A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
A CSEMADOK ÉLMÉNYCSALOGATÓ Saját észrevételeimre alapozva kijelenthetem: a gyermekes családokban zajló tanév eleji fogadkozások közepette sok szülőben merül fel a gondolat, miszerint a színházat, de legfőképpen a zenét is be kellene építeni valami módon csemetéik életébe. Ebben a tekintetben a szülök többsége — például a muzsika rejtelmeinek feltárásában —, általában csak azt tartja a járható útnak, hogy valamilyen hangszeren taníttatni kezdi gyermekét, aki akár tehetséges, akár nem, kínlódik a gyakorlással. Lassan megutálja közben a muzsikát; noha szeretni tudná, ha magának nem kellene kinnal-keserwel művelnie. Persze, még többen vannak az olyanok, akik beérik egy-egy sóvárgó tanév eleji sóhajtással — azután eszükbe sem jut többé a muzsika. Csemetéjük nyelvórákra, a legváltozatosabb különórákra vagy szakkörökbe jár, épp csak a zene marad ki. Pedig hány felnőttől hallani: hiányzik életükből a muzsika, s irigylik azokat, akik gyönyörűséget találnak egy szimfóniában vagy concertóban. Dehát felnőtt korban hogyan kezdjenek hozzá megérteni és megérezni azt, amihez ifjúságuktól nem szokott hozzá a fülük?... És mert maguk is el-elhessegetik közelükből a komolyzenét, nem is gondolnak arra, hogy gyermekeikkel megszerettessék azt. Ugyanakkor fünek-fának arról panaszkodnak, hogy a tízen innen és a tizen túliak magnójáról, lemezjátszójáról szüntelenül bömböl az ilyen-olyan sekélyes zene ... Gondolom, mindebből nyilvánvaló: általában keveset teszünk annak érdekében, hogy gyermekeink élményvilágát és ízlését e téren is fejlesszük. Hogy bevezessük őket abba a tartományba, amely nem az ösztönökre s indulatokra hat, hanem családi színházlátogatás vagy hangversenyhallgatás révén a lélek meg a szellem rejtelmeibe vezet. Újságírói munkám velejárójaként gyakorta fordulok meg művelődési otthonokban és a kultúra egyéb, ennél is nemesebb templomaiban. A tekintetem ilyenkor gyermekeket is keres a széksorok zsöllyéiben. November-A LEGFIATALABB KÉPVISELŐ A Buzitai (Buzica) Helyi Nemzeti Bizottságba az idei általános választásokkor 19 képviselő került. Közülük a legfiatalabb az alig 24 éves ifjú Bodnár András, a helyi művelődési központ igazgatója. Foglalkozását illetően alaposan megkapta a leckét, hiszen olyan jó anyagi feltételekkel, mint Buzita, a járásban egy város vagy község sem rendelkezik. A minden igényt kielégítő új, korszerű művelődési otthon biztosítéka annak, hogy a Csemadok helyi szervezete és a művelődési ház vezetősége annak nagyon átgondolt, haladó szellemű tartalmat ad. Bodnár Andrást, mint a hnb legfiatalabb képviselőjét az alakuló plenáris ülésen a hnb ifjúsági és testnevelési állandó bizottság elnökévé választották. Egyúttal olyan konkrét feladatokat is kapott, hogy nagyobb tevé-A X. Nyári Művelődési Táborról már olvashattunk beszámolót. Néhány gondolat erejéig mégis visszatérnék a hét eseményeinek elemzéséhez. Úgy érzem, hogy hibát követnék el, ha elfeledkeznék azokról, akik a szervezésben, a tábor folyamatos munkájában segédkeztek. A felsorolás hosszú lenne, ezért hadd szorítkozzam csak a klubokra, melyek a tábor műsorának szervezésében segítettek. Egy hét műsorát összeállítani nem kis gond, különös tekintettel arra a tényre, hogy a tábor résztvevői különböző igényekkel érkeznek. Ki-ki a saját érdeklődési területéről szeretne hallani új információkat, szerezni új tapasztalatokat. A műsor szervezésekor eleve a sokrétűségre kell törekedni. Ezért döntött a központi klubtanács úgy, hogy egyes kiegészítő műsorok lebonyolítására felkér egy-egy klubot. Ezek a műsorok általában nagy közönséget vonzottak. Akadt probléma így is, mert az időpont változása nem felelt meg mindenkinek, akinek a szereplésére számítottunk. Egy tény azonban biztos: ha valakivel előre számolunk a műsorban, aki végül is ilyen vagy olyan okokból nem tud szerepelni, ez nagyon érzékenyen tükröződik a tábor műsorán, hiszen általában olyan személyről van szó, akit csak nehezen lehet pótolni. Általános tapasztalat, hogy a műsort szervező klubok az utóbbi időben saját erejükre igyekeznek támaszkodni és nem behozott műsorokkal szórakoztatják a tábor lakóit. A naszvadi folklórcsoport az ünnepi megnyitón Talán rájövünk végül arra, hogy van miből válogatni. Például megemlíteném a Korunk Klub keretében tevékenykedő Kelemen Gábor—Varga Lóránt duót, amely színvonalas előadással gazdagította a tábor műsorát, vagy a KAFEDIK által szervezett sportdélelöttöt, melyen versenyzők és nézők egyaránt jól szórakoztak. A tábor visszhangja általában jó. Vannak, akik egész héten jól szórakoztak, de vannak olyanok is, akik több kifogásolni valót is találtak. Meg kell vallanom, sok olyan ötlet is elhangzott, amit a jövőben fontolóra kell vennünk. Eddig tíz tábor valósult meg és el kell gondolkodnunk, hogyan és miképpen gazdagítsuk ezt a rendezvényt. Nagyon szívesen vennénk, ha a résztvevők, az egyes klubok tagjai, ötleteiket és kritikus megjegyzéseiket eljuttatnák az illetékesekhez, hiszen a több szem többet lát elve itt is érvényes. Kérem, ne vegyék ezt formális megjegyzésnek, hiszen az építő, megfontolt és jogos kritikából tényleg sokat lehet tanulni. A jó és reális ötletek ahhoz is hozzájárulhatnának, hogy á tábor műsora még jobban kielégítse az érdeklődőket. Fel kell kutatnunk azokat a lehetőségeket, amelyeket az eddigiek során még nem aknáztunk ki eléggé. Nehéz valamilyen általános tanulságot levonni, mert például jó időjárás esetén az érdeklődés megoszlik. Ha viszont az időjárás nem megfelelő túrázásra, fürdésre stb., akkor az üresjáratok nagyon zavarólag hatnak. Sok szó esett már a klubok működésének rendszerességéről. Úgy érzem, hogy az utóbbi időben egy picit stabilizálódott a helyzet. Ez a jó vezetőknek és jó vezetőségeknek köszönhető. Fel kell azonban tennem a kérdést: sikerült-e a kluboknak egymás között kapcsolatokat teremteniük? Mennyire használják föl egymás tapasztalatait? Milyen az a támogatás, amit kapnak? Milyen segítségre lenne szükségük ...? A kérdések sorát még lehetne folytatni. Ezekről a dolgokról azért teszek említést, mert elmúlt a nyár, ami azt jelenti, újra kezdődik a munka, kezdődnek a klubműsorok, foglalkozások és talán alkalom nyílik az ilyen jellegű kérdések megvitatására is. Ahhoz, hogy szórakozva művelődhessünk, ezeket a kérdéseket is meg kell tárgyalnunk, megoldást kell keresnünk mindazokra a problémákra, melyek orvoslásra szorulnak. Ehhez viszont elmaradhatatlanul szükséges a kölcsönös információcsere. A klubmozgalomban is érvényes, hogy sok mindenről tudunk beszélgetni, sok mindent tudunk bírálni, de ha véleménynyilvánításra kerül sor, hosszú és mély a hallgatás. Többször elemeztük már azt a tényt a sajtó hasábjain is, hogy a klubok többsége időközönként hullámvölgybe kerül. Aztán feltűnik egy új vezető s vele új lendület, szinte újjászületés. Ahhoz, hogy ezek a hullámzások megszűnjenek, meg kell tanulnunk a problémákról beszélni. Gondolkodjunk el azon, hogyan válhatnánk passzív hallgatókból a klubélet aktív részeseivé. Igaz, nem lehet mindenkiből vezető, de nem várhatjuk el azt sem, hogy a munka javarészét egy-két ember végezze. Különösen érvényes ez a főiskolás klubokra, melyek az utóbbi időben szintén aktivizálódtak és jó volna, ha az újságok hasábjain egyre több jó eredményről számolhatnánk be. Nagyjából ezek azok a gondolatok, amelyek az idei művelődési tábor után megfogalmazódtak bennem. Azt hiszem néhány klub (és talán a KAFEDIK) föladták a leckét azzal, hogy a táborban igaz kollektívaként viselkedtek, saját erőből szerkesztett műsorukkal mintegy tettre „provokálták" a többi táborlakót. Ez az az út, amelyik a legjárhatóbb. Mégegyszer megjegyzem, a bírálatnak igenis helye van, de legyen az konkrét és építő jellegű.-HAFényképezte Németh Gyula A könyvsátor előtt Klubélet Vidám sportvetélkedő 6
