a Csemadok szakemberek széles körének a segítségére építve végzi. A szakemberek irányításával és közreműködésével dolgoznak a különféle szakkörök és szakbizottságok. A Csemadok Rozsnyói (Rožňava) Járási Bizottsága mellett például irodalmi ismereteket népszerűsítő és nyelvi, ismeretterjesztő és sajtótudósító, járási klubtevékenységi, történelmi-honismereti, jogi ismereteket népszerűsítő, előadói, művelődési, művészeti, dramaturgiai, tánc-ének-zenei és néprajzi szakbizottság működik. A szakbizottságok rendszeresen üléseznek és konkrét munkával segítik elő a Csemadok művelődési és művészeti feladatainak teljesítését. 7
