A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
INNEN Ha váratlanul csökken a szervezet oxigénellátása, az embert életre lehet kelteni, ha időben oxigént juttatnak a szervezetébe mesterséges lélegeztetéssel. Egy ilyen lélegeztető pumpát fejlesztett ki kórházon kivüli használatra egy brit cég. A pumpa különösen sportversenyeknél alkalmazható egy-egy túlerőltetett sportoló lélegeztetésére vagy mondjuk az izgalomtól szívrohamban szenvedő szurkoló életre keltésére. Gyorsan, pontosan kell az arcra ráilleszteni a maszkot és ütemesen nyomogatni a lélegeztető „labdát". Az ismert, de csak mérsékelten eredményes szájból szájba lélegeztetés helyett a készülék hatásosabban kelti életre a beteget. Az eddig épített legnagyobb tengerjáró, műanyagból készült luxusjacht, a közel 20 méter hosszú Loyalist, melynek vízkiszorítása 62 bruttó regiszter tonna. Törzsének falai két, üvegrosttal erősített műanyag réteg közötti PVC-habból állnak. A lakosztályon kívül öt kabin, egy társalgó, konyha és négy fürdőszoba van a hajón. A gépteremben két, egyenként 168 kilowattos turbómotor gondoskodik a meghajtásról. EGY KÖZSÉG KULTURAJA Mohi (Mochovce) közel hétszáz éve szerepeiül a mai lévai (Levice) járás községeinek névsorában. Az első ismert írott emlék 1295-ben Muhy néven említi. Hajdan hűbérurai, Csák Mátétól kezdve, gyakran váltogatták egymást. Népe azonban a jobbágyrendszer megszűnése után, az idők változása közepette is hű maradt az életet adó röghöz, megőrizte paraszti, szőlősgazda, állattenyésztő mivoltát. Egészen 1982-ig, amikor is a régi községet felszámolták, mert helyén atomerőmű építése kezdődött. Lezárult életében egy hosszú fejezet, megszűnt ősi jellege, neve azonban tovább él, más vonatkozásban, új távlatok hordozójaként. Mielőtt azonban erre az érzelmileg és fizikailag sem könnyű változásra sor került volna a lévai Barsi Múzeum a Bratislavai Komenský Egyetem Etnológiai Kabinetjével együttműködve halasztást nem tűrő munkába kezdett, hogy összegyűjtse, megőrizze a község népi kultúrájának szellemi és tárgyi értékeit. Erre az adott tényen kívül azért is szükség volt, mert a magyar etnikumú Mohi földrajzi adottságainál fogva ritkaságszámba menően ragaszkodott az ősi hagyományokhoz, olyan értékeket mentett át a mába. melyeknek felkutatása, feldolgozása, megőrzése, ápolása társadalmunk szocialista kultúrpolitikájának elsőrendű feladata. A Barsi Múzeum, a Csemadok helyi szervezetének dicséretes közreműködésével, ennek értelmében rendezett a feldolgozott anyagból átfogó kiállítást, amely a lévai kultúrház nagytermében a nyár elején egy hónapon állt az érdeklődők rendelkezésére. Közel ötszáz tárgyi emlék és kétszáz fénykép felhasználásával, dr. Katarína Holbová néprajzos szakszerű munkájának köszönhetően, sikerült felidézni a falu múltját, népének életét, szokásait, hagyományait. A kiállítás — tematikus csoportokra osztva — bemutatta Mohi népének használati tárgyait, munkaeszközeit, a család és a nagyközösség évi szokásait, babonáit, viszonyulását a természethez és az életszükségletekhez, józan életfelfogását, népi művészetét, kézügyességét, szociális problémáit és a hagyományok új viszonyok közötti továbbvitelét, azoknak új tartalommal való feltöltését A kiállítás képes dokumentációja mellett hadd álljon itt egy részlet a mohi első koszorúslány rigmusaiból, amelyet Danterné dr. Tóth Izabella jegyzett le: DR. SÁNDOR KÁROLY FOTÓ: ELENA KOŠÚTHOVÁ M U Szőttesek és kenderfeldolgozó eszközök ® Gyümölcs és gyógyfüvek tartósítása Textíliák, előtérben a „kúcsoskaiács" 4-4 „Szerencsés jó napot szívemből azoknak. Akik tisztelettel ezen háznál vannak. Én is azért jöttem, hogy tiszteletet tegyek, A tisztességtételben én is résztvehessek. Szép aranyos virág az én kezem műve, Aranyos kiskertből hoztam én ezt ide. Aranyos kiskertben szedtem egy csokorba, Még a kertészlegény megállt az ajtóban. És amikor jöttem, megláttam a legényt. Akkor ijedtemben megcsókoltam szegényt, így hozhattam el a lakodalom jelét Meleg tartományban telel a kismadár. Mohiban is van ám sok szép fiatal lány. Én is a Mohi községben születtem, A rózsák kinyílt kebelében. Atyám királya volt a szagos erdőnek. Anyám királynéja a rózsa, szegfűnek. Én pedig a pünkösdirózsának bimbója, Ha félretekintek, rózsám azt is bánja."
