A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-03 / 40. szám

üsnsrAN HAIKDTTUK-OLYASTUK-LATTUK Dallal, tánccal, kiállításokkal ünne­pelték Sivrihisarban a nagy török mesemondó IMaszreddin Hodzsa születésének évfordulóját. Anekdo­tái, melyeket a XVII. században gyűjtöttek össze első ízben, azóta megjelentek nyomtatásban is, a vi­lág számos nyelvén közölték, köz­tük magyarul. A képen a török kö­tet egyik illusztrációja. Olyan, mint egy nyíló virág, bár nem illatos, hanem inkább egészségre káros gázok terjengenek a közelé­ben. Autópálya útkereszteződéséről van szó. A felvétel Kaliforniában készült. 1926-ban készült felvételen éppen tornázik. BARKÓCA­KOSZORÚ A népi játékszerekkel foglalkozó szakiroda­­lom nem tekinthető éppen gazdagnak, de napjainkban is akad egy-egy kutató, aki a néprajz eme területével behatóan foglalkozik (pl. Gágyor József Megy a gyűrű vándorútra c. munkája vagy az erdélyi Gazda Klára, aki a Gyermekvilág Eszteineken c. monográfiájá­ban szentel egy részletes fejezetet a gyer­mekjátékszereknek). Eszéken is megjelent egy tanulmány, Lábadiné Kedves Klára Bar­kócakoszorúja, amelyben a Drávaszög déli csücskében fekvő három község: Kopács (Kopačevo), Laskó (Lúg) és Várdaróc (Varda­­rac) népi játékszereivel ismerteti meg az olvasót. Az Alfaluknak is nevezett községek igen közel esnek egymáshoz, népi hagyományaik, ünnepeik, szokásaik is megegyeznek, nyelv­­használatukban is egységesnek tekinthetők. Lábadiné a laskói Petőfi Sándor Általános Iskola tanáraként önképzököri foglalkozáson kezdte el a népi játékszerek gyűjtését. Tanu­lói a nagyszülők és szülök segítségével jóné­­hány játékszert elkészítettek, azokkal játsza­ni is megtanultak, mintegy megvalósítva a József Attilái gondolatot: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd, szép, komoly fiadat!" Közben kiderült, hogy a mai gyerekek is milyen nagy örömmel készítik el a régmúlt idők természetes anyagból származó játék­szereit. Azokkal milyen szívesen játszanak. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a játékszer anyaga után kutatva közelebb ke­rültek a természethez, környezetükhöz a gyerekek. S csakúgy „mellékesen" fejlődött kézügyességük, önállóságuk, esztétikai érzé­kük. Lábadinétól megtudhatjuk, hogy hozzáve­tőlegesen a játékszerek kétharmadát a fiúk készítették, szinte minden játékszercsoport elkészítéséből kivették részüket. Leginkább kedvelték a labdákat, forgókat, röptetöket, a játékfegyvereket; a járművek, az ügyességi játékok megformálásának igazi mesterei vol­­, tak. A lányok kedvencei elsősorban a babák, amelyeket a legtöbb esetben maguk készí­tettek, öltöztettek. Összesen kétszázharminc játékszer leírá­sát adja közre könyvében a szerző. A bonyo­lultabbakat rajzzal illetve fotóval próbálja megértetni. A játékszerek nevét tájszólásban közli, a nehezebben érthetőket értelmezi is. Urbán Aladár Újvári Erzsi: CSIKOROGNAK A KÖVEK Az emberi emlékezet véges, tehát az ember felejt, majd újra felfedez, s az utóbbi a jó, mert felfedezni, újra megismerni dolgokat, szép és emberi. Újvári Erzsit (Kassák Lajos húgát) mi, mai negyvenesek, nem ismerjük, számunkra esetleg lexikális adat volt, az idősebbek pe­dig elfeledték. Ami nem is lehet megbotrán­koztató, hiszen versei vékony kötetbe gyűjtve Prózák címmel, 1921-ben Bécsben jelentek meg, és az utolsó verse „A vörös Fekete tenger partján" pedig 1929-ben jelent meg nyomtatásban. Kassák Lajos ugyan az Egy ember élete című regényében megrajzolja húgának arcát. leírja miként lett az egyszerű munkáslányból kiforrott kész költö, aki megrázó verseket ír a háborúról, s ellen. „Szombaton Bözse hozza a fizetést. Ö az egyetlen fix jövedelmű forrása a családnak. Sokat, roppant sokat dolgozik ez a kislány (...). S ezekben a késő órákban se fekszik le nyugodtan aludni. Előveszi az ismétlő iskolai füzetét és írni kezd..." — vall húgáról Kassák. Újvári Erzsi igen sűrített és drámai volt. 1899. június 14-én született Érsekújváron (Nové Zámky) és 1940. augusztus 11 -én halt meg Moszkvában. A Tanácsköztársaság idején ment feleségül Barta Sándor avant­gárd költőhöz és nemsokára élte az emigrán­sok nem könnyű életét Bécsben, majd más­fél évtizedig Moszkvában. Első művét 17 éves korában közli „A Tett", később a MÁ-ban jelennek meg versei és publikációi. A Szovjetunióban nem publi­kált, azaz leánya Barta Zsuzsa emlékezése szerint „szomorú elbeszéléseket" írt, amiket gyermekeinek olvasott fel, de a füzetecskék elvesztek s így nem maradt nyoma írásainak, ami nagy kár. Verseit „prózáknak" nevezte, mély drámai, megrázó sorokat vetett papírra. A kötetben szereplő Lenin című verse annyira igazi és őszinte, hogy tankönyvekben kellene tanítani. Másik verse a már említett „A vörös Fekete tenger partján" pedig időt­álló, mert igaz hit, elkötelezettség és szere­tet nélkül ilyen verset nem lehet írni. Kezemben tartom Újvári Erzsi Csikorognak a kövek című formás kötetét (ízléses borító­ját Kis Marianne készítette Bortnyik Sándor festményének felhasználásával) és úgy ér­zem : az elfeledett költőnö“ lelkét tartom a kezemben, s látom az általa megálmodott napot. Motesíky Árpád O* FAJDALOMMAL TELI KORDÉ Mindig felfokozott érdeklődéssel ülök le a képernyő elé, ha szlovák filmet vetítenek a televízióban. így történt ez nemrégen is, amikor a Ján Papp „Fájdalommal teli kordé" című regé­nyéből készült filmet sugározták, amely a bratislavai televízió és a Szlovák Filmvállalat közös produkciójaként jött létre. Forgató­­könyvét Zuzana Krížková írta, rendezője Sta­nislav Pámický volt, a kamera mögött Ján Ďuriš állt. A főszerepeket Zdena Studénková, M. Geišberg, M. Zdenkovič játszották. A háborús témát nem szokványosán feldolgo­zó mű mélységes humánummal szólt a bol­dogság kereséséről. Látszólag minden adva volt ahhoz, hogy nagy erejű, emlékezetes mondhatnám, mű­vészi film szülessék. Nem Így történt. Sajná­lom, hiszen Ján Papp könyve már az első megjelenésekor (tizenhat évvel ezelőtt) vá­szonra, képernyőre kívánkozott. Hogy miért? Most az okoknak kellene következniük, de úgy érzem nem érdemes őket felsorolni, nem érdemes mélyebb vizs­gálódásokba bocsájtkozni. Mert a nézőkkel együtt úgy jártam, mint Gyulán ama emlékezetes színdarab közön­sége, melynek szabadtéri előadását meg­gondolatlanul átvitték a gyulai tószínpadra, s melyet tönkretettek a hangosan kuruttyoló békák. Nos, a „Fájdalommal teli kordé" — című filmben a gyulai békák szerepét Sveto­­zár Štúr (egyébként kifogástalan!) zenéje he­lyettesítette: a kísérőzenét ugyanis dilettáns módon ráengedték a párbeszédekre — él­vezhetetlenné téve Így a jobb sorsra érde­mes, inkább zsúfolt, mint filmszerű alkotást. Pedig a kísérőzene jól kihangsúlyozhatta vol­na a film egyik-másik szimbolikus erejű jele­netét, így viszont a dühítő zene-hangzavar­ban fontos, lényeges mondanivalók sikkad­tak el. Bosszankodásom ellenére emlékezni fo­gok Zdena Studénková és M. Zdenkovič nagyszerű alakításaira, a haláltáborba igyek­vő vonatszerelvény váratlanul kinyíló és be­csukódó vagonajtajára, egy, a M. Geišberg arcán csattanó hógolyóra, a Terezkát alakító lány aktjára s értelmetlen halálára, s végeze­tül Dráfi Mátyás és Boráros Imre tehetségük­höz méltatlan statisztáltatására. Ardamica Ferenc sr & RAVEL-MUVEK - ZONGORÁN Az 1985-ben született Maurice Ravel a századforduló egyik legkiválóbb francia komponistája volt. Sajátos önálló impresszi­onista stílust alakított ki, melyet a tiszta dallam-, ritmus-, harmónia- és hangszínvilág jellemez, s egyes műveiben a szellemes irónia is szerephez jut. Művei közül legjelen­­tősebbak a balettzenék, a zenekari darabok és a zongoraversenyek. Ránki Dezső zongo­raművész a közelmúltban megjelent digitális Hungaroton-lemezen öt Ravel művet ad elő. (Szonatina, Vaises nobles et sentimentales, Gaspard de la nuit. Menuet sur le nőm d'Haydn, Prelude). Ránki Dezső a Chopin-prelűdök, a Bartók- és Sztravinszkij-lemezek után — sokoldalú­ságának bizonyságaként — most a technika­ilag szerfelett igényes Ravel-szerzemények tolmácsolására vállalkozott. Különös figyelmet érdemel a „Nemes és érzelmes keringök" („Vaises noblest et sen­timentales") című Ravel-szerzemény, mely a hangversenyeket látogató közönség körében elsősorban mint zenekari darab ismert, az eredetileg zongorára készült müvet Ravel táncjátékká dolgozta át. Ránki briliáns elő­adásában kidomborodik a mű minden jel­lemzője: a leheletfinom szerkezetű zenei szövet, a puritánnak tűnő harmóniavilág, a változatos ritmika, a hűvös érzékiség bámu­latosan élethű zenei kifejezése. A „Gaspard de la nuit" című Ravel-mü a kevésbé ismert Ravel-szerzemények közé tartozik. Költőjük, Aloysius Bertrand a verseket „Rembrandt és Callot modorában irt fantáziának" nevezte. Ravel zenéje szuggesztívan „láttatja" a hall­gatóval a műben rejlő fantasztikumot, felele­veníti az idegtépő látomásokat, az érzelmek és a komikum groteszk összefonódását. Ránki Dezső személyében a mű és előadó­ja szerencsésen egymásra talált. A kiváló magyar zongoraművész, aki közismert stilá­­ris sokoldalúságáról. Ravel életművének olyan darabjaival ismerteti meg a zeneked­velő közönséget, melyek ezideig háttérbe szorultak a zenekari művekkel szemben. Sági Tóth Tibor 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents