A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
valamit eltitkol. Viszont nem tartotta helyesnek ezzel megvádolni őt. Az apó bizonyára megsértődne, és soha többé semmit meg nem tudna tőle. Ezért a további kérdéseket későbbre halasztotta. A két csapat amúgy is visszatért már a pályára, és ez Gesztenyés figyelmét teljesen lekötötte. A szünet alatt szemmel látható változás történt. A Slavoj szurkolóinak minden okuk megvolt a nyugtalanságra. A vendégcsapat mintha feléledt volna, kétségkívül harci szellemet árasztott. A hazai játékosok viszont lehorgasztott fejjel kóvályogtak a gyepen, és a bíró játékhoz hívó sípszavára kedvetlenül foglalták el helyeiket. A bajt tetézte, hogy hiányzott közülük Csíz Ferdo. — Hogy nem akadt volna a számára tartaléknadrág? — csodálkozott Fürge őrnagy. Gesztenyés apó értetlenül nézett rá. — Jézus Mária, csak nem gondolja ezt komolyan?! Számomra ez teljesen világos. Az öltözőben letolták, amiért nem ment büntetőt rúgni, ezért ő fütyült az egészre, és lelépett. — Nem hiszem! — ellenkezett az őrnagy. — Ilyen fegyelmezetlenségre ráfizethet. — Látom, hogy a labdarúgás terén nagy a lemaradása! — Az öreg nagy örömmel oszlatta el az állítólag tévedhetetlen detektív tévedését. — Miért fizetne rá? Holnap az egész bizottság alázatosan bocsánatot kér tőle, nehogy átlépjen más klubba, ráadásul még legalább két ezrest is keres a dolgon. A második félidő az Admira állandó fölénye jegyében telt el. A Slavoj játékosai úgy mozogtak, mint a kísértetek, mintha egyáltalán nem érdekelte volna őket az eredmény, míg az ellenfél minden erejét latba vetette. Füige őrnagynak nem ment a fejébe, hogyan állhatott be a játékban ilyen fordulat. — Egyszerűen — bizonyította beavatottságát, de egyben bosszúságát is Gesztenyés apó. — A mi játékosaink sztrájkolnak. Talán a szünetben megtudták, hogy az Admira trénere sokkal többet ígért a csapatának a győzelemért, mint amennyit ök kapnának. Ebből kifolyólag világos a döntés — ezt a mérkőzést elveszítjük. A találkozó lefolyása tényleg erre mutatott, eltekintve egy körülménytől. Az Admira csatárai és hátvédei gólképtelenek voltak. Nem tudták kihasználni a legtisztább gólhelyzetet sem. A Slavoj hívei, akik a játékosaik fölött már keresztet vetettek, elhatározták, hogy a klub színeit maguk védik meg, méghozzá különös módon. A vendégcsapatot hangosan gúnyolták. Ez a taktika nagyon hatásosnak bizonyult, ugyanis az Admira játékosai idegesek lettek, egyik nagyobbat hibázott a másiknál. Lövéseik még a kapu előteréből is a háló mellé mentek. (Folytatjuk) Illusztráció: Gály Kati SÁNDOR KÁROLY: N GÁSPÁR MÁRIA: Óvás Emberöltőnyi emlékek között: hány vitrintárgyunk csorbult, eltörött. S menni tovább, ha kedvünk elhagyott: hány élmény jelent már sarkcsillagot. S füzeink, sok-sok régi pillanat: hány év hamuja alatt izzanak. Hány emlék, élmény, év volt és van hátra ? — Kedves, ne firkálj palatáblára. Ne véss jeleket fel mestergerendára, ne hallgass jósnőre, varjúkárogásra. Számítógépet se irigyeljél mástól. — Óvlak egy végzetes gombmegnyomástól Hány emlék, élmény, év volt és van hátra ? — Szerelmünk nem szorul matematikára. Kedves ne számolj! (... hét, hat, öt négy, három ...) — óvlak egy végzetes visszaszámlálástól. KISS PÉNTEK JÓZSEF: Koszorú anyámnak hová lettél feddhetetlen szerelmedben megszeghetet/en igazadban irgalmatlan egyszeri és oszthatatlan f.seredben önmagad vesztese fényévek reszkető kedvese itt forogsz most már örökre befelé táguló körökbe Egy napon Egy napon lángra lobbant arcomon a csönd szelíd-ártatlan tűzzel ahogyan a gyertyák égnek FELLINGER KÁROLY: Szerelmes vers A fák mint a szőnyeget kirázzák az utat zuhanunk — találkozunk virággal vesszőzött sebek a szeretet talpán Akkor szélkakas akartam lenni ezerjófű vagy felhőkarcoló — megborzongatott az örök emberi magány s váltamra ült a félelem hogy itt felejtett gének csupasz gyermeteg és gyönge csatára vagyok Nyugalomért fohászkodtam kőbe-fába szorult vásznakra száradt krisztusok helyett halálhörgő egyszem isten helyett a Nagyvilág Rendetlen Rendjéhez Egy napon én is kiültem a partra (holnapra megjön az Egyetlen Hajó) Különös tévedés ez a várakozás hát azért ülök olykor sötéten és némán ostoba közönnyel tétova békével FOTÓ: M. HALCIN Egy napon hófehér sirállyá leszek s úgy szállók majd a nyílt tenger felé mintha semmitől se félnék 15
