A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-03 / 40. szám

Ha Mikes Kelemenre gondolok, két élmény villan vele kapcsolatban az eszembe. Először Lévay József verse, amelyet diákkoromban meg kellett tanulni s kezdő sorai most is itt csengenek a fülembe:

Egyedül hallgatom tenger mormolását, tenger habja felett futó szél zúgását Egyedül, egyedül.

A bujdosók közül.

Az iskolai önképzőkörökben sokszor szavalták nagy pátosszal, érzelmektől elcsukló hangon. Én pedig romantikus hajlamaimnak engedve ilyenkor mindig egy hatalmas tengerparti sziklát képzeltem magam elé, rajta egy kurucmentés, feketehajú, szomorúszemű, költő féle árnyalakot, aki a végtelen tenger fodros habjaira tekint, távoli hazájára gondolva.

A másik kép se prózaibb. Beck Ö. Fülöp szobrász és plakettművész alkotása. Az emlékérmen egy kuruckori deák bal kezével fejét támasztja; jobb kezében lúdtoll és az asztalon füstölgő mécses. Szinte érezzük, hogy milyen elmélyülten rója késő éjjel egymás alá az íródeák a sorokat. Ez az emlékérem lett később átstilizálva, fába metszve a Nyugat folyóirat és a Nyugat kiadásában megjelent könyvek jelképe; minden címlapon megtalálható.

Aztán elolvastam Mikes Törökországi leveleit, mind a 207-et, amelyet egy Konstantinápolyban lakó gróf P. E. betűk mögé rejtett, képzelt erdélyi hölgyhöz, „édes néniéhez" írt, és egyszeriben egy hús-vér eleven ember képe bontakozott ki a romantika ködéből. Olyan prózai alkotást tudott levelek formájában, játékos könnyedséggel, könynyes, bús sorsokkal, legszemélyesebb érzelmekkel megszerkeszteni, amely a XVIII. századi magyar prózából teljességgel hiányzott. A bujdosó élet szürke egyhangúságát ez a vallomásos, játékos és mégis komoly időtöltés oldotta fel, ezzel vígasztalgatta magát. Több mint négy évtizedig írogatta szorgalmasan „édes nénjének" a leveleket.

E levelek alapjául a bujdosók pár évi franciaországi tartózkodása szolgált. Itt ismerte meg a francia levélirodalom akkoriban divatos, jellegzetes sajátosságait: a lebilincselő gondolatszövést, a társalgó hangot és a választékos nyelvet. Ezeket Franciaországban könyv alakban is olvashatta. Ennek nyomán, de mégis egyéni módon, sajátos erdélyi ízt, székely észjárást, anekdotázó kedvet csepegtetve belé, szerkesztette meg leveleskönyvét. Egészen átéli a levélváltás örömét, sőt még az elképzelt hozzá intézett levelekből is idéz, hogy minél hitelesebb legyen:

.. ked írt olyan haragos és tüzes levelet nekem, hogy ugyan szikrádzott, amikor olvastam ... írjon bölcs, és okos, csinos és takarékos, panaszkodó, búcsúzó, gyönyörű, kedves, igen kicsid, a mézes pogácsánál édesebb, a nyúl farkánál rövidebb leveleket ..."

Mikes első levelei még bizakodó hangulatot árasztanak, sok humorral fűszerezett történeteket mesél el társairól és a törökökről és azt hiszi, hogy bujdoklásuk nemsokára véget ér. Később a levelek hangja egyre szomorkásabb, a „hiábavaló töltött" élet feletti bánat keseríti. Mária Terézia a bujdosók

MIKES

(1690-1761)

Mikes Kelemen: Törökországi levelek

32.

Jénikő, 10. octobris 1719.

Micsoda szép állapot az: tegnap ebédet Ázsiában etten, vacsorát pedig Európában. Ide pedig nem a levegőégben hoztak, hanem a vízen. Mindezekből megüsmeri kéd, hogy ide visszajöttünk, és a táborozást elvégeztük. A' bizónyos, hogy nem az ellenség elől jöttünk el, hanem a sok eső elől, amelyet el nem lehetett űzni, noha két generális vagyon velünk. A mindennapi mulatság már itt abból fog állni, hogy vagy Bercsényi uram jő mihozzánk, vagy mi megyünk hozzája. A vadászat sem múlik el, de a' sem múlik el, hogy ellenünk ne vadásszanak a portán. Mert a német követi legtöbbet azon elmélkedik, hogy nekünk árthasson; mi pedig legkisebben sem ártunk néki, és nem tudom, mivégre kívánja üldözni ezeket a szegény bujdosó magyarokot, akik itt a tengerparton csak dohányoznak suhajtással. Édes néném, vajon az olyan világi üldözők olvassák-é azt, hogy még bé is kell a szemeket hunni egynéhány száz esztendőkig. Akkoron nem a kamaraszék éleiben citáttatunk, sem nem annak törvényje szerént mondják ki a sentenciát, hanem aszerént a kegyes évangyelium szerént amely azt parancsolja a császároknak is, hogy megbocsássanak az ellenségnek, és a rosszért jól tegyenek. Az olyan ítélőszék, ahol az allégációt bé nem veszik, nem is az ország törvényit hanem az évangyéliumot teszik ott a fejdelmek eleiben. Akkoron egy fejedelem héjában fogja azt allégálni, a ministerim jovallották nékem, hogy a bujdosó magyarokot bujdosásokban is üldözzem, és a poHtica ratio arra vitt, hogy őket olyan állapotban vessem, amelyben jövendőben se árthassanak. Az ilyen mentségre csak azt felelik, nem kellett volna azon igyekezni, hogy elvegyed töltök azt a kenyeret, amelyet én rendeltem nékik idegen országban, minekutána már elvetted volna az örökségeket; a politica ratioért nem kellett volna jövendőbéli bizonytalan rosszért bizonyos rosszat követni felebarátidon. Ha mások is így gondolkodnának, békességben maradnánk. Tatám gondolkodnak, de az ilyen gondolat csak általmégyen rajtok, valamint a purgáció.

A' tatám tudva nincsen kédnél, hogy mi most is abban a szándékban vagyunk, hogy Franciaországban visszámenjünk, és ha csak a mi akaratunkon állana, ma indulnánk meg. De csak az akarat áll mirajtunk, a tehetség pedig máson, mivel a fejedelem ezen szándéka iránt a francia udvarnak egynéhány rendbéli leveleket írván, arra egyenes választ nem vehetett még eddig. Az udvar se nem tiltja, se nem jovallja az oda való menetelit világosan, amelyekből kitetszik, hogy nem kívánja oda való menetelünket Inimicus homo hoc fecit. Akik itt miellenünk vannak, ott is ugyanazok gátolták meg utunkot Franciaországot Orleáns herceg igazgatván, mivel a király még nem arra való, mindenkor nagy barátságot mutatott a mi urunkhoz, az anyja pediglen, aki is egy házból való a mi fejedelemasszonyunkkal, úgy szerette, mint a fiát mindholtig. De a fejdelmek között lévő atyafiság és barátság olyan, mint a nádszál, ha jól vagyon dolgod, mind az atyafiság, mind a barátság fent vagyon, ha pedig rosszul vagyon, és reájok szorulsz, csak azt mondják: nescio vos. E’ már rajtunk bételjesedett mivel Orleáns hercegnek az urunk még egy levelét nem vette; annyi sok szép ígéred után legkisebben dolgait ebben az országban a portán nem segítette. Ilyen a fejdelmek barátsága, ilyen reménség nélkül lehet hozzá jók folyamodni mindazoknak, akikre szükségek nincsen, és csak úgy bánnak az emberrel, valamint a citrommal, amelyből a /évit kifacsarván, azután elvetik; ha a forrásból jól iszunk, azután annak hátat fordítunk. Reánk pedig most nincsen szükség, az elmúltot elfelejtették, és a hatalom kezekben lévén, jövendőre nem hajatanak. A kéd mondása szerént derék állapot a szerencsén fekünni. A' való, hogy az olyan ágy nem igen állandó, de amég tart addig csak jó rajta fekünni. Meg nem kell, édes néném, az ígéretet másolni. A nemesvér, amit fogad, megtartja, ha magyarországi volna kéd, tartanék valamitől, de erdélyi lévén, ott a nemesasszonyoknak a szavok olyan állandó, valamint a brassai havas. Tartsa meg hát ígéretit és három vagy négy holnapját a télnek töltse el kéd itt a magyar asszonyokkal. Való, hogy kéd lesz egyedül erdélyi, de egy erdélyi asszony nem ér-é annyit mint tíz magyarországi? A rózsa többet ér a kórónál, a nap fényesebb a holdnál. Mikor Magyarországon fogyatkozás vagyon a napban, csak egy erdélyi asszonyt vigyenek oda, annak szépsége elég fényességet ád. E' nem dicséret hanem igazmondás. Ha az Isten őket szebbnek teremtette másoknál, ki tehet arról. Arról sem tehet senki is, ha lefekszem, mert tizenegy az óra. Ha szerencsén nem fekszem is, csak jól aludjam, jobb az egészség annál. Ezután csak azt nézem, mikor fog kéd ideérkezni, de mindenképp pereputtyástól kell idejőni.

kegyelmi kérvényére röviden csak ezt válaszolta : ex Turcia nulla redemtio — Törökországból nincs visszatérés! A magányosság szomorúsága érződik ekkor írt leveleiben és a belenyugvás a változhatatlanba. Egymás után halnak el mellőle a társai és egyedül marad. A levelekből egy különös élet drámája bontakozik ki.

Mikes Kelemen nemcsak leveleket írt, hanem számottevő fordítói munkát is végzett. Hosszú élete alatt tizenkét művet fordított franciából magyarra, mintegy hatezer kézirat-lap terjedelemben. Ezek nagy része vallásos jellegű, egyháztörténeti mű. Csak egy szépirodalmi alkotást fordított le, a Mulatságos napok című keretes elbeszélés gyűjteményt. Jó szerkesztői érzékkel, amely leveleiben is megmutatkozik, gördülékenyebbé tette a helyenként terjengős francia szöveget. Mme de Gomez kora divatos regényírója ezt az elbeszélésfüzért nyolc kötetben adta ki. Mikes ezekből csak a legérdekesebb novellákat válogatta össze. Szereplőit és cselekményét is megmagyarosította, ahogy később a többi neves magyar fordítók Faludi, Kazinczy és Kisfaludy Károly tették.

Verseket is írogatott, ezek nagy részét beleszőtte leveleibe. Thaly Kálmán írta róluk: „Gondolatai szépek, alakítani is tudna — de verselni nem. Látszik, hogy prózaíró volt, nem költő." Legterjedelmesebb verse Rodostó leírása mégis figyelmet érdemel. Az első négy sora meglepően hasonlít Lévay későbbi, Mikesről irt versének alaphangulatához :

Lakunk partján a Tengernek,

Töltjük napját életünknek;

Annak gyakran nagy zúgását Halljuk, s látjuk hánykodását.

Mikes Kelemen kétszázhuszonöt éve — utolsóként a bujdosók közül — 1761. október 2-án halt meg pestisben Rodostóban. Több mint három évtized múlva kerültek elő levelei és kéziratai. Állítólag egy Mészáros nevű ember hozta haza. Kulcsár István a népszerű szerkesztő és hírlapíró nyomtatta ki Szombathelyen 1794-ben. A gyűjteménynek is ő adott címet, amely így hangzik Törökországi levelek, melyekben a II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel bujdosó magyarok történetei más egyéb emlékezetes dolgokkal együtt barátságosan eléadatnak. írta Mikes Kelemen."

Mikes barátságos voltát hangsúlyozza Szerb Antal a szó legmagasabb értelmében „és azért van annyi barátja a síron túl is". Müve emlékirat, napló, enciklopédia, a mindent magába foglaló modern regény őse. A levélírás műhelytitkairól Mikes ilyen nyájasan nyilatkozik: „Csaknem minden ember ír levelet, de nem minden tud olyat írni, hogy tessék. Vannak olyanok, akik leírják, amit akarnak mondani, de csak száraz, sótalan és ízetlen; némelyek pedig legkisebb dolgot is úgy feltudják ékesíteni, olyan ízt adnak annak, hogy tetszik."

Ez a titka annak, hogy Mikes levelei ma is népszerű és élvezetes olvasmányok.

OZSVALD ÁRPÁD

10