A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
féra, izgalom, élmény, esetleg kisebb-nagyobb nyeremény reményével érkezik ide. — Bratislavában a hetvenes évek első felében sikerült felújítanunk a rendszeres lóversenyek hagyományát, s azóta szinte folyamatosan emelkedő nézőszámról adhatunk számot — újságolja Marián Šurda, a pálya versenytitkára. — Érdekes jelenség ez. hiszen a többi sportban, beleértve például a focit is, csökken a nézőszám. Hogy nálunk viszont vasárnapról vasárnapra kereken ötezres tömeg tolong, az biztató jel számunkra a jövőt illetően is. Aligha szükségeltetik hozzá különösebb riporteri lelemény, hogy az ember felfedje ennek nyitját. A labdarúgás, vagy akár a jéghoki jobbára csak a férfiak sportja, míg a lóverseny az egész család számára kellemes időtöltést jelent(het). A gyerekek a játszótéren vagy a pónilovak hátán töltik az időt, a szülők pedig a futamokat figyelik. Együtt van, levegőn van a család, ráadásul a vasárnap délután is tartalmasán múlik el. Mindemellett a férj még külön szórakozást is találhat, hiszen saját érzéseire építve, vagy az istállókhoz közel sodródva az idomárok és a hajtók tippjeit fülelve, fogadást is tehet egyik-másik lovacskára. Abban a holtbiztos reményben, hogy a futamok valamelyike után az ő zsebébe vándorolnak át a most még más kezében gyürődő bankók. Nyerni avagy nyeríteni? Miért járnak az emberek lóversenyre ?... — Szórakoztat — mondja a 43 éves K. László, aki szakmunkás, de ha teheti, hát hőgutát osztogató napsütésben és őszi borongásban egyaránt kijár ide. — Van itt minden, ami kint csak külön-külön. Sok ember sokféle mulatságos szöveggel, szép lovak, sport, forog a pénz, ott a büfé is. Természetszerűleg adódik a kérdés: lehet-e nyerni? Nos, lehetni lehet; csak éppen nem valószínű. Mármint ami a tetemesebb összegű nyereményeket illeti. Ha ugyanis valaki állandóan s azonos összeggel végtelen ideig játszik, nyereségei és veszteségei úgy-ahogy kiegyenlítik egymást. Végtelen ideig azonban senki sem játszik. A másik tényező pedig az, hogy a fogadó — miként a többi, államilag támogatott szerencsejátéknál — részben el is tartja magát a vállalatot, tehát törvényszerűen kevesebb pénzt kap vissza, mint amennyit befizet. E törvényeknek megfelelően a nagyon hosszú ideig tippelők alkotják az állandó „szolid" játszók táborát, akik kisebb-nagyobb nyereményeik ellenére — hosszabb távon — a legmegbízhatóbb vésztők, a szenvedély konok adófizetői: a nyerők helyett a nyerítők. Biztos módszer csak egy van: aki nyert és így atipikus pluszba lendült, azonnal hagyja el a pályát, vissza se térjen. Legalábbis tippelőként ne, ám ez nehéz ügy. így hát sport vagy szerencsejáték a lóverseny? Mindenekelőtt: higgadt fogadásokkal szórakozás, amelynek sportszerűségét továbbra is óvni kell. Saját hagyományainkhoz híven, avagy ahhoz a tradícióhoz ragaszkodva, amit az első jelentősebb angol verseny óta őriz a lósport története. Azon az első versenyen 1780-ban dőlt el, hogy derbynek hívják a derbyt, s nem Bunburrynek. A két vetélkedő angol uraság ugyanis megállapodott: a vesztesről nevezik el a versenyek versenyét. Nos, Earl Bunburry nyert, s így neve nem vonult be a köztudatba, míg társáé állandó jelzővé vált. A szórakozásról még csak annyit, hogy- szép a lovak futása, főleg ha tudjuk: az ügetés, a vágtatás, az akadályugrás elsősorban tanult mozgás. A tenyésztés, a sikerek és a felgyűlt emberi tapasztalatok eredménye. MIKLÓSI PÉTER (Archívumi felvételek) AGROKOMPLEX ’86 Seregszemle volt ismét a Zobor alatt. Tudjuk: Agrokomplex — ami azt jelenti, hogy immár hagyományszerűen felvonult a hazai mezőgazdaság színe-java, nemkülönben a mezőgazdasággal szorosan összefüggő ipari ágazatok, így az élelmiszeripar, a mezőgazdasági gépipar mutatta be újdonságait. Egyes szakmai vélemények szerint az újdonságokat illetően meglehetősen kiegyensúlyozatlannak látszott a mérleg, s ebből nem keveset tapasztalhatott maga a mindennapi fogyasztó is, aki már régen reménykedik abban, hogy hazánkban végre szélesebb lesz az üdítő italok, a húskészítmények, az egyéb élelmiszeripari félkészáruk skálája. Nos, ami ért illeti, meg kell mondani, hogy a vállalatok nem nagyon törik magukat azért a célért, hogy a fogyasztó megfizethető és elfogyasztható új üdítőket leljen a polcokon. Mi tagadás, vonatkozik ez a húskészítményekre is. Pedig hát tudjuk: határozatok sora szabja meg azon cél megvalósítását, hogy az élelmiszeripar és a kereskedelem sokkal rugalmasabban reagáljon a változó elvárásokra és vegye figyelembe a megváltozott fogyasztói szokásokat,- a változó fogyasztási struktúra követelményeit. Ettől eltekintve viszont egyértelműen megállapítható, hogy a mezőgazdaság eme évente ismétlődő reprezentációjának mérlege tovább javult, s voltak kiugróan jelentős teljesítmények is. Vonatkozik ez elsősorban a mezőgazdasági gépiparra, ahol számos újdonsággal találkozhatott az ember. Szakember és nem szakember egyaránt. A hazai gépgyártás jó hírnevéhez méltó termékeket sorakoztattak fel — nem kevés érdeklődést kiváltva a külföldről érkezett látogatók soraiban is. Évente ismétlődő tapasztalat: még mindig nagyok a rések a termelés és a kereskedelem között. Számos eset bizonyítja, hogy a termelők által kínált új termékek forgalmazásától gyakran vonakodik a kereskedelem, s aligha teszi ezt indokoltan, ha egyszer a pavilonok tárlói előtt a fogyasztó leggyakoribb megjegyzése így hangzik: miért nincs, ha van? Az Agrokomplexre látogató párt- és gazdasági vezetők épp e rések kiszorítását szorgalmazták elsősorban. A sláger pedig a biotechnológia volt. Hogy mi a biotechnológia? Mi, mindennapi fogyasztók még csak ízlelgetjük a fogalmat, de várható, hogy rövidesen a jelentésével is tisztában leszünk, mert gyakorló fogyasztóként tapasztalhatjuk majd az erényeit. A termelési technológiákba szinte forradalmi gyorsasággal foglalják el szerepüket a mikroorganizmusok, az enzimek, amelyek nemcsak felgyorsítják az élelmiszerkészítmények előállítási idejét, hanem nemesítik azok ízkomponenseit, javítják tárolóhatóságukat is. Örvendetes, hogy a hazai élelmiszeripar gyorsan reagált a biotechnológiában rejlő lehetőségekre, s amint tapasztalhattuk, igen figyelemreméltó sikerrel tette meg az első lépéseket. A fogyasztó tehát számíthat arra, hogy a nyolcadik ötéves tervidőszakban jóval nagyobb lesz a választék. Aki a csinos Zobor alatti városban csak egyetlen napot töltött, az is jó élményekkel térhetett haza, hiszen látnivaló akadt bőségesen. Láthatta a hazai újdonságokat, a baráti országok termékeit s számít arra, hogy a jövőben nemcsak a hazai, hanem a külföldi termékek skálája is bővülni fog. A szakemberek, akik hivatásból voltak jelen — tudják: a kínálat valóban tovább bővül. Egy ismerős szövetkezeti elnökkel találkoztam Nyitrán. Azt mondta: ezt a pompás öntözőberendezést akár a hónom alatt hazavinném. Remeknek látszik. Igaz, hogy jónéhány mázsa lehet, de ilyen aszályos nyár után valóban még a vállán is hazacipelné az ember. És ezt a tenyészkant is hazavezetném — kétszáz kilométernyire. gyalog, madzagon. Hát igen. —k— 5