A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
A SOKARCÚ ORSZÁG minaret megafonjába éneklő — müezzin elnyújtott hangja ébresztett fel: Allah nagy, nincs isten Allahon kívül... — magasztalta az „egyetlent", és szólította imára az igazhitűeket. A történelem folyamán mennyi istent féltek és dicsőítettek már az emberek? Anynyit állíthatok, hogy ezen a hitregékben gazdag tájon, nagyon sokat, mert erről személyesen is meggyőződtem. A Madar-sziget Trójából — a legismertebb ókori görög városállamból — Pergamonba utaztam. Ezt a hires várost is a görögök alapították. A monda szerint Zeusz főisten Telephosz nevű unokája építette. A pergamoni „gyógyfo/yosó" A Mária — állítólagos — szülőhelye a forrással Az Apolló-templomot díszítő Medúza-fej AZ OKORI KULTÚRA FELLEGVÁRÁBAN A cukorsüvegszerű hegy lábánál pihenő turisták közül — a negyvenfokos melegben — csak kevésnek volt kedve hegyet mászni. Kacskaringós, meredek kőúton jutottam fel az Akropoliszra, a romjaiban is csodálatos város központjába. Pergamon nagyobb részét időszámításunk előtt alapították, de lakói az évszázadok folyamán fokozatosan bővítették, alakították városukat. Ebből a stílusváltozásokat jól megőrző építészeti együttesből korábban — ugyan nem a helyszínen, hanem — Berlin és Párizs múzeumaiban is láttam restaurált épületrészeket. Ottlétemkor a feltáró és tatarozó munkálatokat végzők az Athéné-templomot körülvevő híres könyvtár összetöredezett oszlopait igyekeztek kihámozni a félig földdel takart romfalak közül. Egykor ez a — mintegy 200 ezer kéziratot tartalmazó — pergamoni könyvtár erősen vetélkedett a Nagy Sándor nevéhez fűződő alexandriai könyvtárral. Ez lehetett az oka annak, hogy az egyiptomiak később nem küldtek több papiruszt, s így a pergamoniaknak „pótanyag" után kellett nézniük. Szükségből, finoman kidolgozott állatbőrökre kezdtek írni. Innen származtatjuk a pergamen elnevezését. A három különböző szintű város alaposabb megszemléléséhez azonban sok időre, és még több erőre lett volna szükségem. Ezért már csak a „test és a lélek" felépülését szolgáló üdítő levegőjű aszklapiont látogattam meg, amelynek gyógyfolyosóin az ókori orvostudomány egyik megalapítója, Galenus a légzöszervi megbetegedésben szenvedőket gyógyította. AZ AMAZONOK VÁROSA A nap már lemenőben volt, amikor elindultunk Izmair felé, de a hőség jóformán nem csökkent. A kemenceforróságú társasgépkocsiban a légkondicionáló készülék is alig enyhítette az emberi párával gyorsan telítődő levegőt. Izmirről útközben megtudtam, hogy nevét *— állítólag — a várost időszámításunk előtt a 3. évezredben alapító harcias nőkből álló asszonyállam egyik vezéréről, Sznimáról kapta. Törökországnak ebben a részében szinte minden helységhez fűződik valamiféle monda vagy legenda. Úgyszólván elképzelhetetlen, hogy éppen — az ország harmadik legnagyobb városáról — Izmirről nem született volna legalább egy hangzatos eredet — monda. Izmir, úgy látszik, őrzi a harccal kapcsolatos hírét, mert a városban láttam a NATO délkeleti szárnya parancsnokságának hatalmas épületkomplexumát is. A tengerparthoz közeli Otel Karacába érve végignyúltam az ágyamon. A vacsoraidőt átaludtam, sőt a szokásos esti sétámat is elmulasztottam. Másnapi szendergésemből egy — közeli A „gyapotvári" cseppköbirodalom MITOLOGIKUS HELYEKEN Efezoszt említhetem példaképpen, ahol az ókori görögök, rómaiak, zsidók, őskeresztények és mohamedánok vallásának nyomaival vagy jelenlétével találkoztam. Artemisz görög istennő templomén kívül itt épült fel Hadriánusznak, az istenként tisztelt római császárnak a temploma, később a bizánci uralom idején a Szent János bazilika, majd a mohamedán Isza bey-dzsámi és még sok más mitologikus emlékhely. A legenda szerint Szűz Mária — János apostol kíséretében — Efezosz környékére menekült. A múlt század végén egy német látnoknő könyve alapján határozták meg az Efezosz közelében levő — állítólagos — lakhelyét. A feltárt alapokra felépített kápolna 1951 óta a török állam beleegyezésével a Szűz Mária Alapítvány tulajdonába került. A lakóhelyiséggel A milétoszi romszinha/lxm összeépült kis kápolna és a mellette levő farrás ma már olyan sűrűn látogatott zarándokhely, amely mind az alapítványnak, mind a helyi lakosságnak is jelentős jövedelmet biztosít. Érdekes látvány volt, ahogy a muzulmán kereskedők a rájuk jellemző ügybuzgalommal kínálgatják a — gúnyosan gyauroknak nevezett — zarándokoknak és turistáknak a különféle Mária-szuvenírokat. Úgy látszik, a pénz áthidalja még a vallási és a világszemléleti ellentéteket is ... Ha már a világról alkotott eltérő nézeteket hozta fel, meg kell emlékeznem az útközben meglátogatott Milétoszról is. Ebben a magas szintű szellemi életet élő ókori városállamban volt ugyanis a materialista jellegű görög filozófia első önálló iskolája. Képviselői közé tartozott a geometria atyján, Tháleszen kívül Aniximandrosz és Anaximenész. Ők voltak az első természetkutatók, akik a világot már anyagnak tekintették, és ösztönös materializmusuk naiv dialektikával párosult. A milétoszi filozófusok szellemi hagyatéka mara: dandóbbnak bizonyult, mint a többször is feldúlt és újjáépített városuk híres márványcsodái. A talajvíz által helyenként ellepett rengeteg rom közül a legszembetűnőbben a korinthoszi oszlopokkal szegélyezett fürdő, s a 140 méter széles, 30 méter magas színház emelkedik ki, amelynek a nézőterén tizenötezer ember fért el. A MADÁR-SZIGETEN Utazásom közben megfigyeltem, hogy eb-20 «4
