A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
AZ KI ,I(W.YO I ÁI .1 Juhász Ilona, a Csemadok Rozsnyót (Rožňava) Járási Bizottságának fiatal, alig huszonhat éves szakelőadója utam céljához így ad útbaigazítást: — Kovácsi kis falu. Lélekszáma alig haladja meg a százhúszat. Iskolája, helyi nemzeti bizottsága és fizetett népművelője nincs. A Csemadok helyi szervezete se tevékeny. A fiatalok elköltöznek onnan. Városi emberek vásárolják meg és foglalják ei a régi, megüresedett parasztházakat. Keresni kell a térképen, ugyanúgy a Csermosnya völgyében, amelyben erdők és hegyek között úgy kanyarog fölfelé az út, mintha a szűk völgy településeit messzire el akarná kerülni. De aztán előbukkan Dernő, a hajdani vasgyáráról ismert község, a budapesti Lánchíd.vasalkatrészeinek jó részét itt gyártották, az Andrássyak krasznahorkai várában látható is a Lánchíd egyik láncszeme, s alig valamivel feljebb már Kovácsi (Kováčová) nevét olvasom a község szélén leszúrt tábláról. Itt vagyok hát az elmúlás kezére játszó falu alsó végénél, szakadó esőben, személygépkocsim ablakán keresztül felejtkezve bele a túlontúl csendesnek tetsző világba, amelyet Kovácsi kínál. Sehol egy lélek az utcán, mintha már az utolsó ember is elköltözött volna innen. Az 1858-ban épült katolikus templom kívülről-belülről tatarozás alatt áll. Körülötte húzódnak meg szerényen, gyümölcsfák termő lombjai között a régi parasztházak. Talán nem is így kellene neveznem őket, hiszen ahogy az eső függönyén látom, mostoha ez a vidék, fukarul adja termőföldjét. A falunak körülbelül háromszáz hektár a mezőgazdasági területe, de ebből csupán száz hektár a szántó. A többi rét és legelő. A szegényebbek, akiknek nem volt fogatuk, fát vágtak, bányában dolgoztak, vagy szenet égettek, akiknek pedig fogatuk volt, a kivágott fát fuvarozták és a föld felszínén található vasköveket szállították a dernői vasgyárba. Négy család volt a faluban, akiknek viszonylag sok volt a földjük. Petro Ferencnek például húsz hektárja és nagy családja volt. Ö fuvarozni járt, felnőtt gyermekei meg aratni mentek messze, a jobban termő földekre. Sokan jármos tehenekkel művelték meg kevéske földjüket. Olyan partok vannak errefelé, hogy néhol a szekér minden kerekét meg kellett kötni. Kovácsi határában több kerék kopott, több lánc szakadt, mint a sík vidéken. Az igavonó állatok is hamarább elhasználódtak. Nem múlt el úgy a nyár, hogy szénával vagy terménnyel megrakott szekér fel ne dőlt volna. A háború előtti nagy szegénység esztendeiben orwadászásra adták itt az emberek a fejüket. Hegedűs István volt a leghíresebb, már meghalt. A csendőrök többször tartottak nála házkutatást. Egy másik orvvadászt egészen a házáig kísért a csendőr. Szétszedhető fegyvere volt, és tudta, hogy a csendőr a nyomában. A csövet a nadrágjába, a tust a felesége szoknyája alá, a vadhúst meg a bölcsőbe dugta, a gyermeke alá, aki már nagyobbacska volt. Kérdezi a csendőr a gyerektől, hogy van-e puskája az apukájának? — Van — vallja be a gyerek. — A csöve apukánál, a tusa anyukánál, amit meg lőtt az itt van a bölcsőben. A falu fölött magasodik a Somhegy, amelynek sziklás orma akár maga alá is temethetné a házakat. De úgy minden kétséget kizáróan szegényebb lenne a Csermosnya völgye egy településsel. Vagy itt már egyik-másik ház temető is? Gömör vármegye történetében olvasom, hogy a századforduló táján Kovácsvágásnak (így hívták akkor a falut!) ötvenhárom háza és kétszázkilencvenhat lakosa volt. A Somhegyhez fűződő monda szerint a krasznahorkai várat ezen a hegyen kezdték építeni, de amit nappal felépítettek az emberek, éjszaka elhordták a szellemek. Tetejében még mindig láthatók a vársánc nyomai. Nem szeretnék búvárkodni a falu történetében, mert akkor messzire kellene visszakanyarodnom a történelmi időben, s a hámori kovácsokról is hosszabban kellene beszélnem, akik olyan szenvedélyesen keresték a vidéken a vasércet, mint aranyásók az aranyat. Feltehetőleg a falu neve is tőlük ered. Németh János a legkönynyebben utolérhető Kovácsiban. A községi könyvtárat vezeti rokkantként, s éppen fogadóórát tart. Ö maga is kovács volt. Kovács és csőszerelő a bányaműhelyben. Nem munkahelyének, második világháborús hadifogságának a rokkantja; kétrét görbülve jár a vérontás értelmetlensége haláláig nyomná már a vállát. Könyvtára kicsi, állománya alig éri el az ezerötszázat, az iskolaépületben rendezték be. Közvetlen szomszédságában a tanterem ajtaja zárva. Valamikor egytanerös. Illusztrációs felvétel: KÖNÖZSI ISTVÁN 12
