A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA KÉMIA A KONYHÁBAN / 2. A testápoló szerek Azt tartja a közmondás: ép testben ép lélek. Ősrégi igazság ez, már az ókori egyiptomiak és a sumérok is tisztában voltak vele, s a maguk módján ügyeltek is rá, hogy testük tiszta és ápolt legyen. A nők emellett persze azzal is törődtek, hogy szépségük és előnyös testi adottságaik kellőképpen érvényesüljenek, akár külső beavatkozás eredményeként is. A korabeli festményeken és reliefeken gyakran látni festett szemű asszonyokat, a szerelmes versekben pedig illatos testű szépségekről dalolnak egyfolytában az epekedő-sóvárgó férfinem képviselői, s nyilván nem csupán a hatáskeltés okán. A kellemes illat, az ápolt test vonzerővel rendelkezik, ezt kár is lenne tagadni, s a nők teljes mértékben kamatoztatni is tudják ezt a tényt, a férfiak meg nem sokat tehetnek ellene, úgyhogy a dolognak ezt az oldalát le is zárhatjuk. Azt viszont alighanem jóval kevesebben tudják, hányféle vegyszer és készítmény számolható meg a mosdó fölötti polcon vagy a pipereasztalon. A következőkben a legfontosabbakat vesszük szemügyre, de pontos receptek közlésére — már csak a helyszűke miatt is — sajnos nem vállalkozhatunk. Kezdjük a fejünk búbján, tehát a hajmosással. Az illatszerboltokban és a drogériákban manapság hajsamponok tömkelegé kínálja magát. Persze ezek közül csak néhány a keresett, mint például a nyírfasampon, vagy a korpásodást gátló készítmények, a többit csak egy-két „kozmetikai ínyenc" vásárolja. Etedig egyáltalán nem mindegy, milyen samponnal mossuk a hajunkat, hiszen az egyik típus világos hajra jó, a másik ellenben sötét haj mosására szolgál; van, amelyikkel csak zsíros hajat, s olyan is, amelyikkel csak száraz hajat szabad mosni. Mindenkinek magának kell megtalálnia a hajához illő készítményt, s ha problémái vannak e körül, legjobb, ha szakemberhez fordul. Általában minden hajsampon tartalmaz zsíremulgeáló szereket, enyhe fertőtlenítő hatású vegyületeket (pl. bórax, nátrium-hidrogén-karbonát), bőrnyugtató növényi kivonatokat és illatanyagokat. A haj színét megváltoztató samponokba természetes eredetű vagy mesterséges színezéket, illetve oxidálószereket is adagolnak. A hajvizek vagy hajszeszek különböző bőrnyugtató anyagokat, vitaminokat, illóolajokat tartalmaznak alkoholos oldat formájában, emellett bizonyos mennyiségű nátrium-hidrogén-karbonátot („szódabikarbónát") is zsírtalanitás és a korpa lágyítása céljából. A hajmosást rendszerint az arcbőr ápolása követi. Az arckrémeket lényegében két csoportba sorolhatjuk: 1. zsíros krémek, 2. száraz krémek. Az előző alkalommal már szó volt róla — igaz más összefüggésben —, hogy a zsírok igen rosszul elegyednek a vízzel, viszont ha emulgeáló anyagot is adunk melléjük, akkor megvalósítható az elegyedés, méghozzá emulzió formájában. Ilyen emulgeáló anyag lehet pl. a szappan vagy más lúgos kémhatású vegyület. Az arckrémek tulajdonképpen emulziók; a zsíros krémekben a vizcseppek vannak a zsiradékban szétszóródva, az emulgejló szer szerepét általában a lanolin (gyapjúzsír) játssza, a száraz krémekben ugyanakkor a zsírcseppek vannak a vízben szétoszlatva, az emulgeáló szer pedig valamilyen lúgos kémhatású anyag, ami az érzékeny bőrűeket esetleg ingerelheti. A krémek további komponensei közül a vitaminokat és az illóolajokat kell még megemlíteni, de hogy mi és milyen arányban található a készítményekben, az hét lakat alatt őrzött titok. A krémek alapanyagául szolgáló zsírokat úgy választják meg, hogy könnyen és maradéktalanul felszívódjanak a bőrszövetbe, de közben ne tömjék el a pórusokat. A leggyakrabban használt zsírok: a méhviasz, vazelin olaj, mandula olaj, kakaóvaj stb. Az arckrémeket és a hasonló összetételű arcpakolásokat elsősorban a nők használják, bár újabban az erősebb nem képviselői között is akadnak jópáran, akik nem röstellik magukra kenni ezeket a kozmetikumokat; viszont ami kizárólag férfi dolog, az a borotválkozás. A borotvakrémek és -szappanok sztearindús zsiradékból, kókuszolajból készült nátron és káliszappankeveréket, glicerint és szőrpuhító anyagot tartalmaznak. A borotválkozást követően a bőr felfrissítésére és az apró vérzések megszüntetésére arcszeszt használnak, amely lényegében kölnivíz, csak kevesebb az etilalkohol-tartalma. S ezzel szinte észrevétlenül eljutottunk a kozmetikumok egyik legfontosabb csoportjához, a parfümökhöz és a kölnivizekhez. A parfümök természetes (növényi és állati) eredetű vagy mesterséges illatanyagokat tartalmazó alkoholos oldatok (70—90 %-os etilalkohol), az illóolajok és illatanyagok aránya kb. 10%. A kölnivizek ennél jóval kevesebb (2—4 %) illatkomponenst tartalmaznak, ugyancsak 70— 90 %-os etilalkoholban feloldva. A természetes illatanyagok kivonása meglehetősen bonyolult és nagy körültekintést igénylő művelet, ezért sok gyártó mesterségesen előállított anyagokkal igyekszik helyettesíteni őket, ami persze nem könnyű, s bizonyos esetekben teljesen reménytelen vállalkozás, már csak azért is, mert többfajta szerves vegyületet tartalmazó elegyekröl van szó, amelyek egyik-másik összetevőjének pontos kémiai szerkezetét olykor nem is ismerjük. A parfümökben és a kölnivizekben általában nem egyetlen, hanem három-négy illatanyagot használnak, természetesen meghatározott arányban és összetételben, s egyáltalán nem szégyen, ha a recept enyhén szólva „koros", sőt bizonyos esetekben ettől lesz a készítmény keresett. Persze azért új illatkombinációk kiötlésével is foglalkoznak, s eközben ismeretlen, a természetben nem található illatanyagokat is sikerül szintetizálni. Ezek a fantáziakészítmények olykor meghökkentően eredetiek, de hogy végül is kinek mi tetszik, az teljesen ízlés dolga. Az ajakrúzsok és arcpirosítók lényegében természetes vagy mesterséges színezéket tartalmazó krémek, amelyeket megfelelő adalékanyaggal tömörítenék. Sajnos az arcbőrön gyakran találhatók olyan „képződmények", amelyeket arcpirosítóval nem lehet elfedni, ilyenkor bizony hatásosabb álcázó anyagokat kell bevetni. Ezek közül a púdereket említhetjük az első helyen. A púderek alkotóanyagait úgy választják meg, hogy egyszerre több célnak is megfeleljenek. A kozmetikai kaolin vagy a rizspor a börmirigyek váladékait szívja fel; a cink-oxid („horganyfehér") vagy a titán-dioxid a tulajdonképpeni álcázó vegyület; a magnézium-sztearát a megtapadást segíti; a zsírkő (talkum) matt fényt kölcsönöz a készítménynek. Szükség szerint különböző színezékeket és illatanyagokat is adagolnak a púderekbe. A hölgyeknek sok bosszúságot okoznak a kelleténél erősebb, egyáltalán nem nőies szőrszálak, amiket bizony nem is olyan egyszerű eltávolítani. A szőrtelenítö porok legfontosabb hatóanyaga a stroncium-szulfid, illetve a kalcium-tioglikolát. Régebben higanyvegyületeket is alkalmaztak, de ezek gyakran súlyos mérgezéseket idéztek elő még szakszerű kezelés esetén is, ezért kivonták őket a forgalomból. A fogmosás a gyerekek körében általában nem tartozik a legkedvesebb elfoglaltságok közé. Jól tudják ezt a gyártók is, ezért jelentkeztek a piacon ún. gyermek-fogkrémekkel, amelyek persze többnyire csak külsőségekben térnek el a felnőtteknek szánt készítményektől, hiszen ugyanúgy tartalmaznak szappant, ílfatanyagokat, bóraxot, bázisos magnézium-karbonátot, nátrium-hidrogén-karbonátot (ez utóbbi kettő a szájüregben levő fogzománc-pusztitó szerves savakat is közömbösíti), valamint fluórvegyületeket: Arra vonatkozóan, hogy hányszor kell, illetve szabad egy nap fogat mosni, eléggé megoszlanak a vélemények; némely orvos szerint a túl gyakori fogmosás is ártalmas lehet, nem is azért, mert a fogkefe esetleg megrongálja a fogzomácot vagy felsérti a fogínyt, hanem elsősorban azért, mert lényegesen befolyásolja a szájüreg kémhatását. A vitát itt aligha fogjuk eldönteni, de véleményünk szerint inkább a kelleténél ritkább fogmosás okoz gondot, s ezen még a szájvizek használata sem sokat segít, jóllehet a maguk nemében hasznos készítményekről van szó. Az idei nyár bőven kínált lehetőséget arra, hogy meggyőződjünk a különböző napozókrémek és napolajak tulajdonságairól. Az illatszerboltok kínálata kielégítőnek mondható de sok ember erről már csak olyankor győződik meg, miután a bőre leégett és kegyetlenül fáj. Az ilyen napozás ráadásul nem is vezet célra, hiszen a lehámló börréteg alatt újra csak világos bőr marad. A napozókrémek és a napolajak megvédenék a gyors lesüléstől, mivel olyan vegyületeket is tartalmaznak, amelyek alaposan kiszűrik a napfény ibolyántúli sugarait. A bőr ugyan lassabban bámul le, de az eredmény tartósabb lesz. Annyit viszont mindenképp el kell mondani, hogy a túlzásba vitt napozás még akkor is ártalmas lehet, ha egyébként nem spóroltunk a napolajjal. A napon „pörkölődött" bőr elveszíti rugalmasságát, hajlamossá válik a fokozott ráncképződésre, a faggyúmirigyek működésében zavarok állhatnak be — s ezek a következmények általában jóval tartósabbak mint a barna szín, amely egy-két hónap múlva szinte teljesen eltűnik. A nagy nyári melegben sok ember a normálisnál nagyobb mértékben izzad. Ez ellen nem sokat lehet tenni, viszont megszüntethetek, illetve tompíthatok az izzadás velejárói: a kellemetlen szagok. Régebben speciális hintőporokat vetettek be, amelyeknek egyik fő komponense volt a jó öreg szódabikarbóna (ez az anyag akár egy önálló cikket is megérdemelne ebben a sorozatban, néhányszor még lesz róla szó). Gátolja az izzadmányban megtelepedő és a kellemetlen szagokért felelős mikroorganizmusok szaporodását, s emellett a bőrt sem ingerli, ami nem minden esetben mondható el a freon gázzal működő dezodor spray-ekről, amelyeket manapság boldog-boldogtalan magára spriccel, s amelyek még az említett mikroorganizmusoktól sem nagyon szabadítanak meg bennünket. Talán meglepően hangzik majd, de egy másik közismert anyag, a timsó is csodákra képes az izzadás elleni küzdelemben. Sajnos az utóbbi időben teljesen eltűnt az üzletekből. Végezetül — stílszerűen — a végtagok ápolásáról essen néhány szó. Sok ember tévesen azt hiszi, hogy a kéz és a láb nem igényel különösebb odafigyelést, pedig ezek a testrészek komoly fizikai és vegyi megterhelésnek vannak kitéve. Mosás és mosogatás közben a kéz bőre kiszárad, elveszíti természetes védő zsírrétegét, ezt ajánlatos megfelelő krémmel pótolni. Gondot okozhat a megkeményedett köröm is, általában vazelint és méhviaszt tartalmazó kenőccsel szoktak segíteni rajta. S bár az elején nem ígértünk semmiféle receptet, egyet most mégis ideírnánk. Bizonyára sok dohányos bosszankodik amiatt, hogy a cigarettafüsttől megbámult a körme és a bőre. Nos, van egy vegyület — a fotósok jól ismerik —, a nátrium-piroszulfit (Na2S205), amelynek vizes oldatával a körmöket elcsúfító barna foltokat lemoshatjuk. A művelet végeztével öblítsük le a kezünket meleg vízzel. LACZA TIHAMÉR (Fotó: Prandl Sándor) 16
