A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-26 / 39. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — KÖTELES JÁNOS, az SZLKP KERB tagja, a tornaújfalusi (Nová Bodva) efsz elnöke Keszeli Ferenc: AGROKOMPLEX '86 Kmeczkó Mihály: A MATESZ ÉS KÖRNYÉKE Ozsvald Árpád: MIKES KELEMEN Mécs József: VÁLTOZATLAN FALUKÉP Dr. Párkány Antal: A SOKARCÚ ORSZÁG Címlapunkon Nyárutó Görbe Nórával He/yey Zsuzsa felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Vajon mi az. ami kereken két évtizedig szorosan a hajógyárhoz fűzte ? — A munka. És a szűkebb értelemben vett szülőföld vonzalma. Az, hogy egy macskaugrásnyira a szülőfalumtól, kedvemre való munkát végezhettem. — Sohasem jutott eszébe otthagyni a gyárat? — Csupán egyetlenegyszer, személyi konfliktus ürügyén. Ma már örülök, hogy elsimult a dolog, és én még jópár évig ott maradtam. — Életkorát tekintve aligha van itt a visszapillantások időszaka, mégis hadd faggassam arról, miként értékeli a hajógyárban, ennél is pontosabban: a termelésben töltött hoszszú időszakot? — Úgy érzem, több tekintetben is örülnöm kell, hogy odakerültem. A hajógyárban sokrétű ismereteket igénylő munka folyik, és ha valaki komolyan végzi teendőit, akkor emberileg is, szakmailag is megedződik ott. A gyárnak szinte valamennyi négyzetmétere nagyszerű terep arra, hogy jó szakembert faragjon valakiből. Munkásként vagy gépészmérnökként egyaránt. Ugyancsak itt tanultam meg azt is, hogy a menet közben adódó problémákat nem halmozni meg elodázni kell, hanem mielőbb megoldani. Lehetőleg, a termelési feladatok dandárját végző munkásság gyakorlati észrevételeinek figyelembevételével. Ezen kívül szerencsének tartom, hogy az önműveléshez és a műszaki továbbképzéshez minden szükséges támogatást szintén megkaptam. — Ezek hallatán akaratlanul fölötlik bennen a kérdés: a munkáját örömmel végző és felelős beosztásban tevékenykedő gépészmérnökből miként lett tisztségviselő? — Hajógyári feladataim mellett jócskán vállaltam munkát az ifjúsági szervezetben, a szakszervezetben és a pártban is. Nyilván ez adhatta az ötletet, hogy nyolcvannégyben engem javasoljanak a járási nemzeti bizottság egyik, akkoriban megüresedett alelnöki posztjára. — Hogyan sikerült talajt mondhatnám. széket fognia az új környezetben? — Negyvenöt évesen bizony nem könynyű teljesen újszerű munkakörbe csöppenni. Mindmáig hálás vagyok a munkatársak segítségéért, akik — önálló döntésjogom ellenére — megóvtak az esetleges kezdeti tévedésektől. Esténként viszont főképp közgazdasági fogalmakkal ismerkedtem, mert elsősorban a tervezési és költségvetési ügyvitel tartozott hozzám. — A jnb elnökhelyetteséből miként lett kerületi alelnök? — Őszintén szólva ezt mindmáig sem tudom egészen pontosan, inkább csak sejtem a valóságot. A legvalószínűbb, hogy a felettes szervek fölfigyeltek a munkámra, s ennek alapján javasolták megválasztásomat. Részemre azonban nem a külső körülmények az elsődlegesek, hanem az, hogy e bizalmat kellő helytállással viszonozzam. — Ehhez mire lesz szüksége ? — A megbízható munkatársi gárdán kívül kitartásra, szorgalomra, tűrőképességre. Azokra a tulajdonságokra, amelyeknek gyökerei még otthon, a szülői házban keresendők. Őszintén szólva mindmáig szeretek otthon lenni, mindmáig van bennen valami a paraszti ősök belém ivódott türelméből és szemérmességéből. VINCZE KÁLMÁN mérnök, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke Születésének dátumát könnyű megjegyezni, mert az újesztendő napján született 1939-ben Keszegfalun (Kameničná). A komáromi (Komárno) ipariban érettségizett és 1963-ban a Szlovák Műszaki Főiskola Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát. Még ugyanabban a hónapban a komáromi hajógyár alkalmazottainak sorába lép, ahol több mint húsz évet dolgozott. Eközben nemcsak osztályvezető lett a pályafutását beosztott technológusként kezdő gépészmérnökből, hanem több újítási javaslat és szabadalom is az ő nevéhez fűződik. Mindemellett szakmai ismereteinek elméleti bővítésére is futja energiájából, aminek eredményeképpen 1977-ben a műszaki tudományok kandidátusává avatják. Extern pedagógusként szintén működik. Például az ógyallai (Hurbanovo) gimnáziumban, a bratislavai gépészmérnöki karon és másutt is, főként konzultánsként. Széleskörű társadalmi tevékenységének és szakmai tudásának jutalmaként üzemi, szakszervezeti, illetve a jnb tanácsa által adományozott kitüntetések viselője. A közigazgatásba 1984 tavaszán került, amikor a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság alelnökévé választják. Két évvel később, 1986 júniusában, a Nyugatszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság apparátusában kerül hasonló tisztségbe. Nős, két lánya van. a felesége pedig szakközépiskolai tanárnő. — Komoly dolgokról beszél, most mégis földerült az arca... — Pusztán azért, mert ennek kapcsán eszembe jutott, hogy a pletyka kereke ezúttal is gyorsabb volt a hivatalos csatornákon érkező híreknél. A környezetem, a volt kollégák ugyanis korábban tudták meg, hogy a fővárosba készülök, mint jómagam! — így legalább nem lepte meg a hír__ — Lélektanilag tényleg nem. Ám a valóságban még akkor sem akartam hinni a fülemnek, amikor hivatalosan is rákérdeztek: vállalnám-e jelenlegi tisztségemet. Mért ódzkodott annyira ? — A tanyasi, paraszti életet élő ősöktől nemcsak kitartást meg tűrőképességet, hanem bizonyos fokú tartózkodási készséget is örököltem. Ráadásul úgy éreztem, hogy éppen csak belejöttem a hatósági munka, a közigazgatás sokirányú teendőibe. — Félt a minden korábbinál felelősségteljesebb feladattól? — A szó eredeti értelmében nem. Inkább azt mondanám: derekasan, legényesen igyekeztem nekivágni. — Ebben a munkakörben mi lett a reszortja ? — A helyi gazdálkodási üzemek, a szolgáltatások, a közlekedés, a kereskedelem és az idegenforgalom fejlesztésének irányítása. — Ebben a sokrétű feladatkörben mi jelenti a legtöbb gondot? — Talán a kereskedelem. Részint mert ezen a szakterületen eddig még nem dolgoztam, részint pedig mind az áruellátás, mind a bolthálózat színvonala több kívánnivalót is hagy maga után. Sokszor előfordul, hogy a gyártó igencsak meg van elégedve a saját termékével, ám ha az üzletben ugyanért megvásárolja, akkor már bőven talál rajta hibát! — Hatáskörének egyéb területein szintén vannak sürgető feladatok? — Gondolom, elsősorban a közlekedés feszültségeinek feloldását kell említenem. Ez mind a vasúti, mind a közúti gurulóállomány műszaki színvonalának korszerűsítésével, ehhez kapcsolódóan pedig a személyszállítás pontosságának és kulturáltságának biztosításával érhető el. — Tárgyalás, ügyintézés közben dinamikus fellépésű, vagy a kölcsönös engedmények híve ? — Nem vagyok impulziv alkat. Ez viszont egy pillanatig sem jelenti azt, hogy a kompromisszumok szószólója lennék. Épp fordítva, minden tekintetben a nyitottságot, az udvarias hangnemben elért kézzel fogható eredményeket szorgalmazom. — Nemcsak most beszélgetünk nyitott ajtó mellett, hanem máskor is észrevettem, hogy így tartott megbeszélést a munkatársaival. A nyitott ajtó hozzátartozik vezetői stílusához ? — Én.úgy érzem, nincsenek titkolni valóim. Az egyenes beszéd hive vagyok, ezért nem zavar, ha mások is hallják, amiről a szobámban beszélgetés folyik. Természetesen, ha szolgálatilag titkos dologról van szó, vagy a személyi tapintat úgy kívánja, akkor becsukom az ajtót. — A gépészmérnöki szakma ma már nem hiányzik ? — Talán a vele együtt járó gyári nyüzsgés, az a megmagyarázhatatlan örökös feszültség, a felpörgetett állapot. Ám mindennek hiánya egyben előny is, mert lazább, nyugodtabb vagyok. A fővárosban töltött munkanapok után tartalmasabb a hétvége is, mert több időt tölt együtt a család, mint eddig szokás volt. Szinte úgy várom a pénteket, a hazautazás napját, mint főiskolás koromban. MIKLÓSI PÉTER 2
