A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-19 / 38. szám
M 9 1975-ben nyolc szövetkezet egyesülésével jött létre az 5 600 hektáron gazdálkodó Virágzás (Rozkvet) Efsz, oroszkai (Pohronský Ruskov) központtal. A nyolc szövetkezet fele átlagon felüli gazdasági eredményeket ért el. Az egyesítésnek az volt az elsődleges célja, hogy a többit is hasonló szintre emeljék. A szövetkezet tevékenysége három fő ágazatra tagozódik: növénytermesztésre, állattenyésztésre és kisegítő ágazatra. Növénytermesztés: 3 ezer hektáron foglalkoznak magtermesztéssel, azonkívül cukorrépát, napraforgót, lencsét, borsót és különböző takarmányféleségeket termesztenek. Állattenyésztés: foglalkoznak szarvasmarha-, sertés-, birka- és csirketenyésztéssel. Évente 80 vagon csirke-, 80 vagon sertés- és 120 vagon marhahússal gazdagítják közellátásunkat. A birkák gyapját értékesítik. Kisegítő ágazat: ide tartozik a karbantartás, anyagbeszerzés és ellátás, építkezés, valamint az ipari tevékenység. Betonoszlopokat és palettát gyártanak. A palettát a Drevona közvetítésével az NSZK-ba szállítják. A szövetkezetnek 950 dolgozója és 500 nyugdíjasa van, akik közül jónéhányan vállalnak alkalmi munkát. A gépesítés jónak mondható. Szakember-ellátottság: 100 a technikusok száma. Közülük 17-en mérnöki diplomával rendelkeznek. Ez a „gárda" képes korszerű gazdálkodást folytatni. Ma a szövetkezet évi termelése 160 millió koronát tesz ki, vagyonának pedig 260 millió korona az értéke. A dolgozók havi átlagkeresete 2 650 korona. 1982-ben krízis állott be a szövetkezet gazdálkodásában: 10 millió koronás hiánnyal zárták az évet, pedig a körülmények és a feltételek ugyanazok voltak, mint ma, ha nem könnyebbek. Nos, abban az áldatlan helyzetben bízták meg Gubík János mérnököt, akkor választották meg elnökké. S megkezdődött a kapaszkodás fölfelé a lejtőn. A cél: mielőbb kijutni a kátyúból, konszolidálni a helyzetet, s tovább haladni a fejlődés útján, ha egyáltalán lehetséges, ha lehet. És lehetett: 1985-ben már 9 millió tiszta jövedelemmel zárták az évet. De hogyan, minek az árán? Az elnök es n felesege A gabonaszárító ajtajában az elnök Pál Elemér főraktárossal ellenőrzi a gabona tisztításának és szárításának az eredményét Aki valamit is konyít a szövetkezeti gazdálkodás mai összetett és bonyolult kérdéseihez, a nap mint nap felvetődő és megoldásra váró problémához, nyomban tagadólag ingatja a fejét: dehogy jó! Mégis akadnak kétkedők és irigykedők, akik ha tehetnék, elperelnék egyes emberektől a nem mindennapi gondokkal járó, felelősségteljes funkciót. Azok rosszindulatú vaksággal megvert emberek, akik nem látnak a dolgok mögé, csupán a felszínből ítélkeznek. Ha valakit az a megtiszteltetés ér, hogy eredményes munkásságát és rátermettségét figyelembe véve elnökké választják, s vállalja, az igyekszik rászolgálni a bizalomra, igyekszik teljes szívvel és egész emberségével végezni a dolgát. Gubík János, ez az ötvenkét éves, aránylag fiatalos megjelenésű mérnök, a hasonló emberek közé tartozik. Vállalta, csinálja, lelkiis-Leponi Tibor mérnök éppen a járásról érkezett meg meretesen és következetesen, szívós akarattal és kitartással, pedig egészségét kikezdte a sok vívódás, az átvirrasztott éjszakák sora. Nem könnyű felelősség terhével, állandó idegfeszültségben élni. Vajon meg lehet-e tanulni az elnöki funkcióval járó teendőket, vajon elegendő-e a hidegen számító agy és szív? Szinte közhely már, hogy a korszerű mezőgazdaság igényli sőt megköveteli az elmélyült szaktudást, de nem elég csak a tudás, valamivel több is kell ahhoz, hogy valaki eredményes munkát tudjon végezni. Az a többlet a föld, az állatok, s a természet szeretete, amit nem lehet megtanulni könyvekből, abba bele kell születni. És nem lehet megtanulni könyvekből az emberi közösség tiszteletét és szeretetét, a bizalmat és a megbecsülést sem. Annak ki kell virágoznia az emberben. Gubík János jól gazdálkodó, középparaszti családból származik. Úgyszólván már a bölcsőben megérezte az éltető föld szagát, s meghallotta a környező paraszti világ sírig kísérő hangjait: az eresz alatti fészek körül csicsergő fecskéket, a tehénbőgést, az anyakoca röfögését, kislibák pityegését, az udvaron fel s alá száguldozó kiscsikó csengettyűzését, a havat kavaró, jeges szél zúgását, a nyári záporok súgását, a hajnalokat köszöntő kakaskukorékolásokat... Később látta a magra váró, tavaszi határ párás lehelletét, az ellő tehenet, lovat, az oldalára fordult kocára tapadó csecsszopókat, és látta apja, anyja szemében a jó termés, a szép szaporulat feletti öröm tüzeit, a sikerélmény megfoghatatlan, mégis jól érzékelhető jeleit. Köztudott, hogy a gyerekkori élmények meghatározóak, egész életre szólóak. Gubík János gyerekfejjel élte át a második világháborút. Amikor a Garamnál három hónapra megállt a front, s nap mint nap vijjogtak felettük a lövedékek, amikor a halálfélelem ott lapult minden ember szemében, amikor tétlenségre ítéltettek a dolgos kezek, egyszerűen nem értette, hogy miért van ez. Miért az öldöklés, mikor az ember arra született, hogy éljen és dolgozzon ... Amikor tekintete a Garam túloldalára tévedt és látta Zalaba, Kisölved (Maié Ludince), Garamsalló (Šálov) domboldalain a szőlőket, nem gondolta, hogy egyszer azon a tájon korszerű, teraszos szőlőművelés lesz, hogy a nadrágszíj parcellák egyszer összesimulnak és egyesülnek, hogy a három-négy tyúkaljnyi csibe helyett egyszer 80 vagonnal lesz, pedig az a táj, az a vidék már akkor is magában rejtegette és hordozta a jövőt, a hektáronkénti hattonnás termés Ígéretét, honnan is sejthette volna akkor, hogy majd egyszer ő lesz annak az 5 600 hektáros gazdaságnak az irányító gazdája ... ? Mindig kitünp tanuló volt. Soha egyetlen kettes sem éktelenítette a bizonyítványát. Később — már érett fejjel — szintén kitüntetéssel végezte el a főiskolát levelezői tagozaton, s szerzett agrármérnöki oklevelet. Közben persze sok minden történt: 1956-tól könyvelő, 70-től elnök, 73-tól ökonómus, 1982- töl pedig a Virágzás elnöke. S ha csak az elnöki funkcióval járó feladatokkal kellene megbirkóznia! Ezen kívül öt fontos járási- és kerületi szintű gazdasági szervezetben tölt be tisztséget: elnöke a körzeti kooperációs bizottságnak, amely nyolc nagy szövetkezetét és egy állami gazdaságot foglal magába; elnöke a kooperációs tanácsnak, hozzájuk tartozik a korszerű hizlalda, a Virágzás, a zselizi (Želiezovce) szövetkezet és állami gazdaság; tagja a járási szaktanácsadó bizottságnak; körzeti elnöke a csehszlovák tudományos-technikai társaságnak (három hasonló van a járásban); tagja a nyitrai kutatóintézet mellett működő, a szarvasmarha-tenyésztés problémáival foglalkozó bizottságnak. Kötelességének tartja a kulturális élet tá-Nemsokára elkészül a rendkívül korszerű irodaház 12
