A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-26 / 39. szám

TÖRTÉNELMI FELELŐSSÉG A világpolitika legégetőbb kérdéseiről nyilat­kozott Mihail Gorbacsov a CSKP’KB lapjának, a Rudé Právonak. Interjújában hangsúlyozta, hogy a nyugati politikusok és a tömegtájé­koztatási eszközök számára egyre nehezebb elhallgatni a másfél esztendős egyoldalú szovjet atomrobbantási moratórium tényét. Világszerte — mondotta — mind jobban tu­datára ébrednek az atomveszély realitásá­nak. Ez a fenyegetés csakis az atomfegyverek felszámolásával szüntethető meg, mint azt a Szovjetunió javasolja és ehhez az első lépés az atomkísérletek beszüntetése. A főtitkár megállapította, hogy amennyire az amerikai adatokból lemérhető, az atomkísérletek be­szüntetését támogatja az Egyesült Államok közvéleménye és az amerikai kongresszus jelentős része is. Figyelemre méltónak tartja azt a tényt, hogy az Egyesült Államok politi­kája egyre jobban megrémíti az embereket. A leplezetlen militarista irányvonal sok ember­nek nyitotta fel a szemét és egy katasztrófa bekövetkezése miatti aggodalmát már senki sem tudja leplezni. A Szovjetunió javaslata azért is váltott ki olyan nagy visszhangot — mondotta Mihail Gorbacsov —, mert az atomkísérletek beszüntetése nem deklaráció, hanem valóság. „Már negyedszer hosszabbí­tottuk meg a moratóriumot a robbantások nélküli év már politikai és katonai realitás." A nyilatkozatból kitűnik, hogy Washington­ban egyelőre nem gondolkodnak komolyan az atomveszély elhárításán és a moratórium meghosszabbítását ezért fogadták olyan elé­gedetlenül. Úgy tűnik — mondotta szó szerint a főtitkár —, hogy az amerikai elnök környe­zete kellemetlenül érzi magát az új szovjet javaslatok láttán. Ezek az emberek egyre nehezebben tudják igazolni álláspontjukat, mind a világ közvéleménye, mind pedig az amerikai közvélemény előtt. Az interjúban Gorbacsov elvtárs többek között tételesen sorolta fel azokat a lépése­ket és akciókat, amelyek Washington egyál­talán nem békeszerető külpolitikájáról tanús­kodnak. Kijelentette: ebből az a következte­tés vonható le, hogy amerikai részről legali­zálni akarják a fegyverkezési hajszát, ami lényegében a világháború anyagi és lélektani előkészítése. E témakörnél maradva Mihail Gorbacsov megállapította: Gyakran felteszik a kérdést, vajon a fékevesztett fegyverkezési hajsza mögött nem a Szovjetunió és a szocialista közösség gazdasági aláásásának szándéka la­pul-e meg ? Nagyon is jól tudjuk — mondotta —. hogy a fegyverkezési hajszával megkísér­lik gazdaságilag meggyengfteni a Szovjet­uniót, a szocialista világrendszert. Mindent megteszünk azért hogy meghiúsítsuk e bal­jós tervek megvalósulását. Egyszerre több irányban is fogunk tevékenykedni, diplomá­ciai, katonai, politikai, sőt propaganda téren is. Mindenekelőtt azonban gazdasági terüle­ten. Növelni kívánjuk a gazdaság hatékonysá­gát, erősíteni a gyorsítás stratégiáját és töké­letesíteni az irányítást — hangsúlyozta Gor­bacsov elvtárs. Szólt az újabb szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó lehetőségéről is. Olyan találkozót sze­retnénk — mondotta —. amelyen jelentősen előbbre jutnánk a nemzetközi biztonság akár egy-két lényeges problémájának megoldásá­ban. A nyilatkozat végén kifejtette, hogy a Szov­jetunió rendkívül fontosnak tartja szövetsé­gesei véleményét a közös szocialista külpoli­tika kialakításában. STRASSER GYÖRGY Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök szeptemuer 5-én a prágai várban fogadta Marian Orzechowskit, a Lengyel Népköztársaság külügyminiszterét. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón a felek rámutattak a csehszlovák—lengyel kapcsolatok gyümölcsöző és sokoldalú fejlődésére, és hangsúlyozták, hogy a barátság és a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítése a legfelsőbb szinten elfogadott határozatok szellemében mindkét nép érdekeit szolgálja. VISSZAPIHANTO SZEPTEMBER '86 Gustáv Husáknak, a CSKP KB fő­titkárának a vezetésével, a CSKP KB Elnöksége tagjainak és póttag­jainak, valamint a CSKP KB Titkár­sága tagjainak és a CSKP KERB el­nökének részvételével országos ülést tartottak Prágában a kerüle­ti pártbizottságok, valamint a prá-SZERDA 3 gai és a bratislavai városi pártbi­zottság vezető titkárai. A tanács­kozáson megvitatták a következő időszakban végzendő pártmunka időszerű kérdéseit és a XVII. kongresszus határozatainak végrehajtása terén követendő to­vábbi eljárást. Heves zavargások törtek ki a dél­afrikai Soweto néger gettóban. Az első hírügynökségi jelentések sze­rint a gettó lakói nagy tiltakozó akciót szerveztek. Az újságírók-CSÜTÖRTÖK 4 nak nem engedélyezték a belé­pést a gettóba, a rendőrségi forrá­sok azonban beismerték, hogy So­weto utcáin autókat gyújtanak fel és összetűzések robbantak ki. Ottawában, a kanadai parlament épületében hivatalos csehszlo­vák-kanadai miniszterelnöki tár­gyalások voltak. Ľubomír Štrougal és Martin Brian Mulroney a két or­szág közti kapcsolatokat és a nemzetközi helyzetet érintő kér-PÉNTEK 5 dések széles körét vitatta meg. El­sőrendű figyelmet szenteltek a kereskedelmi, gazdasági és ter­melési együttműködés bővítése és az árucsereforgalom növelése lehetőségeinek. Domkat Yah Balí vezérőrnagy, a Nigériai Szövetségi Köztársaság nemzetvédelmi minisztere cseh­szlovákiai látogatásra érkezett. A SZOMBAT 6 vendéget Milán Václavík vezér­­ezredes, nemzetvédelmi miniszter fogadta, akinek meghívására ke­rült sor a látogatásra. Marjai József, a Magyar Népköz­­társaság Minisztertanácsának el­nökhelyettese Prágába érkezett, hogy a magyar gazdasági és mű­szaki napok kapcsán részt vegyen VASÁRNAP 7 a Csehszlovák—Magyar Gazdasá­gi és Tudományos-Műszaki Ve­gyes Bizottság mindkét tagozata elnökének találkozóján. A Csehszlovák Néphadsereg, a Szovjet Hadsereg és a Magyar Néphadsereg 25 000 katonájának részvételével a Cseh Szocialista Köztársaság területén megkezdő­dött a Barátság '86 hadgyakorlat. A hadgyakorlaton jelen vannak Milán Václavík vezérezredes, HÉTFŐ 8 nemzetvédelmi miniszter, vala­mint a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesitett fegyveres erői fő­­parancsnokának, illetve a Cseh­szlovákiában állomásozó szovjet középső hadseregcsoportnak a vezetői. Bécsben Kurt Waldheim osztrák szövetségi elnök fogadta azt a csehszlovák parlamenti küldött­séget, amelyet Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövet­ségi Gyűlés elnöke vezet. Alois Indra Kurt Waldheimet tájékoz-KEDD 9 tatta az osztrák képviselőkkel folytatott megbeszélésekről, amelyen a felek egyetértettek ab­ban, hogy a kölcsönös kétoldalú kapcsolatok kielégítően alakul­nak. HÉTVÉGI LEVÉL ..Lassan járj, tovább érsz" — ez a közmon­dás jutott eszembe tegnap az utcán, ahol majdnem meghaltam, mert ha egy másod­perccel gyorsabb vagyok, akkor ma más írná ezt a hétvégi levelet. Amolyan egészségügyi sétát tettem lakó­telepünkön. mert belebetegedtem a rádió híreibe. Karacsiban. Pakisztán fővárosában, négy géprabló akart eltéríteni egy amerikai óriásrepülőt fedélzetén csaknem négyszáz utassal. Tizenhat órán át rémisztgették az utasokat, azután lövöldözni kezdtek. Tizen­öt halott, közöttük egy gyermek is és több mint száz sebesült. S az ember még alig fogja fel ezt a borzalmat, jön az újabb hír Isztambulból, ahol négy fényképésznek ál­cázott terrorista huszonnégy embert ölt meg egy zsinagógában; ezt az esetet láttam is a tévéhíradóban, pontosabban a mészár­lás következményeit, véres, darabokra té­pett holttesteket, arra gondoltam, milyen jó. hogy nincs színes tévékészülékem, amelyben a kiömlött vérpiros lenne s felfor­dulna a gyomrom. Lassan ballagtam, nyolc- meg hatemele­tes házak között, nagy és békességes alko­nyaiban. s azon törtem a fejem, hová lehet elrejtőzni a terroristák elől. hiszen már imádkozni sem hagyják az istenfélőket, el sem repülhet közülük az ember, mert köve­tik őt eltérítik a gépét, kézigránátot vágnak a fejéhez. Arra is gondoltam, hogy azért ilyenkor, alkonyattájt. nem rossz hely ez a lakótelep, csendes és nyugodt, a szél idesodorja a közeli bükkfaedő illatát és neszeit, jobb hely ez ilyenkor, mint a belváros. Kezdtem megnyugodni, a fejem sem fájt már annyira, mint a tévé előtt; vagy ötven méternyire tőlem, az egyik kapualjban, fi­atal szerelmespár csókolózott. szinte már a turbékolásukat is hallani véltem. Igazi idilli környezet. Erre gondoltam éppen, s ekkor egy mé­ternyire előttem a betonjárdára vágódott és felrobbant egy sörös fiaskó. Riadtan néztem a magasba, az elsőt nem követi-e több üveg is. de úgy látszik, a dobá/ódzó úrnak (vagy hölgynek?) elfogyott a sörkészlete. Azt ter­mészetesen nem tudtam megállapítani, melyik emeletről hajították ki. így azt sem tudtam, melyik ablakra haragudjak. A boká­mat fölsértette egy üvegszilánk, a nadrá­gom sörpecsétes lett. nagyobb bajom nem történt, mit méltatlankodjam. No. és ekkor jutott eszembe az említett közmondás. Mert ha egy picit is gyorsabban megyek, ha egy lépéssel előbbre járok, ak­kor a sörösüveg épp a fejemen robbant volna szét s vele együtt a koponyám is nyitván. Megpróbáltam elképzelni, hogyan kerül­het sor arra. hogy valaki egy teli üveg sört dobjon ki az ablakon. Valószínűleg nagyon dühös volt az illető, talán egy feleség, aki megunta férje részegeskedését vagy épp fordítva, a férj fosztotta meg így korhely feleségét utolsó üveg sörétől. Én mégis azt hiszem, hogy a következő­képpen történt: a férj hálóköntösben, pa­pucsban ült a tévé előtt és nyugodtan sö­­rözgetett. Épp új palackot akart kinyitni és akkor jött az isztambuli helyzetjelentés a zsinagógából. Iszonyú dühében ekkor vágta ki a felbontatlan palackot az ablakon, mert a tévékészüléket mégis csak sajnálta össze­törni.

Next

/
Thumbnails
Contents