A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-26 / 39. szám

Egy hét Olümpiában

Lüsziasnak, a hires hellén gondolkodónak és szónoknak nyilván igaza volt, amikor az i. e. 338-ban Olümpiát egész Göröghon legcsodálatosabb zugának nevezte.

Az ősrégi Olümpia romantikus völgyben fekszik, szelíd dombok között. Nyájas síkságok, és kedves zöld dombok tarkítják a Peloponnészosz félsziget e részét; hiányoznak azok a szaggatott, vad hegyvonulatok, melyek Görögország túlnyomó részét jellemzik. Termékeny is a vidék, ami különösen akkor szembeötlő, ha a keletre fekvő, csupasz arkádiai hágókon át utazik oda az ember.

Ezen az úton érkeztem meg e világszerte nevezetes helyre jómagam is, a Nemzetközi Olimpiai Akadémia I. sportújságíró szemináriumának résztvevőjeként. A világ minden tájáról, tizenkilenc

rei is. Az ősi Olümpiában ugyanis az olimpiák idején, az athéni iskola mintájára, előadásokat is tartottak.

Az újkori olimpiai játékok megalapítója (az elsőt 1896-ban Athénban rendezték meg) a francia Pierre de Coubertin kezdettől fogva arra törekedett, hogy a felújított hellén hagyományoknak ez a lényeges vonása se sikkadjon el. Évtizedeken át azonban a játékok gyakorlati, szervezési kérdései kötötték le elsősorban Coubertin és követőinek figyelmét és energiáját, ezért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság csak 1949- ben kezdett foglalkozni a Nemzetközi Olimpiai Akadémia megteremtésének gondolatával.

Újabb évek teltek el, míg végül 1961-ben az intézmény elhelyezésére szolgáló területet sikerült megszereznie a Görög Olimpiai Bizottságnak.

Az ősi Olümpiában, az Altisz „szent liget" — az ókori játékok egykori színhelye — mellett vezető úton, a Kronosz-domb tövében azóta jelzi egy fatábla négynyelvű felirata, fölötte az olimpiai öt karikával, hogy alig néhány lépésnyire a Nemzetközi Olimpiai Akadémia ma már csodálatosan kiépült táborába érünk.

Az akadémia tehát az ókori olimpiák színhelyének tőszomszédságában, az olimpiai mozgalom nemzetközi kulturális és tudományos központjaként működik. Megtisztelő feladatának tekinti a versenysportok nevelési elveinek és társadalmi hatásának tanulmányozását, valamint az olimpiai eszmék erősítését, ápolását és terjesztését. Ezzel kapcsolatban nem lényegtelen felidézni Pierre de Coubertinnek azt az álláspontját, hogy az alapítók csupán az alapelveket

határozták meg. A olimpizmussal öszszefüggő fogalmakat nem értelmezték, alkalmazásuk módját a következő korok nevelőinek és sportembereinek kell meghatározniuk.

Az akadémia munkáját, a Hellén Olimpiai Bizottság közvetlen felügyelete mellett, az igazgatói tanács irányítja, a NOB keretében pedig egy külön bizottság működik és nyújt segítséget. Az igazgatói tanács, így a Nemzetközi Olimpiai Akadémia elnöke is Nikosz Nissziotisz, az athéni egyetem profeszszora. Ő vezette a mi szemináriumunkat is. Az akadémia megnyitása óta, nyaranta háromhetes tudományos ülésszakot rendez amelyen ezideig mintegy hétezer hallgató, illetve előadó vett részt — szinte a világ minden tájáról. Kimondottan újságírók számára azonban az idén először rendeztek ilyen

Itt kezdődik a Nemzetközi Olimpiai Akadémia territóriuma. Középen a szerző, finn és lengyel újságíró-kollégájával.

országból vett részt egy-egy hallgató a rendezvényen, az egyes nemzeti újságíró szövetségek küldöttjeiként. A feltételeket a téma — mind az ó- mind az újkori olimpiai játékok tárgyköre — ismerete, az ötvenéves felső korhatár valamint az angol nyelvtudás alkották. Athénból, a fővárosból, busszal tettük Hleg a több mint háromszáz kilométeres utat és csaknem egy hetet töltöttünk Olümpiában.

Az ókorban a testi és a szellemi kultúra összhangja abból a sajátos nevelési eszméből táplálkozott, amelyet kalogathia néven ismerünk. A régi görögöknél általánosítható jelenségnek számított a testi és a szellemi képességeknek egymással összefüggő egységére való törekvés. Erre ösztönözték őket a négyévenkénti olimpiai játékokra ellátogató gondolkodók, valamint a szobrászatnak és a festészetnek nagy meste-Egykor alagúton jutottak be a versenyzők az olimpiai stadionba. A felújítás után inkább már csak' díszkapura emlékeztet az egyik legkedveltebb turisztikai látványosság.

Nissziotisz professzor (balra) a szeminárium résztvevőinek egy részével a Pierre dá Coubertin szívét őrző emlékoszlopnál.

Az o/ümpiai múzeum kiállítási termeiben és archívumában 112 000 (!) régészeti lelet található.

jellegű eszmecserét, ezzel is jelezve — mint Nissziotisz professzor mondotta — a sajtónak az olimpiai eszme, a békés versengés, a barátság és a kölcsönös megértés elvei terjesztésében játszott egyre fontosabb szerepet.

Az előadásoknak és az utánuk következő vitáknak három fő témája volt: „A mítoszok és a történelem Olümpiája", „Az olimpiai eszme és a mai valóság" valamint „Az Olimpiai charta 26. cikkelye" (Ez foglalkozik a mostanság oly gyakran vitatott profi-amatőr fogalmak kérdésével.)

Nemcsak az elhangzott szavak és érvek, de maga a történelmi hely is bőven nyújtott ösztönzést a véleménycserére. Gondoljuk csak el: az első ókori olimpiai játékokat i. e. 776-ban rendezték, az utolsót pedig időszámításunk 393. évében: összesen 293 alka-20