A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
SZABÓ BELARA EMLÉKEZÜNK A kelet-szlovákiai Nagymihályról (Michalovce) indult szegényen és kiszolgáltatottan, s míg az értől az óceánig ért — világháborúk, forradalmak söpörtek végig Európán. Zsenge ifjúként kellett munkába állnia, hogy betévő falatra keressen. Egy szabóműhelybe került inasnak. Keserves volt akkor a tanonc sorsa, goromba szó, ütleg járta, ha nem teljesítette mestere minden kívánságát. Szabó Béla tűrt, szenvedett, mert nem volt más menekvése. Akkor sem fordult jobbra a sorsa, amikor segéddé ütötték, hiszen éhbérért kellett robotolnia. Mindenféle munkával megpróbálkozott, még tisztviselő is volt Prágában, de ott sem várta terített asztal. így emlékezett kétségbeesett életére, amelyet a díszes főváros sem tudott emberi melegséggel feltölteni: ,A sok nélkülözéstől, éhezéstől agyongyötört testem egy napon benyújtotta számláját. A számla minden átmenet nélkül érkezett. Egyik percről a másikra leptek meg a vesegörcsök és ágyba döntöttek. Ilyen fájdalmat még soha nem éreztem .. Az éhezés és megaláztatás korszakát a fasizmus tetőzte be. Szabó Bélának már az életéért is rettegnie kellett. Számára nyugalmat csak a felszabadulás utáni évek jelentettek, amikor az Új Szóhoz került s íróként, újságíróként megbecsült nevet szerzett. írósága a harmincas évek derekán indult. Az első köztársaság idején megrázó, szociális kérdésektől túlfűtött verseket írt: „Szüléink és pici testvéreink/ élve vannak eltemetve, /árvák vagyunk a két kezünkkel.../ és keskeny az ösvény, halálosan keskeny minden szegény ember útja. /Vagy azt akarjátok, hogy éhes fogakkal/ tépjük szét láncainkat kenyér helyett? /Tőrjük szét fényes ablakaitokat,/ zúzzuk be arany koponyáitokat ? /Romboljuk azt is, ami jó, azt is, ami rossz? Ám legyen! /Iszonyú a bosszú, mely sovány velőnkben/ rejtve érik.” (Könyörgök) Első verseskötete, a Felszakadt gondolatok A pénz fontosságát mi bizonyítja jobban, mint az, hogy minden nyelvben igen sok szólásban és közmondásban szerepei. Csak a mi nyelvünkből 0. Nagy Gábor gyűjteménye (Magyar szólások és közmondások című könyve) közel kilencven példát sorol fel. Csupán ízelítőül hadd említsünk néhányat az ismertebbek közül: majd felveti a pénz; pénz áll a házhoz; se pénz, se posztó; ismerik, mint a rossz pénzt; rossz pénz nem vész el; megéri a pénzét; a pénznek nincs szaga; pénz beszél, kutya ugat stb. A gazdasági élet eme nélkülözhetetlen csereeszközének az egyes nyelvekben más-más neve van: a műveltségi szavak kialakulásában ugyanis számos tényezőnek lehet szerepe, a különböző nyelvek hol az egyiket, hol a másikat használják fel egy-egy új fogalom megjelölésére. A pénzt például (eredetileg mindenütt csak fémpénz volt) elnevezhették anyagáról, feliratáról, a rávésett ábráról, készítésének helyéről stb. A magyar anyanyelvű számára is a pénz a legfontosabb, amelyben fizetését kapja, amellyel vásárol: Szlovákiában a korona, Magyarországon a forint, a Kárpátokon túli Ukrajnában a rubel, Romániában a lej, Jugoszláviában a dinár stb. Vessünk egy pillantást a felsorolt pénznevek történetére! A korona eredetére nézve azonos az uralkodói jelvényként használatos (királyi, csá1928-ban jelent meg Nagymihályon. Következett a Pipacs, majd az Éhes vagyok, végül az Érett szegénység. A korabeli kritika nem lelkesedik Szabó Béla verseiért, bár ezekben az expressziv, feszültséget teremtő poémákban megrázó erővel fejezi ki a költő szerencsétlen sorsát. Fábry Zoltán azonban észreveszi Szabó Béla értékeit, igaz, hogy ő elsősorban költészetének szociális vonásait emeli ki: „A szegénységnek, a munkanélküliségnek, az elkeseredésnek Szlovenszkón nem lenne önkifejezése? Szabó Béla, a nagymihályi munka nélküli szabósegéd az éhség költője, nagy költője... Ez az éhség nélkülözhetetlen, féltőn őrzött egyetlen nagy élmény, majdnem szerelem" — írja „Lírikusok Szlovenszkón" című kritikájában. Szabó Béla hamarosan feladja a költészetet és regényekben, elbeszélésekben igyekszik megtalálni adakvát kifejezést formáját. 1935-ben megjelenik Ezra elindul című regénye, amely a kisvárosi gettóvilágból menekülő ifjú ember kálváriáját rajzolja meg. Tulajdonképpen saját életét mintázza itt meg az író. A felszabadulás utáni évtizedek teljesitik ki Szabó Béla írói fejlődését. 1951 -ben megjelenik Első ajándék című kötete, amelyben régebbi és új elbeszéléseit teszi mérlegre. Az ötvenes-hatvanas években regények, elbeszélések, naplók és visszaemlékezések kerülnek ki tolla alól. Ezek közül A menyasszony című regénye emelkedik ki, amely egy cselédlány keserű sorsát ábrázolja gazdag hangulatteremtő és megjelenítő erővel. Turczel Lajos írja a könyvről: „A menyasszony témaanyagának intenzív, fájdalmas átérzése, a gyermek és ifjúkor felszakított élményvilágának gazdag áradása egyrészt lehetővé tette, hogy a műben teljes mértékben érvényesülhessenek az író ösztönös adottságai és lírikus vonásai, másrészt visszatartotta az írót a valóság tényeinek elrajzolásától, a művészi szári) koronával. A fizetőeszközként használt korona kialakulását az magyarázza, hogy a régi pénzek gyakran az uralkodó hatalmat jelképező koronát ábrázolták. Nyelvünkben az eredeti jelentésre a XIV. századtól, „pénznem" értelmű használatára a XVI. századtól vannak adataink. Magyarországon a korona 1892-től 1925-ig, Csehszlovákiában és a skandináv államokban a ma is használatos fizetőeszköz neve. A forint úgynevezett vándorszó, megvan — hasonló hangalakban — az angolban, a hollandban, a franciában, az oroszban, a esetiben és a szlovákban is. Az Etimológiai Szótár szerint forrása az olasz fiorino. amely a Firenzében vert pénz neve volt. A fiorino eredeti jelentése egyébként „virágocska". „Az elnevezés alapja az, hogy az érme egyik lapjára a Firenze címerében szereplő liliomot vésték" — mondja az Etimológiai Szótár. A forint szóvégi t jének eredete nincs tisztázva. Lehetséges, hogy a latin Florentinus „firenzei" vagy az olasz fhrentino (ugyancsak vagy eszmei túlexponáltságtól is. így, ilyen körülmények hatására lett A menyasszony azzá, ami: lírai realista regénnyé." Az ifjúság körében sikere volt a Marci, a csodakapus sportregényének, figyelemre méltó könyve még A család kedvence, az Ebek lázadása, a Mindhalálig. Szabó Béla embernek is érdekes volt: egzaltált, hevülékeny, sértődékeny, aki az írók tanácskozásain mindig belekiabált a felszólalók szavába. Kissé szkeptikusan nézte a világot, embertársait. Ha valakit fölmagasztaltak, ő leszedett kissé a babérjaiból, s ellenkezőleg, ha valakit lekicsinyeltek. Szabó Béla a védelmére kelt, és azt bizonygatta, nem is olyan rossz író az illető, csak nagyobb figyelemmel és szeretettel kell olvasni. Volt benne valami eredendő keserűség, erről árulkodott arca, szeme, fanyar mosolya. Valami riadtság is bujkált benne, a múltból, az üldözések korából magával hozott félelem, amely gyanakvóvá tette, s támadásra ingerelte. Titkokat hordott magában, fel nem oldott görcsök keserítették napjait. Az igazságához, vagy vélt igazságához ezért ragaszkodott olyan halálos szorítással. Kávéházi író volt s ez magányosságából eredt. Meghitt barátai nem voltak, csak ismerősei, kollégái. Kávéházakban írta regényeit, elbeszéléseit verejtékezve s megküzdve minden sorral, mondattal. Autodidakta volt, kényszerű teher volt számára az írás, szenvedés és gyönyörűség. Könyvek nélkül, írói feladat nélkül egyetlen percig sem tudott volna meglenni. Nem volt azonban kitárulkozó fajta. Nem beszélt sohasem terveiről, munkájáról, élményanyagáról. Fábry Zoltán kedvelte Szabó Bélát, megérezte benne a hősiességet, amellyel tolláért, tolla érvényéért küzdött. 1956-ban, 30 esztendővel ezelőtt, Szabó Béla születésének 50. évfordulóján meleg sorokkal köszöntötte: firenzei) r-jével azonos, de az sincs kizárva, hogy a magyarban keletkezett a tulipán — tulipánt, rubin — rubint (1. újabban banán — banánt) -féle változáshoz hasonlóan. — A forint magyarázatára egyébként már igen régi adatot is találunk. Pápai Páris Ferenc szótárának Bőd Péter átdolgozta kiadásában (1767) a latin florenus értelmezéseként ezt olvashatjuk: „Forint-pénz, melyet Florentzia várossá kezdett elsőben virág-tzimerrel veretni." A szó legkorábbi adatai személynévként bukkannak fel nyelvemlékeink-ben : 1403-ban Anthonio F/orentos, 1479-ben pedig Forynthwerew (forintverö). Szövegemlékeinkben a XVI. századtól sokszor előfordul, hadd idézzünk közülük csak két példát: „Házwnkat négy zaz forintban bochwltthek (Házunkat négy száz forintban böcsülték)". — „Vagyok ados Posonba az bolthos legynnek (azaz legénynek) tyzen nyolez forynttal." A Szovjetunióban használatos pénznem, a rubel neve összefügg az orosz pyőnrb igével, amelynek „vág, aprít" a jelentése. A Etimoló„Ha valaki megérdemli, hogy köszöntéssel, köszönettel tiszteljük meg, akkor Szabó Béla címére kell adreszálni mondanivalónkat. Nincs szlovákiai íróember, aki annyit küzdött volna a tollal és a tollért, a sikerért és az eredményért, aki olyan görcsösen, olyan elkeseredetten és szerelmesen markolta volna a tollat, olyan szívósan, annyira fanatikus önhittel és hajszoltsággal, mint ő. Mint a mesék szabólegénye, tűt cserélt tollal, hogy magát, hangját és mondanivalóját varázspálcává szépítse... Hányszor adtuk fel Szabó Bélát, és tolla hányszor hódította vissza szivünket és elismerésünket. Makacs és hű maradt minden életpofon és minden sikertelenség között, és igaz maradt tévedéseiben és tévelygéseiben, igaz a keresésben, és útvesztettségében is igaz ... Jóra, igazra vezérlő tolla: a szabólegény makacs szívóssága varázspálcát valósított, mesék igazságát realizálta: a jó, az igaz ember győzelmét ..." Kevés íróról írt ilyen bensőséges hangnemben Fábry Zoltán, mint a „tévelygő", de mindig megtért Szabó Béláról, a szegénység és proletársors írójáról, akiben volt akarat és erő mindig újrakezdeni, bárhogyan szapulta a kritika, bárhogyan vesszőzte az élet. Ebben a sziszifuszi küzdelemben, ebben a rettenthetetlen igazságkeresésben, ebben a makacs önbizalomban alakult etikai magatartásának képe. Ezt igyekezett belegyúmi regényeibe, elbeszéléseibe, verseibe több, kevesebb sikerrel. Ez a magatartás maradt mentsvára, megtartó ereje, fogódzója az élet viharokkal, buktatókkal szabdalt útján. 80 évvel ezelőtt született és hat éve halt meg. DÉNES GYÖRGY giai Szótár szerint „Eredetileg a középkori orosz pénzegységnek: egy kb. egy font súlyú arany vagy ezüst darabnak... a levágott részét jelenthette. „Európai vándorszóvá vált, nyelvünkben első adata 1725-ből való: „A... bornak buteliája jár két és három rubelen." A romániai hivatalos pénzegység neve, a tej nyelvünkbe a románból került. Az átadó nyelvben leu, ennek többesszáma lei, s ez utóbbi szilárdult meg a magyarban. A román szó eredeti jelentése „oroszlán", s így nyilván valamelyik pénzérme ábrázolása vált az elnevezés alapjává. A jugoszláviai dinár neve újabb átvétel a szerb—horvát-ból, eltérő hangalakú változata, a dénár már sokkal régebbi. Előfordul már Sylvester Új Testamentumában, tehát 1541-ben: „hozzatok egg pinzt ennekem mell „Dénárnak mondatik". A dinár, illetőleg a dénár is európai vándorszó, végső forrása a latin denarius, „római ércpénz". Ez utóbbi a magyarországi latin források szerint már Szent László uralkodásától kezdve hosszú évszázadokon át elterjedt váltópénz volt. A szépirodalom a dénár változatot — archaizmusként — mindmáig használja. Hadd idézzünk — befejezésül — Gárdonyitól egy példát: „Egy-két dénáron ékköves kardot, elefántcsont nyelű puskát lehetett venni." KÁZMÉR MIKLÓS KINCSÜNK A NYELV KORONA, FORINT, RUBEL 10
